kedd, szeptember 30, 2008
Torna
Aztán leült és mondta: "Ha!" (mutatóujját a füléhez tartotta) "Anya is!" Ó hallom, vonat - mondom. Kuncog... és ledob egy monológot, valami ilyesmit: "Messze van. Bácsi létrát rak. Leveszi. Megy sínen. Csi-ha-ha-ha. Gözös, kémény-füst. Kereke pölög... (mutatja, hogy forog) Versenyató, piros, megy, siessünk!" Valami ilyesmi (talán hosszabb volt), csak ennyire futja a szülői memóriámból.
- Apa elaludt a nagy játékban a földön... Soma jön hozzám: "Apa ghr-ghr-ghr pityipű".
- Délután berakatta velem a 'Thomas a gőzmozdony' című mesét... "Anya cédé, vonatos! Ide bele... mutatom!"
A Pagonyos könyvrendelésem sérülten érkezett. Mostanra elértem, hogy visszaviszik az egész könyvadagot és kicserélik. Rendes volt a Pagonyos csajszi... jó sokat telefonálgatott nekem. Pont az 'Őszi böngésző' sérült meg a legjobban. A többin csak kisebb benyomódások voltak. Bosszantó, de holnap jön a futár és hozza a csereadagot.
hétfő, szeptember 29, 2008
Hónapról hónapra...
Eszteréknél például ikerlányokat hozott a gólya. Mutatom Somának a NewBaby-ket: Mondom neki hogy az egyik baba neve Míra. Mondja: "Mira". A másik pedig Lilla. Mondja: "Lila... piros, ződ."
Hétvége
Mi vasárnap pedig elmentünk szőnyegnézőbe... kinek is? Hát persze a Somának. Persze nem kaptunk, viszont vettünk neki gyerekágyneműt + huzatot. Ha ez utóbbi lett volna a cél, akkor biztosan szőnyeget veszünk. Általában ez a mi formánk. Mire hazaértünk már majdnem dél volt. Soma pedig várt minket... de nagyon... Az éjjel egyszer ébredt meg, minket hiányolva, de aztán a Mami mondta (mindig csak az igazat!!!), hogy hol vagyunk és majd jövünk és viszünk neki valamit. Majd kiugrott a bőréből mikor meglátott minket. A "valamit" már nem is érdekelte, amit eleddig emlegetett.
péntek, szeptember 26, 2008
Nagy dolog
Na aztán ma... kibírhatatlan éjszaka után (fél 3-tól reggelig, főleg Apának), kibírhatatlan nappal jött. Ez utóbbi főleg számomra. Soma ütött, rúgott, harapott engem, és nem fogadott szót nekem. És nemhagyta az Apját aludni, aki éjjelre ment dolgozni. De viszont Apának, Apával kisangyal volt. Ki érti ezt?
Szóval estére ketten maradtunk, és a lábujjhegyezés. Aztán egy idő után tépte le magáról a ruhát, pelust. De mondom, neki, hogy akkor hova akarsz kakilni? Mondja "Vízbe!" A fürdővízét már megengedtem, hát legyen. Pocakmasszír kérésre! És lett is eredmény. Aztán nem akarta, hogy kitöröljem, és azt sem, hogy bepelenkázzam. Szóval lesz még? És lett, a "vécébö", ahova pisilt is. Most először, ilyen tortúra után. Nagyon örültünk neki, és elküldtük a tengerbe (bocsi tenger!). Aztán meztelenkedett egy sort a tükörbe, és lepisilte végjátékként a szőnyeget a kisbetyár. Kacagtunk rajta, hogy akkor ki is itt az ügyes? Próbáltam oldani a feszültségét, nehogy traumaként élje meg ezt az esetet. Remélem sikerült...
Aztán olvastunk... "Futál bácsi hozta könvet, Anya kélte.", szóval még különlegesség is volt, egy új könyv: "Boribon születésnapja". Somának is bejött. (Kösz Mindenki, aki ajánlotta!) Olyannyira, hogy jóéjtpuszit is adott "Fanni-Panni"-nak és "Bolibon"-nak, teljesen magától és integetve elköszönt tőlük: "Sziattok!". Ez ám a könyv dícsérete mi?!
