kedd, szeptember 30, 2008

Torna

Holnap elviszem Somát Kölyök Tornára... 2-3 éveseknek lesz, megnézzük milyen. Max tátott szájjal néz majd. Valami kell a téli időszakban. Főleg egy olyan gyereknek aki páros lábbal ugrik, és vagy fél órát pörög szakadatlan. És ha elszédül akkoris folytatja tovább. Most este lefekvéskor pedig tótágast állt (fej lerak, popó kinyom), és sikerült átbucskáznia a fején. Húúú de örült magának. "Mékegycer" - mondta. És csinálta, de félrement. "Anya segíts!" És én segítettem picit. Nagyon ügyes bukfenc-forma kerekedett belőle a végére (6-7 alkalom).
Aztán leült és mondta: "Ha!" (mutatóujját a füléhez tartotta) "Anya is!" Ó hallom, vonat - mondom. Kuncog... és ledob egy monológot, valami ilyesmit: "Messze van. Bácsi létrát rak. Leveszi. Megy sínen. Csi-ha-ha-ha. Gözös, kémény-füst. Kereke pölög... (mutatja, hogy forog) Versenyató, piros, megy, siessünk!" Valami ilyesmi (talán hosszabb volt), csak ennyire futja a szülői memóriámból.

- Apa elaludt a nagy játékban a földön... Soma jön hozzám: "Apa ghr-ghr-ghr pityipű".
- Délután berakatta velem a 'Thomas a gőzmozdony' című mesét... "Anya cédé, vonatos! Ide bele... mutatom!"

A Pagonyos könyvrendelésem sérülten érkezett. Mostanra elértem, hogy visszaviszik az egész könyvadagot és kicserélik. Rendes volt a Pagonyos csajszi... jó sokat telefonálgatott nekem. Pont az 'Őszi böngésző' sérült meg a legjobban. A többin csak kisebb benyomódások voltak. Bosszantó, de holnap jön a futár és hozza a csereadagot.

hétfő, szeptember 29, 2008

Hónapról hónapra...

Körülöttünk rengeteg gyermek születik... én meg vágyakozva nézem őket, nem mintha nem lennék elégedett a meglévővel, de nagyon szeretnénk egy újabb babát. Ami úgy tűnik kicsit várat még magára... kicsit nehezen viselem amikor, hónapról hónapra ez kiderül.

Eszteréknél például ikerlányokat hozott a gólya. Mutatom Somának a NewBaby-ket: Mondom neki hogy az egyik baba neve Míra. Mondja: "Mira". A másik pedig Lilla. Mondja: "Lila... piros, ződ."

Hétvége

Szombaton esküvőn voltunk Győrben, csak mi ketten a Jácinttal. Korán fekvő gyerekünket nem akartuk kitenni semmilyen tortúrának... Aztán már sajnáltuk, hogy nem vittük. 17-kor az étterem teraszán volt a szertartás (relative korán) és rengeteg tündéri gyerek nyüzsgött ott. Barátnőm mint 'Hófehérke' (én mondom) ment férjhez. :-) Már ez az élmény is jó lett volna Somának. De aztán már nem sajnáltuk, hogy nem vittük Somát. Az ott lévő gyerkőcök már kidőltek (asztal alatt-mellett elaludtak), de a szülők ott maradtak a lagziban velük, mert ők jól érezték magukat. Szóval mi már biztosan fél hétkor leléptünk volna Soma miatt. És akkor a lagziról lemaradunk, ami a spontán volta miatt nagyon jól sikerült. Jó volt ez így. Katimami vigyázott Somára (éjjel először). Egy kicsit féltem is mi lesz, a Mami tapasztalatlan, Soma pedig mostanában kezdi feladni jóalvó szokását. De minden simán ment! Naná, a Mamival tud!

