vasárnap, március 29, 2009

Ünnepek

Ez a hónap a szülinapok és névnapok özönét zúdította ránk, mégsem ünnnepeltünk oly sokat mint ezt máskor tenni szoktuk. Ez többnyire a nagy távolságok miatt történt, valamint hogy senkisem ért rá/nk. Az utolsó helyen áll, hogy nem voltam valami jól az elmúlt időszakban. És ezúton kérnék mindenkitől elnézést akik miattam (mert elfelejtettem) kimaradtak a köszöntésből!

Ma KatiNagyi szülinapját ünnepeltük, igencsak szűk családi körben, vagyis csak mi hárman voltunk KatiNagyinál ebédelni. És ez az ebéd tényleg "Csodás vót!". Köszönjük! A köszöntő apropójából a kezdő netnagyinkat picit megpróbáltam megismertetni a levelezés-netezés rejtelmeivel.
Remélem most már te is olvasod ezt a blogot KatiNagyi! (Rejtett üzenet: bárki tud üzenetet írni a blogba!) :-)

Vadászkutya szezon

Ahogy Jácint mondja, elindult a 'vadászkutya szezon', ugyanis minden illatra hevesen reagálok, nincs titok előttem, mindent kiszagolok és persze rosszul is vagyok tőle. Az utóbbi napokban állandó hányingerrel (a vécékagylóval nem randiztam) és álmos-levert állapotban tengődtem. Jácint szabadságon volt a héten, az én szerencsémre és az ő szerencsétlenségére. És APA hősiesen helytállt az embert-próbáló napokban. Gondolom Soma sokmindent érzékelt. Kimondatlan és kimondott dolgokat egyaránt. Az pedig világosan kitűnt számára, hogy anyai jelenlétem egyáltalán nem a megszokott, és még csak közelében sem jár a réginek. Többnyire a vízszintes helyzet volt a legelviselhetőbb számomra. Soma etetése, fürdetése, altatása, pelenkázása, napközbeni játszása mind Apára hárult. Maximum mesét néztünk együtt. Ez hihetetlenül kevés, tudtam én, de változtatni rajta nem. Soma éjszakai vándorlásokkal díjazta a helyzetet (a mai napig). Ez úgy zajlik, hogy összecsomagolja a cók-mókját (nyuszika, iszipohár, takaró) és jön, akarom mondani áttotyog hozzánk a hálózsákjában az éjszaka közepén. Ahányszor visszavisszük, annyiszor újra jön. Kb fél kettő tájt intul a túra, hajnali 5-ig. Az lenne a legjobb ha köztünk tudna aludni, de nem. Csak jön és maga sem tudja mit akar, vagyis aludni nem, az biztos. Sokszor közli, hogy "Rosszul aludtam." vagy "Fáj a fogam!" közben meg vigyorog. Meg ugrál, pörög mintha nappal lenne. Nagyon tanácstalanok vagyunk. Az éjszakai felkeléseknél csak Jácint jöhet szóba, mert én örülök, hogy élek. Így Jácint az egésznapos helytállás mellett éjszaka is szolgál. Sőt, még főz is, mert enni azt tudnék... mmm. Közben én meg azon drukkolok, hogy Jácint ne vágjon ki mint egy fostos kismacskát. Eme félelmemre, az én HŐSÖM azt mondta, hogy nem érzi tehernek a helyzetet és engem sem. Huhh. Bár én simán kivágtam volna magam. Azt hiszem jól választottam párt magamnak. A helytállását azzal jutalmaztam, hogy mára az elviselhetetlen állandó rosszullét, sima állandó rosszullétté alakult és a nap 50%-ában nyitott szemmel is tudok létezni. Sőt Somával is tudok lightjátszani. Remélem ez a tendencia csak javulni fog. A somai éjszakák viszont még megoldatlanok...

kedd, március 24, 2009

Jól tudtuk

Ma mentem el nőgyógyászhoz, aki igazolta is az állapotomat. A pocaklakó 6 hetes... pénteken lesz hét. :-)
A régi dokimhoz mentem, aki bebizonyította, hogy nem őt kell választanom szülészorvosomnak, ezzel a frappáns mondattal: "Ja, mintha emlékeznék rá, hogy említette, hogy babát akarnak." Alig tudtam szóhoz jutni. Majdnem elsírtam magam (ez mostanság könnyen jön). Hát ja, csak brahiból szedegetek baromi erős hormonbogyókat, amit ő írt fel. Mindenre nekem kellett rákérdeznem, mit szedjek (Elevit), hagyjam-e abba (Bromochriptin - igen)? Jácint itthon csillogó szemmel kérdezte, hogy mi volt... Én meg csak annyit nyögtem, hogy JÓL TUDTUK.

