péntek, április 30, 2010

Első találkozás...



...az ALMAlével. Az érzelmek vegyesek, minden kanálnál összerázkódik, de a következőnél egyből nyitja a száját. Rögtön rárabolt a kanálra és segített is lelkesen, ezt (az előkét leszámítva) megúsztuk szárazon. És közben még vigyorra is telt. Ígéretes.

6 hónapos




szerda, április 28, 2010

CSENGEettyű




Ritkán látott kisrokon. Nyílik. Kacag. Csajosodik. Bár tiszta tesóm. Szerintünk.
Villámlátogattunk most is, nagy kihagyás után. A barna helyett, szőkét találtunk, az alvó helyett mosolygót. Csenge még nem forog, ezért irigykedve néztem ahogy az ágy szélén feküdt. Miközben kontrasztként Zsombor az ágy közepén akciózott. Jó lenne többször találkozni.

vasárnap, április 25, 2010

szombat, április 24, 2010

Cérnácska

Avagy Soma 3,5 éves

Soma és az evés. Soma nagyon vékony, 14,5 kg. Mostanában sokat nyúlt, most pont 1 méter. Nagyon keveset, vagy semmitsem eszik... itthon. Az oviban mindent megkóstol, és egyáltalán nem panaszkodnak rá e téren. Nagy mondás nálunk: "Én ezt az oviban szeretem." - konkrétan a spenótnál(!) hangzott ez el. Legtöbbször még mindig monoevő, magában kenyér, rizs, krumpli, tészta, túró, felvágott. De most már haladunk, mert megeszi a vajaskenyeret és a májasosat is (pedig ezek összekent kenyerek), csak katonákat kell csinálni belőlük, hogy ne kenje vele össze magát. Kakaóscsigát is katonákra vágva, villával eszi. Ilyenkor már úgy vagyunk vele, hogy de legalább eszi. A rántotthús a kedvence, azt csupasz kézzel is hajlandó megfogni és harapni. A Mamáknál általában a hazainál jobb evő, még akkor is, ha a mamait enné itthon is. Inni gyümölcslét iszik, a körtés a kedvence, sajnos a vízről teljesen leszokott. A kakót pillanatnyilag beelőzte a gyümölcstea. Gyümölcsök közül az alma az amit minden körülmények között megeszik. A banánt, körtét sok-sok rápróbálás után eszi. A magosakat, citrusféléket meg sehogy. A csokit szereti, de igazából addig izgatja a dolog, míg leharapja a nyuszik fülét, a kinder tojásban meg a meglepi a fontosabb. Cukrot utazócukorként kap (talán erről már volt szó) - gyümölcsös mentos-szerűt, a gumicukrot persze nagyban fogyasztaná. Rágóval még nem volt dolga.
Én is rossz evő voltam kiskoromban, aztán most kellene megnézni engem. Szóval nem is önmagában a nemevés a gondunk, hanem hogy hamar elfárad. Életeleme az ugribugri, mégsem vesz magához elég energiát. Így egy kis séta, nagyobb futkosás után, pláne jó levegőn, hamar befárad és fejhangon visít. Tudjuk, hogy fáradt és ezért teszi, de orvosolni útközben, vagy épp a játszótéren nincs módunkban. Szóval vonyít hazáig. Hazaérve éhes, de nem bír enni a hisztitől. Álmos, de nem bír aludni, mert éhes. Ördögi kör.