Mi vasárnap pedig elmentünk szőnyegnézőbe... kinek is? Hát persze a Somának. Persze nem kaptunk, viszont vettünk neki gyerekágyneműt + huzatot. Ha ez utóbbi lett volna a cél, akkor biztosan szőnyeget veszünk. Általában ez a mi formánk. Mire hazaértünk már majdnem dél volt. Soma pedig várt minket... de nagyon... Az éjjel egyszer ébredt meg, minket hiányolva, de aztán a Mami mondta (mindig csak az igazat!!!), hogy hol vagyunk és majd jövünk és viszünk neki valamit. Majd kiugrott a bőréből mikor meglátott minket. A "valamit" már nem is érdekelte, amit eleddig emlegetett.

péntek, szeptember 26, 2008

Nagy dolog

A nagy dolog, az nagy dolog! Szegény gyermekem pár napja kínlódik, ha jön a kaki. Kétnaponta szokott neki lenni az utóbbi hónapban. (Már pici babakorától napi egy volt neki, mióta nem szopizik - 16 hónapos korától - pedig másfél naponta volt széklete.) Ezt a változást a nemevészetének tulajdonítottam. Biztosan van összefüggés. Csak ha gond van belőle, akkor fordul komolyra a dolog. Tehát most. Ha jön az inger, akkor Soma lábujjhegyez, mintha balettozna és nem lehet hozzáérni. Mondja "Anya nem"! Tegnapelőtt is jóideje pipiskedett már, minden eredmény nélkül. Kérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, mondta, hogy "Nem!". Megmaszíroznám a pocakodat - mondtam neki - talán az segít... Majd egy idő múlva sírva mondta: "Anya fáj, segíts!" És megmaszíroztam körkörösen a hasát (az óramutató járásával megegyező irányba). És azon nyomban sikerült is neki eredményt produkálnia. Micsoda megkönnyebbülés!

Na aztán ma... kibírhatatlan éjszaka után (fél 3-tól reggelig, főleg Apának), kibírhatatlan nappal jött. Ez utóbbi főleg számomra. Soma ütött, rúgott, harapott engem, és nem fogadott szót nekem. És nemhagyta az Apját aludni, aki éjjelre ment dolgozni. De viszont Apának, Apával kisangyal volt. Ki érti ezt?
Szóval estére ketten maradtunk, és a lábujjhegyezés. Aztán egy idő után tépte le magáról a ruhát, pelust. De mondom, neki, hogy akkor hova akarsz kakilni? Mondja "Vízbe!" A fürdővízét már megengedtem, hát legyen. Pocakmasszír kérésre! És lett is eredmény. Aztán nem akarta, hogy kitöröljem, és azt sem, hogy bepelenkázzam. Szóval lesz még? És lett, a "vécébö", ahova pisilt is. Most először, ilyen tortúra után. Nagyon örültünk neki, és elküldtük a tengerbe (bocsi tenger!). Aztán meztelenkedett egy sort a tükörbe, és lepisilte végjátékként a szőnyeget a kisbetyár. Kacagtunk rajta, hogy akkor ki is itt az ügyes? Próbáltam oldani a feszültségét, nehogy traumaként élje meg ezt az esetet. Remélem sikerült...

Aztán olvastunk... "Futál bácsi hozta könvet, Anya kélte.", szóval még különlegesség is volt, egy új könyv: "Boribon születésnapja". Somának is bejött. (Kösz Mindenki, aki ajánlotta!) Olyannyira, hogy jóéjtpuszit is adott "Fanni-Panni"-nak és "Bolibon"-nak, teljesen magától és integetve elköszönt tőlük: "Sziattok!". Ez ám a könyv dícsérete mi?!

Két napja a diafilmeket rakom rendbe, van jópár... 55 ép (ebből négy darab kétszer, majd valaki megkapja őket ajándékba) és még olyan 10 segítségre szorul, remélem ezek is levetíthető állapotba hozhatóak. Úgy tisztogattam őket, hogy boldoggá tett a munka, fel-felsóhajtva, vissza-visszarepülve a gyerekkoromba. Jajjdejó volt! :-)

csütörtök, szeptember 25, 2008

Gyöngyszemek

"Anya kérek a szépen perecet!"
"Ott(v)an a Mamának a zoknija a polcon."

Felébredt a gyerekem... beviharzott ebbe a szobába ahol a gép van. Épp olvastam Kinga blogodját, és meglátta kislánykája fényképét és közölte: "Ott(v)an Miko(l)t!" :-) Mikre nem emlékeznek ezek a gyerekek! (több hete mutattam meg neki Mikoltot.) - Ledöbbentem.

szerda, szeptember 24, 2008

"Én vágom! Enyém!"

Alig írtam le, hogy gyermekem öntudatra ébredt, már rá is kontrázott. A reggelinél hangzottak el a fenn említett szavak. Kapott is műanyag kést és azzal módszeresen miszlikbe vágott mindent és meg is ette azt (sajt, parízer, zsemle - ez utóbbi "belseje" lett kibányászva). Ha evés és az én tudatosodása együttjár, akkor nosza hajrá!