Mindenesetre az örömünk határtalan, ami a rosszulléteimmel egyenes arányban áll.

vasárnap, március 22, 2009

Rántotthusi a sztár

"Huhúú rántotthusi!" E mondat csillogó szemű kisfiam száját hagyta el ma. No megnézem én ezt! - gondoltam. És csoda történt! Soma úgy evett ebédet mint egy normális gyerek, mi meg majdnem hula-hula táncot jártunk örömünkben. Leves sok tésztával, sárgarépával, krumpli rántotthússal, és túrós süti desszertnek. Semmiből nem kell hatalmas adagot elképzelni, sőt így utánagondolva lehet, hogy egy jólevő gyerek éhenhalt volna tőle. :-) Az evő-széria délután is folytatódott. Friss kifli, alma is került a bendőbe, mindegyikből egy-egy fél. És a vacsora az ebéd ismétlése, mi lehetne más, amikor van rántotthusi!? No azért nem gondolom, hogy minden hétköznap megenné ezt a menüt, de a vasárnap kivétel, ilyenkor PiciMamáéknál a rántotthús mindent visz. Bárcsak több vasárnap lenne egy héten...

Egyébként a kakaót mint hajtóanyagot, lehet hogy le kellene védetnünk. Vagy inkább a gyereket?


szombat, március 21, 2009

29 hónapos

SZÖCSKE.
• Szinte csak kakaót szí, na meg levegőt. Egyéb táplálék alig kerül belé.
• Ugrál-pörög, alig tud megülni-állni egyhelyben. Hogy mi ad energiát neki ehhez? (Fotózni lehetetlen.)
• Haja hosszú, égnekálló... röpdös utánna.
• Öltözködés, vetkőzés, önállóság teljesen hidegen hagyja. Bár a lépcsőn most már kapaszkodás nélkül igyekszik fel (a harmadikra), de azt is olyan szeleburdian, hogy rossz nézni.
• Mégjobban beszél mint eddig... olyan szókincse lett hirtelen hogy beájulok tőle. Bővített mondatokban beszél és csak beszél és beszél... "és különben", "bocsánat", "háát olyan", "nemistudom"... A kedvencem: " Hát ez csodás vót!" - természetesen ételre vonatkoztatva, mintha egy falatnál többet evett volna belőle.

csütörtök, március 19, 2009

Halász Juci

Soma és apája koncerten voltak. Méghozzá Halász Jutka: Szeresd a testvéred! albumának bemutató koncertjén. Minden kulturális program lehetőséget megragadok ami a környéken adódik. Szóval (a borsos árak dacára) Apa és fia jót szórakoztak, a csöppet sem gyerekbarát nézőtéren, ahol csak ülni lehetett, s még megmoccanni sem, nemhogy táncikálni (művház vidéken, jellemző). Som ámulva ült apja ölében és felismert jópár számot, amire ülve rázta és tapsolt.