Soma és a hiszti. El is érkeztünk szuperaktuális fejezetünkhöz. Somára nemigen volt eddig jellemző eme viselkedés. Ami volt, az könnyen kezelhető volt. Szinte figyelemeltereléssel mindig megoldódott. Most más a helyzet. "Az akarom azt jelenti, hogy AAKAROOM és kész!" - szelleme lengi be a hétköznapjainkat. Mondjuk az a jobbik eset, ha szavakba öntve kezdi, és akkor egyből tisztában vagyunk legalább a hiszti tárgyával. De általában a sikítás jön először. Behunyt-összeszorított szemekkel, hatalmasra tátott szájjal (nem is tudtam, hogy ekkora szája van a gyereknek) üvölt. Nekünk meg ki kell barchobbáznunk hogy mire fel van ez az egész. Jó móka. Bár nem úgy tűnik, hogy bárki is élvezné. Az a vicc az egészben, hogy nálunk szinte minden a gyerek(ek) körül forog. Az egyikünk figyelme mindig Somáé, ha Zsombor alszik, akkor meg mindkettőnké. De mindegy is, mert mindig talál valamit amiért "rossz" neki. Nehéz korszak. Nagyon nem szeretem ha sír. A szívem szakad belé. És erőnek erejével kell visszafognom magam (nem mindig sikerül), hogy ha Jácint és Soma között konfliktus van, ne rohanjak gyógyítani. Állandóan úgy gondolom, hogy ÉN tudok segíteni neki, mert én vagyok az anyja, tudom mi kell neki. Persze ez csak egy idea. De tény, hogy általában megtudom nyugtatni. Ha velem van harcban, akkor is hamar kibékül velem, és én kellek neki. Apával más a helyzet. Sokszor megüti, veri a kis pimasz az apját. Főként méregből teszi, ami persze nem mentség a dologra. És szavakba öntve el is zavarja, "Nem kellesz!", "Menj innen!"... harsogja. Fájdalmas ez léleknek, testnek (erős a betyár) egyaránt. És nemigen tudunk mit kezdeni vele. Szobába zavarás, adott helyzetből való kiemelés, eszközök-játékok elvétele az eszköztárunk. Szép szavakat nem hall. Tettek mezeje elég kicsike. Apának viszket a tenyere. Tudjuk, hogy az nem lenne jó semmire, de közel van az a szitu, hogy el fog csattanni egy ösztönös nyakleves. Engem nem bánt (olyan sokat) mint az apját, mégis a minap miután mellenmarkolt (szándékosan és erősen - alig tudtam lefejteni a kezét), ráütöttem a kezére. És nem is nagyon bántam meg. Azóta hozzám nem ért. Zsombort egyáltalán nem bántja. És konkrét vele/miatta konfliktusa nem is igen van. Bár a dolgok hátterében azért Zsombor nagyonis ott lehet. Viszont vele kapcsolatban csak a szeretetet látni.

Soma a jó testvér. Itt jön a kedvenc részem. Soma a testvérét nagyon szereti. Sokszor van úgy, hogy elrobog a pici mellett, majd megtorpan, és azt mondja: "Ugye milyen édes?" Sokat ölegeti, puszilgatja még mindig, sőt néha még lefényképezni is megengedi ezt. Gondoskodó, óvó testvér. Aki mostanában cumizik (bár soha nem tett ilyet azelőtt), inkább rágja és nézegeti magát a tükörben vele. Valamint megrágcsálja Zsombor rágókáit. Szeretne kisbaba lenni, közben meg büszke arra, hogy ő már nagy. Jó kis kettősség. Szereti magyarázni a picinek, hogy mi mire való, feladatának érzi a játszás világába való bevezetését. Büszke rá, ha Zsombor meg is teszi amire kéri. "Fogd meg!", "Gyere ide érte!". De azt is örömmel újságolja, ha átfordult a kistesó. "Ugye milyen ügyes az ÉN kisöcsém?" Szeretem ezt a szemléletmódját. Próbálom is ilyen mederben tartani a dolgot. Zsombor Somát leplezetlenül csodáló tekintete azonban Soma számára is egyértelmű. Somának Zsombor játékai kellenek, és Zsombor egy szó nélkül adja oda őket a nagynak. Így Zsombor csupa olyan ajándékot kapott névnapjára ami még nem pont aktuális neki (autó, alagút, járássegítő, formabedobó), de Soma életéből kimaradt és még egy 3,5 éves számára is vonzó lehet. Így anyai taktikával cserealapot építünk. Ugyanis Soma a saját játékaihoz foggal-körömmel ragaszkodik (néha szó szerint). Talán így Zsombor is játszhat majd a gyerekszobában valamivel a temérdek játék közül.