Egyébként Soma szobájában van egy földigtükör, abban nagyon szereti nézegetni magát (talán kicsit túl sokszor...), táncol előtte, grimaszokat vág, próbálgatja a különböző figurákat, megnézi magát autóval, kockával... stb. Ha tetszett amit látott a tükörben, akkor lenyom egy puszit a tükörképének.

Ma Ausztriába mentünk délután bevásárolni a Somának (Eizenstadt). Nem ide szoktunk járni, úgyhogy Somának is változatos volt a táj + minden kedvelt jármű szembejött velünk. "Kombájn, trattor, kamijon, teherautó... húha!" - sorolta is őket. Szerzemények: harisnyát nem kaptam, zoknikat viszont jókat vettem, még olyat is ami benticipőt fog helyettesíteni (vastag és tapadókorongos talpú). 1 egyujjaskesztyű (tépőzáras a csuklónál), Soma fel is avatta egy kinti kisvonaton (olyan pénzbedobós vacaknál). 1 sapi, 6 body, 2 előke (ujjasat), 2 nadrág. Ja és egy téli bakancs-hótaposót a Rénoban, persze ez is a fiatalúré. Amikor jöttünk hazafelé, már elég jól ment neki az "Alusztria" szó is. Biztosan jól érezte magát.

Így utazott (az időjárás nem indokolta):



hétfő, szeptember 22, 2008

Én!

Ez az előző bejegyzéshez jött volna, de rájöttem, hogy ez az öntudatra ébredés első jele, és új bejegyzést érdemel. Soma (a múlt hét csütörtökén) segített Jácintnak kályhát takarítani... (Vagyis meleg van nálunk! Hurrá!) Apa mutatta, hogy hogyan kell (ecsettel leporolni). Erre Soma azt mondta, hogy: "Apa, ÉN!" Ezt az ÉN-t csak párszor használta a napokban, még a legtöbbször "Soma" önnönmagának is. Az enyém-et is használja, de csak "enyém fúró" kifejezésként, másra még nem hallottam, hogy mondta volna.

Diaképek

Gyűjtöm az infókat... ezért vannak a jóbarátok. :-) Szóval Helga barátnőm eszembe juttatta tegnap a diavetítést. Én nagyon szerettem kisgyerekként és a Jácintnak megvan a vetítője és a diái is valahol a mama padlásán, már csak egy kis portalanítás, égőcsere és indulhat a mozi! A diákból nekem is van egypár, csak a gyerekkori könyveim sorsában osztozva, eláztak és összetapadtak a dobozukban, nem mertem hozájuk nyúlni. Jajj, ugye megmenthetőek??? Micsináljak, micsináljak? Szóval ez jó kis téli időtöltésnek ígérkezik.

És akkor pár (dia)kép a dolgos hétköznapokról:



Az én takarító gyerekem - módszeresen letörölget mindent, "a másik oldalát is", "köszös!" mondja.
Bármilyen szemetet talál, azt viszi a kukába.





Mindent megszerel, de természetesen mostmár csak kesztyűben, "kesztyüje van Somának" (az enyémben, talált egy régit a fiókban).

vasárnap, szeptember 21, 2008

Tizenketteske

Rég írtam... Nagyon változatosak Soma éjszakái, de a tegnapi éjszakát végre végigaludta (kopp-kopp). És én nehezen bírom az éjszakázásokat. (Elég tartatlan vagyok azthiszem... és ezen rágódtam is pár napot.) Az esti altatás azonban folyamatosan katasztrófális. Állandóan kiakar jönni a kiságyból "Anyájoz." Ő még kiságyban alszik... két hete megpróbáltam kivenni az oldalrudakat az ágyából, egy kiskaput képezvén. Ő nagyon élvezte, ki-be jött rajta. Esti altatásnál (ének, mese alatt) alig akarta abbahagyni a mászkálást. Így vissza kellett rakni a rudakat. Lehet, hogy még nem érett a gyerekágyra, pedig nézegettünk már neki. Szóval Soma sokszor van könyékig a szájában. Ilyenkor kérdezem, hogy fáj a fogad? Ő mondja: "NEM!" Hááát... A hátsókat taperássza. Nála a fogzás legnehezebb része mindig a föld alatti munka. Az áttörést már általában simán viseli. Tehát itt tartunk, a jobb alsó 3-as fog áttörni napokon belül. Ez a 12. foga lesz ennek a kis vigyorinak. :-)