Két napja a diafilmeket rakom rendbe, van jópár... 55 ép (ebből négy darab kétszer, majd valaki megkapja őket ajándékba) és még olyan 10 segítségre szorul, remélem ezek is levetíthető állapotba hozhatóak. Úgy tisztogattam őket, hogy boldoggá tett a munka, fel-felsóhajtva, vissza-visszarepülve a gyerekkoromba. Jajjdejó volt! :-)
csütörtök, szeptember 25, 2008
Gyöngyszemek
"Ott(v)an a Mamának a zoknija a polcon."
Felébredt a gyerekem... beviharzott ebbe a szobába ahol a gép van. Épp olvastam Kinga blogodját, és meglátta kislánykája fényképét és közölte: "Ott(v)an Miko(l)t!" :-) Mikre nem emlékeznek ezek a gyerekek! (több hete mutattam meg neki Mikoltot.) - Ledöbbentem.
szerda, szeptember 24, 2008
"Én vágom! Enyém!"
Egyébként Soma szobájában van egy földigtükör, abban nagyon szereti nézegetni magát (talán kicsit túl sokszor...), táncol előtte, grimaszokat vág, próbálgatja a különböző figurákat, megnézi magát autóval, kockával... stb. Ha tetszett amit látott a tükörben, akkor lenyom egy puszit a tükörképének.
Ma Ausztriába mentünk délután bevásárolni a Somának (Eizenstadt). Nem ide szoktunk járni, úgyhogy Somának is változatos volt a táj + minden kedvelt jármű szembejött velünk. "Kombájn, trattor, kamijon, teherautó... húha!" - sorolta is őket. Szerzemények: harisnyát nem kaptam, zoknikat viszont jókat vettem, még olyat is ami benticipőt fog helyettesíteni (vastag és tapadókorongos talpú). 1 egyujjaskesztyű (tépőzáras a csuklónál), Soma fel is avatta egy kinti kisvonaton (olyan pénzbedobós vacaknál). 1 sapi, 6 body, 2 előke (ujjasat), 2 nadrág. Ja és egy téli bakancs-hótaposót a Rénoban, persze ez is a fiatalúré. Amikor jöttünk hazafelé, már elég jól ment neki az "Alusztria" szó is. Biztosan jól érezte magát.
Így utazott (az időjárás nem indokolta):
hétfő, szeptember 22, 2008
Én!
Diaképek
És akkor pár (dia)kép a dolgos hétköznapokról:
Az én takarító gyerekem - módszeresen letörölget mindent, "a másik oldalát is", "köszös!" mondja.
Bármilyen szemetet talál, azt viszi a kukába.
Mindent megszerel, de természetesen mostmár csak kesztyűben, "kesztyüje van Somának" (az enyémben, talált egy régit a fiókban).
vasárnap, szeptember 21, 2008
Tizenketteske
Szombaton vendégek voltak nálunk, Andris (Most múlt 1), Tomi (a nyár elején múlt 3) és szüleik. Nagyon édesek voltak ahogy dolgoztak-sűrűsödtek a gyerkők. Mesefilm-ügyileg kaptunk tanácsot és 'Shaun a birka' gyurmafilmek tömkelegét, amiből Gyöngyi (az anyuka) lelkesedése okán meg is tekintettünk kettőt. Somának leesett az álla. :-) Nekem is bejött. Gyöngyi végigkommentálta a filmet, talán túl folyamatosan, túlontúl (bocsi Gyöngyi!), de az alapkoncepcióval egyetértek: Csak szülői felügyelettel nézzen a gyerek mesét! És persze sokminden magyarázatra is szorul.
Így nézték:
Minimanóm azért most végre egy kicsit növekedésnek indult. Két hónap alatt 2 cm-t nőtt. A minap mértem: 85 cm. Így sem világbajnok magas, de a ruháit kinőtte rendesen. Ruhabeszerző-körútra kell mennünk. (Bár kölcsönkaptunk párat és ígéretünk is van néhányra.) De azért a saját szerzeménynek nincs párja, pláne ha az nem kék színű.
szerda, szeptember 17, 2008
Hosszú nap
A délelöttött a mamai segítség, a délutánt a Kitti-randevú enyhítette. És mit csináltunk kettesben? Gyurmáztunk, mesét olvastunk, böngésztünk, 'Thomas a gőzmozdony'-t néztünk - csak két mesét: egy elsőt és egy utolsót :-). Hosszú a nap ilyenkor. Már úgy megszoktam a játszóteres programot délutánonként. Mi lesz velünk a télen? Neki a szakirodalomnak: mit játszunk télvíz idején? A mesenézés leköti, de csak ezt a "Tomaszosat-vonatosat" néztünk meg ezidáig néhányszor. És nemis erőltetném ezt főprogramként. Bár a régi kedvenceimet azért beszerzem. Mirr-murr, Pom-pom, Kockásfülü nyúl... hümm ezek jutnak eszembe, amik talán az ő szintjén vannak.