Kiegészítés: Én készültem Somával elmenni, de elkapott valami gebula. Háborog a belsőm... :-( Milyen jó, hogy az egész francos telet sikerült ilyesmi nélkül kihúznom. Bár lehet, hogy még tél van? Délelőtt esett a pelyhes fehér.

szerda, március 18, 2009

Jut-alakul

Azért minden napra jut-alakul valami Somai program, mégha nem is írom le ide. Voltunk többször is PiciMamázni-Papázni, KatiNagyizni, Ringatón, kölyöktornán, sétálni, vásárolni... szóval élünk. Bár néha nekem nem úgy tűnik. Olyan mintha az alvás iránti vágyam minden futó programomat felülírná. Most is aludnék, de van akaraterőm! Azért is leírom amit ki kell írnom magamból. :-)

A délelőttöt Jácint segédletével végigaludtam, de délutánra összeszedtem magam és látogatóba mentünk. (Ez mostanság a tipikus.) Márkhoz és a robotjához. A 8 éves nagyfiúnak most csak egy darabig volt érdekes Soma és az ő folyamatos kérdései, aztán unta a kicsit. Amiből Soma nem vett észre semmit. Pakolt, játszott miközben Márk igyekezett valami önszórakoztató dolgot kitalálni magának. Ez az alaptényállás mit sem befolyásolta azt, hogy sikerült elég sokáig náluk időzni.



A keresztlányom Dia és a kishúga (Hanna) között ennyi a korkülönbség (6 év), ez talán túl nagy, hogy igazi partnerei legyenek egymásnak a játékban. Bár remélem az élet rácáfol erre. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon jó testvérek, aminek nagyon örülök.

Boldog születésnapot és névnapot Dia!!! :-)
Remélem hamarosan találkozunk a mi 7 éves nagy Keresztlányunkkal!

kedd, március 17, 2009

Visszavágó

Most mi mentünk Alizhoz, az igazi csodaországba, legalábbis egy klassz gyerekbirodalomba. Soma először szokásos ledöbbenős-lemerevedős-álmélkodós formáját hozta, majd jót játszottak. Amit néha megtört egy "Menjünk haza!" Soma részéről, de amikor tényleg mentünk volna, akkor már nem akaródzott. Sőt végül Aliz el is akart velünk jönni. Egyébként nemtudom hogy van vele Soma, de én imádom a kiscsajt, és szívesen haza is vittem volna. :-) Aliz még kifejezőbben beszél mint Soma, aktív, jó mozgású, irányító típus. A hazai terepen be is mutatta minden tudományát, vagyis igazi kis vérbeli nőci a lelkem. Ebbe az is beletartozott, hogy Somát többször jól megszeretgette, aki félénken pislogva tűrte egy darabig, majd pityergett egy kicsit a nagy szeretetrohamtól.
De már az esti fürdésnél téma volt az Aliz, "Aliz jön hozzám játszani... megmutatom neki..." stb. Lesz itt még randi!?

(ide jön egy egyszéken kuporgós szeretgetős kép)


szombat, március 14, 2009

Heti mozzanatok

Fura lenne ha minden a régi mederben folytatódna, de igyekszem... Soma szempontjából biztosan. Az álomkór olyannyira elkapott, hogy próbálok helytállni amíg muszáj, de amint a vízszintesbe kerülés lehetősége felcsillan már alszom is. Nem nézve senkit és semmit. Szegény Jácint, ő általában az 'áldozat'. A helyzetet nehezítette állandó segítségünk, PiciMama kéthetes betegeskedése, akit ezért nélkülöznünk kellett. De most már gyógyultnak lett nyilvánítva, így jöhet Som-szórakoztatni, amíg én alszom. Azért próbálok visszaemlékezni a hét lényeges elemeire, bár legtöbbször csak saját lecsukódó pilláim édes képe villan be.

Som két gumikacsát egymás mellé helyez a fürdőkád sarkán.
"Lekuporodnak, beszélgetnek:
- Megvan az én apukám!
- Jujjde örülök neked fiam!"

A horgászás a nagy sláger mostanság Sománál. Pettson után szabadon. Ül a lavórban = csónak, botra kötött madzaggal, amire fém képakasztót kötöttünk, horgássza a mágnesekkel felszerelt halakat. Findusz helyett azonban legtöbbször "Nyuszika barátom" ül vele a csónakban.

A lavór azonban többfunkciós... mostmár állandó kelléke a gyerekszobának. Akár tóvá, autóvá, szánkóvá is áttud alakulni. Vagy somai segédlettel "teknőc" is lehet belőle, utófarsangi hangulatot idézve.