Szombaton vendégek voltak nálunk, Andris (Most múlt 1), Tomi (a nyár elején múlt 3) és szüleik. Nagyon édesek voltak ahogy dolgoztak-sűrűsödtek a gyerkők. Mesefilm-ügyileg kaptunk tanácsot és 'Shaun a birka' gyurmafilmek tömkelegét, amiből Gyöngyi (az anyuka) lelkesedése okán meg is tekintettünk kettőt. Somának leesett az álla. :-) Nekem is bejött. Gyöngyi végigkommentálta a filmet, talán túl folyamatosan, túlontúl (bocsi Gyöngyi!), de az alapkoncepcióval egyetértek: Csak szülői felügyelettel nézzen a gyerek mesét! És persze sokminden magyarázatra is szorul.

Így nézték:




Minimanóm azért most végre egy kicsit növekedésnek indult. Két hónap alatt 2 cm-t nőtt. A minap mértem: 85 cm. Így sem világbajnok magas, de a ruháit kinőtte rendesen. Ruhabeszerző-körútra kell mennünk. (Bár kölcsönkaptunk párat és ígéretünk is van néhányra.) De azért a saját szerzeménynek nincs párja, pláne ha az nem kék színű.

szerda, szeptember 17, 2008

Hosszú nap

Már megint ez a bezártság... Jó lenne egy kis enyhülés. Nem volt jó ötlet, hogy nem gyújtottunk be tegnap... rettenetesen fáztam az éjjel. A kályhákat bár még rendbe kell rakni (ezt tegnap megtehettük volna). Azon aggódtam, hogy Soma meg ne fázzon... Amikor fél5-kor megébredt, a visszaaltatás Apára maradt (aki ment reggel dolgozni, szegény), mert én úgy fáztam, hogy kocogtak a fogaim.

A délelöttött a mamai segítség, a délutánt a Kitti-randevú enyhítette. És mit csináltunk kettesben? Gyurmáztunk, mesét olvastunk, böngésztünk, 'Thomas a gőzmozdony'-t néztünk - csak két mesét: egy elsőt és egy utolsót :-). Hosszú a nap ilyenkor. Már úgy megszoktam a játszóteres programot délutánonként. Mi lesz velünk a télen? Neki a szakirodalomnak: mit játszunk télvíz idején? A mesenézés leköti, de csak ezt a "Tomaszosat-vonatosat" néztünk meg ezidáig néhányszor. És nemis erőltetném ezt főprogramként. Bár a régi kedvenceimet azért beszerzem. Mirr-murr, Pom-pom, Kockásfülü nyúl... hümm ezek jutnak eszembe, amik talán az ő szintjén vannak.

Sajnos Kittit megríkattuk estére. Nagyon érzékeny kislány, Soma meg noshát egy kicsit szeleburdi. Szeret futkározni, táncolni, fogócskázni. És meg is ijesztette a Kittit, merő szeretetből, magából indult ki és odafutott hozzá + hangosan kurjantgatott. Szegény kislány meg annyira megijedt, hogy remegve zokogni kezdett. Soma enyhítendő a helyzetett vigasz-táncot akart lejteni neki, ami mégjobban tetézte a bajt. Soma nagyon sajnálta Kittit és lenyomott neki egy béke-puszit a hátára. Majd később egy spontán simogatás is került neki (még sohasem láttam, hogy valakit is megsimogatott volna a gyermekem). De nem sikerült megvigasztalni... így hát hazamenekültek. Azért nincs vége a találkáknak, mert végjátékként egy csókot még lenyomtak egymásnak. Mi anyákok a történtek alatt megbeszéltük, hogy a találkozásaink mindkét gyereknek hasznára válnak. Soma óvatos duhaj, lehet vele beszélni és kell is... Kérdeztem is tőle, hogy a Kitti kedvéért tanulunk-e óvatosságot. És bőszen bólogatva azt mondta: "Igen". A kislánynak meg ez az interaktivitás kell, mert mi lesz vele az óvodában?

kedd, szeptember 16, 2008

Szobafogság

Hihetetlenül hideg van. Útálom a hideget, esőt, szelet... mindezekből van most bőven. Már a mamák befűtöttek, mi csak most a fürdéshez indítottuk el a hősugárzót. Soma örömére: "Fütö fúj kezemre, fejemre, dejő!" :-) Egész nap nemtudtunk sehova menni. Mondhatnám ki akart kimenni ilyen hidegben? Én nem! Soma elég jól viselte a bezártságot, mondjuk Apa volt ma a fő játszótárs, és azt nagyon szereti. Én meglepi nászajándékot gyártottam a barátnőmnek... jó volt kicsit kreatívkodni.

