vasárnap, február 02, 2014

Bizony, bizony

Ugyebár csak szöveges-aláhúzkodós, de megkapta Som élete első bizonyítványát. És nekem nagyon tetszik. Nem dumáltuk túl. Buksisimogatás, ezaz fiam! És ennyi. Mindennél fontosabb nekem, hogy szeret menni és megcsinálja a feladatát, élvezi az olvasást. (Olyan mintha trenírozná magát: mozgó autóból minden lehetséges tábla, szöveg elolvasása; mesék végén az elrohanó feliratok gyorsolvasása). Szeret rajzolni (tankos :-( vonal van most éppen). Aktív tesi órán, néptáncon. Már napok óta viszi magával a furulyát énekre (Én: Furulyáztok énekórán? Ő: Nem! Nem kell nekem mindent értenem.) Énekből van a legtöbb csillagja, meg néptáncból. Egyébként kevés hibával dolgozik. A félévi matek felmérőjén 3 pontot, a magyaron 1-et vesztett.
Soma nem tanul itthon. Igyekszik mindent megcsinálni a napköziben, nehogy valami dolga legyen itthon (mert ugye az harc lenne).
Mi kell még? Szereti a sulit.
DE.
A bizi előtt pár héttel két fekete pontot is begyűjtött. WC-s sztori mindegyik. Megmutatta, hogy meri. Gusztustalan, de merte, most mit mondjak erre. Jogos. Ott a pont, illetve itt.
DE.
Mit csinál/tesz/mond olyankor az ember (én), ha az elsős gyereke (Soma) összeverekszik egy másik fiúval, majd ki is békülnek, aztán elbattyognak - az eddigi eseményekből semmit sem látó - tanárnénihez és beárulják magukat(!!!).
Amiért "jutalmul" kapnak egy-egy fekete pontot.
Szóval?

Gondolatban nevettem csak, merthogy verekedtek, amit tényleg nem tolerálhatok. Szóval mosolyelnyomásos, komolysággal intettem meg és dicsértem is meg (az őszinteségéért) egyben.
A kiskakasok keresik a helyüket... (ahogy egyik ismerősöm fogalmazott nagyon
találóan).
Tudom, hogy nem lehet mindig jól dönteni, de annyira jó fejek voltak ezek a kölykök, nem lehetett ezt átlátni?

Ez a büntetés dolog kikészít... szívem szerint összecsókolnám, de még ott tartunk hogy a tanárnéni az Istenkirály. És ez perpill tök jó így. Azért a szupi program ugrott.

Nem akarom tündegyermekként feltüntetni Somát, mert nem az. Akinek akaratbajnok gyereke van, az tudhatja ezt. Tudom, hogy itthon, velünk szemben több mindent megenged magának mint mások előtt. Az önfejűsége gyakran kiborít, de jó látni, hogy
idegen közegben a sok anyai mantra életre tud kelni. A férfi lét küzdelmeit meg át kell élnie, pláne hogy egy kicsit lányos fiú (szép pofi, magas hang).

Szóval kíváncsian várom, hogy merre fog mozdulni. Nincs elvárásom, úgyhogy övé a pálya!



Nemrég olvastam ezt: http://www.nlcafe.hu/.../20140126/fiuk-rosszalkodas-iskola/
 

Nincsenek megjegyzések: