Angyalpofik

(2011 Karácsony)
 

Csenge messze jár

Elköltözött a három lány Komáromba, egy mini, egy majdnem nő (hisz 14 már) és egy igazi nő. A "férfi" maradt veszteg... Hümm. Illetve irgumburgum, mert a tesóm ez a menő csávó, aki döntöget, aki hümmöget, aki nem dönt, aztán meg hoppon marad.

Az utolsó, költözős napon mi vigyáztunk Csengére. Aki nyűgössége csúcsára ért. Érezte, de nem tudta, hogy mi zajlik körülötte. Szóval volt sírás és anya-mantra jócskán. Pedig a fiúk igyekeztek sok mókával, hancúrral, játékkal jókedvre deríteni. Fáradt is volt, de aludni nem akart. Aztán mikor végre elaludt, akkor nagyot aludt, de sírva ébredt. A fiúk rögtön betódultak hozzá. Amikor csendre intettem őket, ők egyből vették a lapot. Ilyet még sohasem éltem át, máig nagyot dobban a szívem, ha a lelki-fényképemre gondolok. Soma és Zsombor odakucorodtak a kislány mellé és simogatni kezdték. Aki egyből megnyugodott és lassan ébredezni kezdett. Majd Soma magától belekezdett a Bóbitába - ezt (is) éneklem neki elalváskor - , halkan kezdett énekelni, egy elsuttogott Anya segíts! és egy jelentőségteljes nézés kíséretében. Így beszálltam én is. Miközben Soma simogatott tovább. Zsombor meg a simit felcserélte táncra, lágyra, kuncogósra. Csenge látta és hallotta a rögtönzött előadást, és nevetett szeme-szája. A Kistündér felébredt. Talán érezte is azt a misztikus légkört aminek ő maga volt a főszereplője. Bár ne lett volna. De ha már így alakult, ennél szebb búcsút elképzelni sem tudok.

(Ez egy mosoly a kamerába, ha valaki nem tudná.)

   

Olvadoz...

Meglátogattuk tegnap Csengét, aki immár elmúlt 1 hónapos. Minden tesóm általi intés (Neee, mert szétvakuzod a gyerek agyát! - ebből is látszik milyen kemény legény is ő) dacára, fotóztam. Na és ki volt a legjobban pózoló egyén a képeken? A tesóm. Persze Csengével. Így is kell ezt egy ujdonsült apukának! És tényleg. Jó nézni ahogy Gábor hozzányúl, megfog, büszkül, ránéz, olvadoz...

Íme elkészült Csenge és Zsombor az első közös képe. A különbség színben, súlyban és hónapban is szemmel látható.

Lányos vonal

Tegnap meglátogattuk Csengét. Nagyon édes kiscsaj. Talán kicsit érzékeny típus. Zsombor még ebben a korában simán bealudt a legnagyobb zajban, nyüzsiben (és persze most is). Csengének már most cumi kell az elnyugváshoz. És nem is aludt be valami mélyen. Még nagyon véres a szeme az erőlködéstől (állítólag gyakori természetes szülés esetén). Azért örülök, hogy mi ebből kimaradtunk. Nem egy apróságként jött a világra, de az én big 10 hetesemmel igen nagy kontrasztban voltak. Pont 9 hét a különbség köztük. De persze a fő eltérés az, hogy már most igazi nő az unokatesó. Szerintem lányosak a vonásai, meg persze a rózsaszín hacuka is egyértelműsít. És mit kapott tőlünk? Háát babát! Élete első (rongy)babáját tőlünk kapta. Így élem ki magamat lányos vonalon. És ez még csak a kezdet...

Csenge

Szerintem gyönyörű! És leginkább a mostani (kéthónapos) Zsomborra hasonlít.

Utazunk Sopron felé babanézőbe... Soma megszólal:

"- Hogyis hívják azt a kislányt?"
- Csenge.

"- Az, az! Csenge."

Még pont elcsíptük a gyerkőcöt, mert besárgult és épp vitték kékfény alá helyezni. Első blikkre Zsombort ilyen színűn hoztuk haza. Gyorsan kattogtattam pár képet, és már el is tolták. Még gyorsan Soma is megcsodálta, napszemüvegen át (szerintem nemsokat látott belőle) és mondta, hogy "Szép baba.". Bár a kékfény jobban érdekelte, azt szerette volna mindenáron megtekinteni. Győrben is csupa ilyesmire volt kíváncsi, csak ott szabad utat is kapott (a szülőszobába nem juthatott be egyedül). Ez viszont Sopron (nem bababarát kórház), itt elkülönítették a gyereket a kékfényezés alatti 6 órára, úgy hogy még az anya sem mehet be szoptatni. Infúziót kap a baba... Magyarázat semmi. Csak egy kilincs nélküli ajtó, amin túl Csenge szolizik... Az egész család para.

Az újév legjobb híre

... nem is jutok szóhoz.

Megszületett ma este (csodás dátum) a testvérem kislánya:
Csenge. 3300 g, 47 cm. Hajasbaba.
Viszonylag gyors, könnyű szüléssel.

A létező legtöbb jót kívánok nekik!