Szenvedő stílus...

Beszéd... Annyira megszoktam, hogy eddig nemis gondoltam rá, hogy leírjam. Soma ugyan nagyon jól beszél, de a stílusa szenvedő. A nagymamám tudott ilyen lenni: -Hogy vagy mamuskám? -Jóóól. (Sóhaj, égnek emelt tekintet.) Szóval Soma is ilyen. -Kérsz kakaót? -Igeeen. Nála a hangsúly és a magas hangfekvés ad szenvedő szinezetet a mondandójának. És akár a "markolós autó"-t is tudja így ejteni. (Az "r"-jei az l és r között vannak valahol.)

Az igazi bababeszéd nem volt jellemző nála. De van egy-két szó aminek összkeveri a szótagjait. Pl. a dzsip-et picc-nek ejti (néha sikerül rendesen is kimondania), viszont a fodrász Gabi-t rendszeresen Bagi-nak ejti.

És egy mostani kedvencem: Nagyban játszunk. Egyszercsak megfogja a kezem és húz "Gyere babám!"-mondja és vezet a másik szobába. Hogy honnan hallhatta? :-) Ilyenkor megtudnám zabálni!

Ma elmentünk Sopronba a névnapomra készülő polc alkatrészeinek beszerzéséért (megjegyzem, hogy a névnapom már elmúlt, de jobb későn mint soha). Soma nagy segítség volt, mindent megtanulmányozott, főleg a markolós-darus-fűnyírós részlegek ejtették ámulatba. Hiába, no: fiú a drága. Annyira édes volt (kár, hogy nem volt nálam a fényképezőm) kinyitogatta sorban a kilincseket és zárakat bemutató kisajtókat. Kinyit, guggolva arrébb megy, kinyit, guggolva arrébb megy, kinyit... Aztán kértem, hogy csukja is be őket, és lőn, tolatva végrehajtotta azt.