Sajnos fényképet is igen ritkán készítek, egyszerűen nem is jut eszembe (persze mert mindig az alváson jár az eszem). Pedig Soma teszi a dolgát... és ugyanolyan ugribugri mint mindig.

szerda, március 11, 2009

Nőiszemmel

Nagyon bizakodó vagyok és álmos. Néha irogatok majd, ha ébren tudok maradni a Soma-mentes időszakokban.

kedd, március 10, 2009

Férfiszemmel

By Jácint: "Én tudtam, hogy várandós vagy, mert teljesen terhes-szagod van." - Minek ide teszt? Tényleg izzadok, én, aki soha életemben (terhes időszakon túl) nem izzadtam. Fura érzés, bár Somával már tapasztaltam.

J: - Úgy szuszogsz mint egy kölyök sün!
K: - Ééén? (tényleg szuszogok, állandó jelleggel...)
J: - Ó ez biztosan azért van, mert nő a baba.
K: - ???

Jó ha férfi van a családban, legalább megmondja a frankót.

vasárnap, március 08, 2009

Megérzés

A gyerekek olyan hihetetlen radarokkal rendelkeznek. Mindenvevők. Somának nem mondtunk igazán még semmit a tesó-ügyről, hiszen még minden olyan bizonytalan. De ő megérzett valamit. Tegnap tán a bizonytalanságomat, ma talán a bizonyosságomat. Még ennyi szeretetmegnyilvánulást sohasem kaptam tőle mint e két napban. Többször futott és csak úgy átölelt. Puszikat lehelt az arcomra. Ma meg már kaptam egy "Szeretlek Anya!"-t is. És egy pocaksimit nagyon-nagyon óvatosan. Talán Jácint 'Vigyázni kell Anyára!' mondata válthatta ki belőle, de miért pont oda? :-)

Vonzás még

Nagyon az eleje és halovány... de a változás érezhető (szemmel látható) belül is.

Amikor nagyon babát akar az ember, akkor nincs határ... Mindent a cél érdekében! Bevetni a féldrágakövek erejét, amiknek a leírásában a 86. helyen szerepel az, hogy a termékenységre hatással vannak. Karneol-t a nyakba, rózsakvarcot a marokba... hátha. Hormonokat zabolázni. Ovulációs naptárt nyalogatni, hogy netán akkor és ott legyünk ahol éppen kell. Meg persze eleget kell dolgozni az 'ügyön', ami a hetedik hónapja tartó eredménytelenség után már egyáltalán nem olyan csodálatos. Nekem/nekünk, most megcsillant a reménysugár...

Most mondhatnánk, mi az a hét hónap... semmi. Vannak párok akik évek óta hiába próbálkoznak. De a hónapról hónapra történő reménykedés hihetetlenül kimeríti az embert (pláne télen). Először mindent jelnek érzünk, aztán minden jelet elhessegetünk... mint most én. Ebben a hónapban felszedtem egy kilót, pedig kevesebbet ettem mint máskor (bár sok tejet-joghurtot) és megnőtt a hasam. Állandó álmosság... kitudja mióta. Gyomorégés bármit eszek... két hete. Mellfeszülés-fájás... 1 hete. Puffadás egy-két napja. Mindenre volt magyarázatom. Még a késlekedő ciklust sem hittem el, egészen a ma reggeli tesztig. Pedig még soha nem késett (a 28 az 28!), illetve egyszer, három éve pont ilyenkor. Minek is próbálkoztunk máskor, mikor nekünk csak februárban megy???? :-)

Mindezt suttogva mondom... és remélek...

II


péntek, március 06, 2009

Aliz

Aliz nem csodaországban, hanem nálunk járt ma délután. Végre. Babauszi révén ismerjük őt és anyukáját Gabit. Ma már egyik gyerek sem jár usziba, viszont mindegyik maratonit fürdik este a kádban. Szóval a vízhez való viszonyuk tekintetében a babaúszás eredményesnek mondható. Aliz két hónappal idősebb Sománál, ez szinte semmi ebben a korban már. Főleg hogy szinte egymagasak, nagydumásak, szőkék... édesek. A hajdani kölcsönös szimpátia ellenére sem játszott még sohasem együtt a két gyerek. De most eljött a nagy alkalom (kitartó hivogatók voltunk). És nagy örömünkre Aliz alig akart hazamenni. Nagyon jól elvoltak, játszottak egymással, magyaráztak egymásnak...