Sajnos Kittit megríkattuk estére. Nagyon érzékeny kislány, Soma meg noshát egy kicsit szeleburdi. Szeret futkározni, táncolni, fogócskázni. És meg is ijesztette a Kittit, merő szeretetből, magából indult ki és odafutott hozzá + hangosan kurjantgatott. Szegény kislány meg annyira megijedt, hogy remegve zokogni kezdett. Soma enyhítendő a helyzetett vigasz-táncot akart lejteni neki, ami mégjobban tetézte a bajt. Soma nagyon sajnálta Kittit és lenyomott neki egy béke-puszit a hátára. Majd később egy spontán simogatás is került neki (még sohasem láttam, hogy valakit is megsimogatott volna a gyermekem). De nem sikerült megvigasztalni... így hát hazamenekültek. Azért nincs vége a találkáknak, mert végjátékként egy csókot még lenyomtak egymásnak. Mi anyákok a történtek alatt megbeszéltük, hogy a találkozásaink mindkét gyereknek hasznára válnak. Soma óvatos duhaj, lehet vele beszélni és kell is... Kérdeztem is tőle, hogy a Kitti kedvéért tanulunk-e óvatosságot. És bőszen bólogatva azt mondta: "Igen". A kislánynak meg ez az interaktivitás kell, mert mi lesz vele az óvodában?
kedd, szeptember 16, 2008
Szobafogság
Az elmúlt éjszakánk elég jó volt. S reggel ez volt Soma első mondata: "Kittinek adom a perecet." (Eddig "Titti"-nek hívta.) Biztosan vele álmodott... Már jópár napja nem látta kis barátnőjét. Délutánra sikeredett is egy randi a hőn áhított kiscsajjal. Soma annyira örült neki, hogy folyton puszilgatni, ölelgetni akarta (vas szorítással - le kellett állítani, nehogy szeretetből megfojtsa). Aztán Kitti is feloldódott...
hétfő, szeptember 15, 2008
Is-is...
Olyan fáradt vagyok, hogy angolra sem tudtam elmenni... szerencsére jött a Mama reggel, így tudtam aludni egy kicsit.
vasárnap, szeptember 14, 2008
Nehéz éjszakák...
péntek, szeptember 12, 2008
Csúzda
Visszatért Soma régi alvásrendje... huhh. Én meg panaszkodom... nem szép dolog. Soma Fanni barátnéja csak most a nyáron kezdi átaludni az éjszakáit... pedig egyidősek a gyerkőcök. Az anyukája már többször beígérte neki, hogy elcseréli egy kecskére. Hihi... Gondolom ők nem élték meg ilyen viccesen.
Tegnap Dm nyílt a közelünkben, elmentünk vásárolni, és egy megnyitóbuliba csöppentünk. Soma ámulattal nézte a zenész bácsikat és jókat ropott a zenére. Eddig csak a testét-fenekét rázta, de most a kezeit az égbe emelve (olyan Surdásan) táncolt. Közben meg azt mondogatta: Dejő dob! És kacarázott saját produkcióján. És mi is. Apja reakciója: Dobos az nem lesz! Szerencséjére a "gitál, (h)egedü, furulya" is ugyanolyan népszerű a gyerkőcnél. :-) Ja és lufikat is kapott, amiből ma "sziléna" lett az autónkban (a kapaszkodóba tüzette be velem).
Barátnőm kislánya, Szonja a 15 hónapos oltástól rózsahimlős lett. Ilyen is van?? Mindene tiszta pötty és lázas. Soma mondja, hogy "Szonnya pöttyös, szegény! Hátulja is." És általában a pöttyöslabdáról jut eszébe. :-)
szerda, szeptember 10, 2008
Fordult a kocka
Van egy huncut mosollyal kísért új szava Somának, amit szinte mindenre használ: "elfögyött" (elfogyott) és hozzá széttárja a karjait.
kedd, szeptember 09, 2008
Mind megette!