Az elmúlt éjszakánk elég jó volt. S reggel ez volt Soma első mondata: "Kittinek adom a perecet." (Eddig "Titti"-nek hívta.) Biztosan vele álmodott... Már jópár napja nem látta kis barátnőjét. Délutánra sikeredett is egy randi a hőn áhított kiscsajjal. Soma annyira örült neki, hogy folyton puszilgatni, ölelgetni akarta (vas szorítással - le kellett állítani, nehogy szeretetből megfojtsa). Aztán Kitti is feloldódott...

hétfő, szeptember 15, 2008

Is-is...

Azt gondoltam, hogyha leírom, hogy nem alszik a gyerekem, akkor aludni fog. :-) Általában beszokott jönni ez. Most nem. Éjjel 3-tól negyed 6-ig voltunk fenn. Legtöbbször ez volt: "Szobába!" Milyen szobába? "Másik szobába, Anyájé, Apájé szoba... légyszives!" és lenyom egy sírós-nyálas puszit. És ilyenkor mit csinálok (hisz olyan esendő az ember, pláne az éjjel közepén), persze engedek, és azon tűnődöm, hogy most elrontottam-e valamit, vagy pedig a gyerek bizalmát erősítettem irányomban. Lehet, hogy is-is.
Olyan fáradt vagyok, hogy angolra sem tudtam elmenni... szerencsére jött a Mama reggel, így tudtam aludni egy kicsit.

vasárnap, szeptember 14, 2008

Nehéz éjszakák...

...állnak mögöttünk. Somát nehéz elaltatni... (most is fél 10-kor aludt el) és van hogy éjjel is kel, nemkis időre (ha a Jácint itthon van akkor ő megy át hozzá). Fogát mutogatja, meg szerintem rosszakat is álmodik. Mondja: "Anyához kijön! Bácsi jön Somához ágyikóba". Máskor: "Bogár!" Mondom nincs bogár, erre elmeséli, hogy tényleg "nincs apa elkapta". És odavagyok, tegnap letörött egy darab a fogamból (szocjátszótér: vasmászókán a gyerek után kaptam, aki hihetetlen gyorsasággal, ügyességgel mászott - csak magamat okolhatom, én vagyok a hülye mert odavittem Somát) + megfáztam... + Soma hajnalban megébred, aztán vagy visszatudom simogatni, vagy nem. :-( És ami a legrosszabb, hogy mint most is, egyedül vagyok éjszaka a gyerekkel. Jácint egyszer éjjel nincs... egyszer nappal... egyszer így, egyszer meg úgy... Ez a kiszámíthatatlanság őrjítő. És megkezdődött az angol is, most hétfőnként lesz. Nemtudom miért nem ülök el a fenekemen, igaz? Mindjárt vége az egyik tanfolyamnak és megint egy másik. Elég lenne a gyerekkel törődni... Húúú de fáradt-álmos vagyok.

péntek, szeptember 12, 2008

Csúzda

Olyanokat talál ki, hogy ámulok-bámulok... ma a lábamon csúzdázott, a fotel karfáján ültem kinyújtott lábakkal és ő asszociált... És szerencséjére én is, ő is csúszósabb naciban voltunk. A koreográfia: felmász-csúsz-tapsol-pörög, felmász-csúsz-tapsol-pörög... leizzadásig. Már mi szédültünk a végére, ő meg élvezte piszkosul. Ezt a pörgésdolgot nagyon élvezi. Sokat és sokáig is csinálja. Jó egyensúlyérzékre vall azt mondják az okosok. Kár, hogy nincs 'Csiribiri' itt a közelben. Apropó, 'Ringató' hamarosan lesz nálunk. Hurrá! Viki, egy ovónő végzettségű lány fogja tartani, a szomszéd Fanni (4 hónappal idősebb Sománál) anyukája... akit én beszéltem rá, hogy végezzen el egy ilyen tanfolyamot. De, hogy milyen lesz?? Fogalmam sincs. Egy kicsit érdekes, hogy amikor azt javasoltam Vikinek, hogy van egy ismerősöm, aki mindkét gyermekét ilyen foglalkozásra járatja, beszéljen vele, akkor azt mondta, hogy ez őt nem viszi előbbre, és köszöni nem. Hááát...