Egy kis hiba volt a rendszerben, hogy Aliz félt Jácinttól... Ha csak meglátta, meghallotta belebújt a legközelebb lévőbe (akár belém is), egészen addig míg el nem tűnt szegény Jácint. Meglátni és félni tőle, ilyen is van? Nemtudtam eldönteni, hogy Jácintot vagy a rettegő arcú kislányt sajnáljam jobban, így sajnáltam mindkettőt. Jácint meg grál lovag lévén - ha tehette - eltűnt a színről. Aliz meg visszaváltozott kacagó-csevegő lánykává. És Somával közös egyetértésben szétpakolták a gyerekszobát. Mi meg Gabival olyan jókat rötyögtünk-dumáltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást...


csütörtök, március 05, 2009

Verkli

Így telik (néha) nálunk egy esős nap:
Reggel Soma úgy ébred: "Menjünk sétálni!" Ok - mondom -, de előtte enni kell reggelit! Som megissza a két deci kakaóját és hozzá a 2X valamit (X kisebb mint egy kávéskanál). Ez az étkezés minden reggelünkre jellemző, és ezzel ki is húzza délig. Még délelőtt 1. pizsiből átöltöztetem, 2. kabát-sapka-sál kerül rá... ő meg feszíti magát és sír, hogy "Nemakarok sétálni menni!". Nagy nehezen leviszem. Végül is már jön magától és kurjongat a lépcsőházban. Mindig. Lenn fát hoztak a házban lakó kedves idős házaspárnak, és éppen azt pakolják be a fáskamrába. Som lecövekel (jó kis séta!). És folyamatosan kérdez, mint egy megakadt lemezjátszó: "Mit csinálsz Jancsibácsi? Mit csinálsz Jancsibácsi? Mit csinálsz Jancsibácsi?", "Hol lyukas a kesztyűd? Hol lyukas a kesztyűd? Hol lyukas a kesztyűd?..." stb. Néha témát vált az előbbi stílusban, kicsit megkönnyebbül ilyenkor a hűségesen válaszolgató Jancsibácsi és én is. De aztán kezdődik minden elölről: "Mit csinálsz Jancsibácsi?..." Aztán végre elfogy a fa. Som mindent megnéz, és már mehetünk is sétálni, persze az eső is eleredt közben. El is jutunk úgy kb 5 méterre a házunktól, egy terasz alá. Jázmin (kb 15 hónapos) és anyukája (Anikó) levegőzik ott. Som udvarol: "Gyere Jázmin... Fogd meg a pinponglabdát! Neked adom. Nem akarod megfogni?", "Gyere Somához játszani!". A kislány néz hiperkék szemeivel és nem adja be a derekát. Aztán Anikó táskájából előkerül egy buborék fújó (figyelem, jó ötlet!) és Jázmin nagyon néz, Som fúj és mindkét gyerek kacag. A buborékok hatalmasak és színesek és viszi őket a szél...

Minimál ebéd következik a reggeli stílusában: rizs magában 2X husifalattal (és mint tudjuk X kisebb mint egy kávéskanál), kakaó helyett gyógyítóteával (3 teáskanál kamilla, 2 kis levélke borsmenta, 1 csipet kakukkfű, 1 teáskanál almahéj - 1 liter vízhez, ízesítés ízlés szerint: barnacukor, cukor, méz). Ja és nincs baja Somának, csak finom az ital és megelőzőnek is tökéletes.

Aztán mesélős-böngészős bealvás fél 1-kor... fél 3-ig. Ez a két óra jó lenne nekem arra, hogy pihenjek-aludjak, mert iszonyú álmos vagyok, de ehelyett kínlódok... csak úgy (meg nemcsak úgy, de erről talán később).
Kettő körül ihletem támad by Helga > ők jönnének hozzánk, de a két gyerekkel nem mer elindulni esőben. De nemúgy én! Simán nekiindulunk mikor felkelt Soma.