Ma délután alvásrekordot döntött, 3 és egynegyed órát aludt. Talán épp ezért az esti altatás elég nehézkesre sikerült, pedig így is elfáradt 7 órára. De most alszik... Pár napja nehezen alszik el este. Még sokmindent szeretne lefekvés előtt, főleg olvasni, böngészni... "Anya utolsót!" "Mégegyet!" Meg mindenáron átszeretne hozzánk jönni. Pedig mi is és ő is tudja, hogy nálunk nem fog tudni elaludni. Lehet, hogy pont ezért akar átjönni? A déli alvás azonban általában az ő kezdeményezésére történik: "Soma alszik, ágyikóban Somának."
hétfő, szeptember 08, 2008
Mint a szél...
Betyáros, nem? Csak győzzük szemmel tartani...
szombat, szeptember 06, 2008
Ó könyvek!
csütörtök, szeptember 04, 2008
Tatü-tata!
Közben Apa homokot hozott a nyár elején(!) szerzett gumiba a ház mögé. Végre van saját homokozónk! A múltkoris nekem kellett (nem kellett, de nembírtam elnézni) kigazolni az egyik játszótéri homokozót, pedig biztosan vannak akik gyakrabban járnak oda.
Aztán a fiúk elindultak világot látni... a Mamához. Én meg itthon maradtam a dolgommal. :-( A távolból leszerveztem nekik egy programot a délutánra. Hogy néz ki, hogy Soma majdnem kétéves létére még nem ült sem buszon, sem vonaton, pedig nagyon vágyik rájuk. Így elbuszoztattam a kisfiamat kemény 6 km-es távolságba. A Mamától a KatiMami munkahelyéig. Mamával ültek a buszon... és Apa meg utánuk ment kocsival, mert nemtudtak volna visszautazni olyan kevés arrafelé a buszjárat. Micsoda modern világ!
És Soma nagyon élvezte, újságolta is mindenkinek: "Utazunk busszal!"
szerda, szeptember 03, 2008
Mese...
Ma Soma kapott Kati mamitól egy állatos könyvet, szép részletes rajzokkal... nagyon tetszett neki. De arra a kérdésre, hogy: Milyen állatot keressünk? A válasz mindig csak ez volt: "majmot". Egyébként Somának minden állat "csacsi" első körben. Aztán ha rákérdezünk mégegyszer, hogy mi az, akkor megmondja.
Ja és olyan ügyesen gyurmázott ma, hogy leesett az állam. Azzal a felkiáltással kelt reggel, hogy: "Gyulmázzunk!" :-) Sodort, paskolt, nyomkodott. Még "bigát" (csiga) is alkotott. És ami a lényeg... szépen ült a székén és dolgozott. Semmi elrohangálás. Haladás.
kedd, szeptember 02, 2008
Hami-jami!
Már kipróbáltam mindent... Kaptam tanácsokat anyukáktól. 1. Ne adjak neki semmit, csak ha kér. Hát nem kért. A reggeli másfél deci iszije után délután 4-kor elégeltem meg a dolgot. 2. Ne adjak neki rágcsát... "ke-keksz" és "(r)opi" az több menne, ha adnék neki. Csakhogy ha én nem adok, ad más, itt a lakótelepen nemnagyon küszöbölhető ki az ilyesmi. Igyekszem gyümölccsel, gabonakarikákkal kiváltani a nasst. 3. Próbáljam meg játékosan, nevesítsem meg a falatokat, reptessem őket... stb, na ez nekem nem megy. Annyi van, hogy az etetőszéken kuporgó falánk kisegeret (gumifigura) szépen megeteti a gyermek, általában maga helyett. 4. Ha nagyon éhes (igen ritka) akkor elrikkantja magát, hogy "hami-jami!" és ott abban a szent pillanatban ételt kell teremteni elé. És akkor jól eszik. És eszi még: a másét. A kenyeresautóból vett dolgokat: ha hallja a dallamkürtöt, már kiáltja is, hogy "Anya veszünk!" Mondom: mit? "gesztenyéset, kenyeret, kipflit"...
Szóval védőnéni meg egyszerűen csak ennyit mondott: van ilyen gyerek, és kész, nemis próbálkozott a problémamegoldással. Így kell ezt csinálni! Csak semmi para Anyuka! :-)