Visszatért Soma régi alvásrendje... huhh. Én meg panaszkodom... nem szép dolog. Soma Fanni barátnéja csak most a nyáron kezdi átaludni az éjszakáit... pedig egyidősek a gyerkőcök. Az anyukája már többször beígérte neki, hogy elcseréli egy kecskére. Hihi... Gondolom ők nem élték meg ilyen viccesen.

Tegnap Dm nyílt a közelünkben, elmentünk vásárolni, és egy megnyitóbuliba csöppentünk. Soma ámulattal nézte a zenész bácsikat és jókat ropott a zenére. Eddig csak a testét-fenekét rázta, de most a kezeit az égbe emelve (olyan Surdásan) táncolt. Közben meg azt mondogatta: Dejő dob! És kacarázott saját produkcióján. És mi is. Apja reakciója: Dobos az nem lesz! Szerencséjére a "gitál, (h)egedü, furulya" is ugyanolyan népszerű a gyerkőcnél. :-) Ja és lufikat is kapott, amiből ma "sziléna" lett az autónkban (a kapaszkodóba tüzette be velem).

Barátnőm kislánya, Szonja a 15 hónapos oltástól rózsahimlős lett. Ilyen is van?? Mindene tiszta pötty és lázas. Soma mondja, hogy "Szonnya pöttyös, szegény! Hátulja is." És általában a pöttyöslabdáról jut eszébe. :-)


szerda, szeptember 10, 2008

Fordult a kocka

Nem kell olyan jól ennie, csak aludjon, úgy mint szokott! Szóval a tegnapi jólevős napot egy eddig példanélküli éjszaka követte. Már a lefekvése is a szokásos 8 körülihez képest 9 körülire sikerült, aztán fél kettőtől fél hatig (4 órát!!) ingajáratost játszottunk a két szoba között. Szinte végig sirdogált. "Anyához szobába!" és amikor átjöttünk, persze nemtudott nyugtonmaradni és egy idő után megint mentünk vissza hozzá: "Soma ágyikóba!" Aztán kezdődött megint minden előlről. Az apátlanságunk nehezítette a szitut. Néha azt éreztem, hogy ha Apa áttudta volna venni tőlem egy picit a gyerkőcöt, akkor sokkal hamarabb megtudtuk volna nyugtatni. Szóval még apahiányát is nekem kellett volna pótolnom. Soma folyamatosan engem akart, szóval a jelenlétemért küzdött, de amikor ott voltam, akkor meg ugyanez zavarta. Közben meg oly édes volt, cuppanós puszikat nyomott le csak úgy, és amikor vonulás közben elakadt a tarókijában és én picit nekimentem, azt motyogta: "bocsi". A fogára tippelek... mint mindig. No és persze a nappalunkra is kihatott ez az éjszaka... főleg az enyémre (pláne, hogy annyi dolgom lett volna), Soma egész jól bírta, csak estére sokallt be, ősajtkukacsága süketesdit játszott, és nem fogadott szót, elszaladt, felmászott-leesett, nem állt meg, fejjel lefelé csúzdázott... én meg ásítoztam. És közben vettünk neki mégegy új cipőt az őszre, kapott vasárnap egy ünnepit, és ma egy játszósat, amit frissiben fel is avatott. Ő választotta magának, mert ha nem tetszik neki, akkor esélyünk sincs, hogy felhúzzuk a lábára. Akarat az van dögivel. 23-as a lába! Elég nagy a magasságához képest.

Van egy huncut mosollyal kísért új szava Somának, amit szinte mindenre használ: "elfögyött" (elfogyott) és hozzá széttárja a karjait.

kedd, szeptember 09, 2008

Mind megette!

