Aliz

Aliz nem csodaországban, hanem nálunk járt ma délután. Végre. Babauszi révén ismerjük őt és anyukáját Gabit. Ma már egyik gyerek sem jár usziba, viszont mindegyik maratonit fürdik este a kádban. Szóval a vízhez való viszonyuk tekintetében a babaúszás eredményesnek mondható. Aliz két hónappal idősebb Sománál, ez szinte semmi ebben a korban már. Főleg hogy szinte egymagasak, nagydumásak, szőkék... édesek. A hajdani kölcsönös szimpátia ellenére sem játszott még sohasem együtt a két gyerek. De most eljött a nagy alkalom (kitartó hivogatók voltunk). És nagy örömünkre Aliz alig akart hazamenni. Nagyon jól elvoltak, játszottak egymással, magyaráztak egymásnak...

Egy kis hiba volt a rendszerben, hogy Aliz félt Jácinttól... Ha csak meglátta, meghallotta belebújt a legközelebb lévőbe (akár belém is), egészen addig míg el nem tűnt szegény Jácint. Meglátni és félni tőle, ilyen is van? Nemtudtam eldönteni, hogy Jácintot vagy a rettegő arcú kislányt sajnáljam jobban, így sajnáltam mindkettőt. Jácint meg grál lovag lévén - ha tehette - eltűnt a színről. Aliz meg visszaváltozott kacagó-csevegő lánykává. És Somával közös egyetértésben szétpakolták a gyerekszobát. Mi meg Gabival olyan jókat rötyögtünk-dumáltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást...