Így alszik... Miután álomba simogatott engem. Nem írtam el. Igen, ő ilyen. Kedves. Már csak azért is mert magát is álomba simítja. A karom után, majd a nyakam matatása után végre - karácsonytájt - rátalált a megoldásra: az arcomat simogatja (nyomkorássza, csipkedi, cirógatja) míg álomba nem szenderül. És néha én is, mert ez már nekem is elviselhető, némi szemgolyó nyomka, és orrpiszka pedig még belefér. A végeredményért meg mindenképpen.
Édes közjáték1: Amikor már azt hiszem alszik, felkönyököl és pöcköl egyet-kettőt az orromon, miközben azt mondja
ping-ping, és kuncog. Aztán simogat tovább, mintha mi sem történt volna.
Édes közjáték2: Ha megpróbálok mismásolni (nem csinálok úgy, mintha aludnék), és kicsit felemelkedem, akkor kinyúl és visszanyomja a fejem.
Édes közjáték3: Mostanában a maciját a feje alá rakja alváskor, amikor látja, hogy nekem nincs min aludnom, akkor felugrik és gyorsan (zsákban futás) szerez nekem is. Általában a
"kutyusz"-t. Beigazít, lenyom. Aludhatunk is tovább.
Egyébként éjszaka jól alszik, bár éjfél után - úristen 00.05 van, és még nincs itt! de már hallom is a motoszkálását - az egész készlettel (takaró, maci, iszipohár, 3 cumi) megjelenik nálunk, befészkeli magát közénk és alszik tovább. Elaludni azonban a helyén szeretne, a
"fijú szobaban", anyai segédlettel - lásd fenn.
A nappali alvás viszont érdekesen alakul mostanában, van hogy szinte indok nélkül teljesen kihagyja azt. Ha fáradt - azért, ha nem - azért, ha program van - azért (ilyenkor még meg tudom érteni).
Kiajudtam magam. Pientem máj. (Pihentem már.) - szöveggel. Szerintem kicsi még hozzá. Kellene neki. Bár aki látja, nem gondolja, hogy nem aludt. Nem hisztis, nem nyűgös, csak este hamarabb alszik el.
(Ezt a képet már olyan régen fel akartam rakni, még karácsonykor készült.)