Ma jóevőt játszott Soma. Végigette a napot rendesen. Bár a szőlőt csak kifacsarva ette, de végülis a lényeg benne volt. A rizottóból "borsó", kukuruca", "rizsike" felkiáltásokkal szépen sorban kievett mindent. Villával és kézzel. Balkézzel. (Nagyon gyanúsan balkezes lesz belőle.) És olyan kifejezéseket használt egész nap, hogy egy idegen azt hinné egy minigurmannal van dolga. "Mmm fi(n)om, nem kérek, köszönöm, tessék adom, keressünk borsót, kenyélkét kérek még, Anya is halap, falatozzunk..." Vacsoránál: Mit kérsz? - kérdezem. Erre ő: husikát kanállal, kakaót. :-)

Ma délután alvásrekordot döntött, 3 és egynegyed órát aludt. Talán épp ezért az esti altatás elég nehézkesre sikerült, pedig így is elfáradt 7 órára. De most alszik... Pár napja nehezen alszik el este. Még sokmindent szeretne lefekvés előtt, főleg olvasni, böngészni... "Anya utolsót!" "Mégegyet!" Meg mindenáron átszeretne hozzánk jönni. Pedig mi is és ő is tudja, hogy nálunk nem fog tudni elaludni. Lehet, hogy pont ezért akar átjönni? A déli alvás azonban általában az ő kezdeményezésére történik: "Soma alszik, ágyikóban Somának."

hétfő, szeptember 08, 2008

Mint a szél...

Hát igen, újra meg újra rá kell jönnöm, hogy gyermekem valóságos sajtkukac. Nem bír megülni a fenekén egy pillanatig sem. Pláne ha alkalom is nyílik rá. Tegnap itt voltak Hajni barátnőmék (e hónapban házasodnak), és Soma produkálta magát nekik, pörgött, táncolt, rohangált, ugrált (néha páros lábbal!). Teljesen leizzadt, de csak csinálta... csinálta, frissen és fáradtan egyaránt. Nem lehetett leállítani. Ennyire talán még sohasem lovalta bele magát valamibe. A délutáni fagyizás után csúzdázni is ugyanilyen hévvel állt neki. És ilyen képek születtek:




Betyáros, nem? Csak győzzük szemmel tartani...

szombat, szeptember 06, 2008

Ó könyvek!

Megtaláltam rég elveszettnek hitt gyerekkori könyveimet (sajnos csak a töredékét). Még jópár évvel ezelőtt megmentettem a régi családi házunk padlásáról, az akkor sem valami jó állapotban lévő könyveket (magyarán ette a penész őket). Hát igen... szüleim nem gondoltak rá, hogy talán nem megfelelő helyen tárolták őket (mentségükre szóljon, hogy az épp nem aktuális könyvek kiszorultak a benti polcokról, hogy legyen hely a sok új könyvnek). Szóval elfelejtettem újra az egyszer megtalált könyveket... de most világosság gyúlt a fejemben. :-) Nekem meg kell, hogy legyen a 'Vidám mesék' - ami az egyik nagy kedvencem volt gyerekkoromban .... és leporoltam, rendbetettem a régi könyveket, már ami megmenthető volt. Köztük a borító és hátlap nélküli fent említett könyvet is, tele a kézjegyemmel. Ez ám a boldogság! :-)

csütörtök, szeptember 04, 2008

Tatü-tata!

...mondja a tűzoltóautó Soma szerint is. (Így szirénázik az osztrák szomszédainknál.) Itt gyakorlatoztak délelőtt a házunk előtt a tűzoltók és nekünk meg le kellett rongyolni az autókhoz. Még azt is elérték (Petikével együtt), hogy beleülhessenek a járművekbe. Soma félénk volt, de a kíváncsisága nagyobb mindennél, úgyhogy legyőzte azt és megszemlélte a gépeket, kívül-belül.

Közben Apa homokot hozott a nyár elején(!) szerzett gumiba a ház mögé. Végre van saját homokozónk! A múltkoris nekem kellett (nem kellett, de nembírtam elnézni) kigazolni az egyik játszótéri homokozót, pedig biztosan vannak akik gyakrabban járnak oda.

Aztán a fiúk elindultak világot látni... a Mamához. Én meg itthon maradtam a dolgommal. :-( A távolból leszerveztem nekik egy programot a délutánra. Hogy néz ki, hogy Soma majdnem kétéves létére még nem ült sem buszon, sem vonaton, pedig nagyon vágyik rájuk. Így elbuszoztattam a kisfiamat kemény 6 km-es távolságba. A Mamától a KatiMami munkahelyéig. Mamával ültek a buszon... és Apa meg utánuk ment kocsival, mert nemtudtak volna visszautazni olyan kevés arrafelé a buszjárat. Micsoda modern világ!