"Jujj, mit látok én: markolós antó!" .... "Jujj, mit látok én, ez Somorja!" - így utaztunk. A pontpontok helyén sok-sok "Jujj..., Jajj..., Uristen... Istenem, hát ez meg mi!" felkiáltás hangzott el. Önszórakoztatta magát. Nekem csak vezetni kellett. Az út végére azért akadtak kérdései: "Hol a Zsolti? Hol a gazdabolt?" És mivel elmagyarázni nehéz lett volna, megmutattam. Volt is nagy öröm! A Baumax-os újságon felcseperedő gyermekem élőben találkozott a kedvenceivel, úgy mint: "fükasza, szivattyu, fürész, fünyiró..." :-) Zsoltinak hála a kitartó magyarázásért, Soma kérdéseire - ami a fentebb olvasható verkli-módban zajlott.

És hipp-hopp már ott is voltunk a célállomásnál, ahol az eredetileg tervezett két gyerek helyett 2+2 várt ránk. Liza, Szonja, Kornél (4+), Flóri (2,5). Hatalmas nyüzsibe csöppentünk. Lizát meg is viselte azthiszem, ő sírt a legtöbbet. Ovis edzettsége révén harcolta ki magának a sírást, egy-egy anyai intés miatt. Ugyebár az oviban mindig meg kell védenie magát, na ezt itt is alkalmazta, olyankor is amikor nem is lett volna rá oka (pl egy gyerek hozzáért). Soma most nem sírt, ügyesen kikerülte a konfliktusos helyzeteket (nagy kerek szemekkel nézte a többiek konfliktusait), ő maga nem ment bele a másik szférájába. Próbált játszani amivel csak lehetett, és bevonni az éppen arra csellengő lurkókat. A nagy játszásban, hamar beesteledett, így egy vacsora erejéig maradtunk még és (Soma-időn túl) hazaindultunk. A gyerkőc még véletlenül sem aludt el az autóban, teljes sötétben-csöndben (kérésére) pihengetett, aztán mikor hazaértünk sétálni akart menni. Ki-el-túlfáradt. Nem fürdettem... csak altattam... elég nehéz volt. Hullámzott az akarata. Nem csodálom a mozgalmas nap után. Én is elfáradtam, azért esőben nem leányálom vezetgetni. Részemről nem így képzeltem a délutánt - a jó kis beszélgetés Helgával kimaradt. Somának viszont szuper napja kerekedett.

szerda, március 04, 2009

Vonzás

Ha elkezd az ember tenni azért valamit, hogy kimozduljon a holtpontról, akkor tényleg vonzani is kezdi a megoldásokat. Hiszem és tapasztalom is, hogy ez így van. Már ott tartottam, hogy jobb nem írni-mondani, mert óhatatlanul is csak szűkölés jött volna ki belőlem. Pedig a helyzet azért nem is olyan rossz. Csak néha elszabadulnak a dolgok... és útálom, ha nemtudom kezelni őket. Főleg ha belül és ezen idő alatt kívül is szomorú a helyzet. No de változnak a dolgok. Kívül biztosan. Beiratkoztam egy hiperalap Webkezelő tanfolyamra (kb 5 hét múlva kezdődik). Állítólag a végére (statikus) weboldalakat fogok tudni csinálni. Bár 20 óra a kurzus - ez olyan rövid idő, hogy erősen kételkedek ebben. De gondoltam megcsinálom. Ha mást nem, tapasztalatot szerzek. (Egyébként a környékünkön eleddig nemnagyon láttam efféle tanfolyam hírdetést.) ÉS munkafronton is alakulnak a dolgok... ez biztosan a saját névjegykártya tervezésének köszönhető, amit még igazán senki sem látott. :-) Remélem nem kiabálok el semmit...

hétfő, március 02, 2009

Jellemző

Így szokott mostanában a fiatalúr fürdeni és persze beszélni. Nem a legváltozatosabb a felvétel, de azért jellemző. :-) MINDEN ESTE festünk a kádban... Kezdek kicsit besokallni tőle, de lebeszélni nem tudom róla, mindig megindokolja, hogy miért KELL festenie.

video