És Soma nagyon élvezte, újságolta is mindenkinek: "Utazunk busszal!"

szerda, szeptember 03, 2008

Mese...

Mesekönyv... Még mindig keresem az igazit... a pagonyosok tetszenek (az elvont rajzaikkal), csak ahhoz drágák, hogy ne tetszenek Somának. Újabban az Altatóból idézget a gyerkőcöm, és rendelésre kell neki verset ("Bóbit", "Csilibili") mondani ill. énekelni. Azt vettem észre hogy egyre nagyobb az információigénye és sokmindent gondolattársít. És mivel már beszél is, ezért mindennek hangot is ad. A könyvekért odavan, a Böngészők (Tavaszi, Nyári) mellett van Ausztriában vásárolt böngésző jellegű könyve azokat is imádja – a gazdaság témakör a kedvence. Olyan drága amikor a könyvekben lévő emberkékkel kommunikál. Pl. integet „Szia postás bácsi! Gyorsabban!” (egy kutya kergeti épp a képen). De egy kicsit már sok nekem a böngésző jellegű könyves tevékenysége. A mesét hallgatni és elképzelni, tudom még messze van, de ebbe az irányba kellene elindulni. Ismerőseimnél van saját-mese. Én ,Kistigris’-essel (= Soma) próbálkozom, de nem figyel rám.

Ma Soma kapott Kati mamitól egy állatos könyvet, szép részletes rajzokkal... nagyon tetszett neki. De arra a kérdésre, hogy: Milyen állatot keressünk? A válasz mindig csak ez volt: "majmot". Egyébként Somának minden állat "csacsi" első körben. Aztán ha rákérdezünk mégegyszer, hogy mi az, akkor megmondja.

Ja és olyan ügyesen gyurmázott ma, hogy leesett az állam. Azzal a felkiáltással kelt reggel, hogy: "Gyulmázzunk!" :-) Sodort, paskolt, nyomkodott. Még "bigát" (csiga) is alkotott. És ami a lényeg... szépen ült a székén és dolgozott. Semmi elrohangálás. Haladás.


kedd, szeptember 02, 2008

...

késik... izgulok... összevagyok zavarodva... bárcsak... á, úgysem...

... és NEM. Sajnos.

Hami-jami!

Ma volt itt a védőnő, aki annyit, de annyit keresett minket! Hiszi a piszi, no mindegy. A gyerekre nem kíváncsi, velem akar beszélni (ki érti ezt?). És csak beszél, beszél..., de ami kérdésem van-volt hozzá (igen ritka), arra nemtud válaszolni. Mondtam neki, hogy csak Soma evészetével nyüglődöm. Már megint evés. :-)
Már kipróbáltam mindent... Kaptam tanácsokat anyukáktól. 1. Ne adjak neki semmit, csak ha kér. Hát nem kért. A reggeli másfél deci iszije után délután 4-kor elégeltem meg a dolgot. 2. Ne adjak neki rágcsát... "ke-keksz" és "(r)opi" az több menne, ha adnék neki. Csakhogy ha én nem adok, ad más, itt a lakótelepen nemnagyon küszöbölhető ki az ilyesmi. Igyekszem gyümölccsel, gabonakarikákkal kiváltani a nasst. 3. Próbáljam meg játékosan, nevesítsem meg a falatokat, reptessem őket... stb, na ez nekem nem megy. Annyi van, hogy az etetőszéken kuporgó falánk kisegeret (gumifigura) szépen megeteti a gyermek, általában maga helyett. 4. Ha nagyon éhes (igen ritka) akkor elrikkantja magát, hogy "hami-jami!" és ott abban a szent pillanatban ételt kell teremteni elé. És akkor jól eszik. És eszi még: a másét. A kenyeresautóból vett dolgokat: ha hallja a dallamkürtöt, már kiáltja is, hogy "Anya veszünk!" Mondom: mit? "gesztenyéset, kenyeret, kipflit"...
Szóval védőnéni meg egyszerűen csak ennyit mondott: van ilyen gyerek, és kész, nemis próbálkozott a problémamegoldással. Így kell ezt csinálni! Csak semmi para Anyuka! :-)