Soma lelke. Érzékeny. Félős. A gyerekek nélküli játszóteret szereti. Az oviban viszont mindenkivel játszik és barátságos. (Az oviról külön akarok majd beszélni.) Jól ismert terepen szinte fékezhetetlen, idegen környezetben lassan (anyai kezet szorongatva) oldódik, de amikor megszokta azt, akkor rákapcsol és hamar szintrehozza magát. Nagy színész, remekül tudja megjátszani magát. Mamák még mindig bedőlnek neki. A mosolya azonban őszinte. Szomorúsága is. Kedves gyerek, szívesen segít. Szeret adni, gondolkodás nélkül osztogatja a (temérdek) kapott csokinyuszikat. Ha nem a hiszti kisördöge bújt meg benne, akkor imádnivaló. Partner mindenben. Remekül meg lehet beszélni vele mindent. Rengeteget kérdez. A válaszokra is emlékszik, olyanokra is amire én már nem. Szeret mindent egyedül csinálni. Wc-re is egyedül jár, és utánna kezet mos. Sajnos a nagydolog még mindig pelusba megy. Egyszerűen nem tud megválni a barnától. Pedig ideje lenne már. Egyébként teljesen szobatiszta. Ha utazunk és ha fáradt, még mindig szopizza az ujját és elnyűtt takaróját szorongatja.

Soma csinálja. • Biciklizik. Kitámasztókkal. • Gyurmázik. Főleg lenyomatokat készít. A játékai és a konyhai eszközök közül szívesen válogat. Ez gyakran minden játékot ver. • Kirakózik. Még van hova fejlődnie kitartás terén, de már fellelkesül egy puzzle láttán. • Szeret festeni/rajzolni, de ezek inkább színgyakorlatok. A tárgyi világ, az emberek még nem jelentek meg a művekben. • Ha azt mondják választhat bármit, akkor egy könyvet és egy szerszámot választ (ha valódi, akkor mégjobb). Imád olvasni/olvastatni. Meg szerelni. De legfőképpen azt szereti ami nem játék. KatiNagyinál a fő játékai: egy késélező, egy fokhagymanyomó és egy valamikori fa uborkaraszelő (már kések nélkül). Ha ezeket begyűjti, boldog vigyor terül el a pofiján. • Szereti a diákat, és a rajzfilmeket. Csak dvd-t néz. Nem napi szükséglet, van hogy jópár napot ki is marad ez a féle elfoglalatság. • Versel. Danol. Éngyerek Cseh Tamás nyomdokain jár (mindig ő ugrik be az előadás módjáról), szabadversben utazik, némi népi mondóka/vers alapokra építve. Nagyon bírjuk. Sajnos videó elött megkukul. Például:
Lementem a pincébeee,
Édeesanyáááám
elmentéééél, visszajöttééél,
ej, nem gondúútam vóna!


Mindent összevetve (még a hisztiket is), megtartom ezt a gyereket, mert imádatos úgy ahogy van. Zöld szemét keretező hosszú szempilláitól meg egyenesen elolvadok, amit ki is használ a kisvacak.

Kúszik

Zsombor egész nap dolgozik, keményen. Mégpedig azon, hogy haladjon előre. És halad is. Nagyon kitartó, és csak úgy cikázik a szeme újabb és újabb hódítandók után. És mikor eléri célját, markol a drága. Két kezét összehangoltan használja a tárgy legoptimálisabb szájbatömése érdekében. Még a hét elején a popsiemelgetésnél tartott, a közepénél meg már sikerült is egyet-egyet tolnia magán, a hétvégére meg már nincs akadály előtte. A pelenkázón minden alkalommal életveszélyes akrobataként debütál: fordul önnyomban, kúszik előre, kinyúl a tárgyakért - pofozza a forgóját mint egy kismacska, ugrás közben meg érdemes elkapni őt. Szerencsére a kiságya a pelenkázó alatt/mellett van. Jó kis szakaszba értünk. Somának is tetszik, így naponta többször élő közvetítést hallhatunk általa Zsombor ténykedéséről, így akár két másodperc erejéig le is vehetjük a tekintetünket a kisebbik manónkról.

video

A videó ma este készült, egy sűrű nap után. Eléggé fáradt, de az akarat még hajtja. Nagyon jellemző jelenetsor. A vigyort (a kedvencemet) meg érdemes kivárni. (Sikerült rettenetesen betömöríteni a videót, de remélem "átjön" valami belőle.)

szerda, április 21, 2010

Véletlen(?) egybeesések

Végre megjött Jácint szüleihez is a nyuszi. PicMamás stílusban: leterített plédre, egy kupacba, jól látható helyre pakolt a nyuszi, hogy a gyerek ne menjen felesleges köröket a "csúnya" fűben. És ha még mindez nem lett volna elég egyértelmű, PiciPapa még őrizte is a rejtekhelyet. Soma most már főzhet nekünk kedvére, azért a nyuszi tudja mire vágyik egy kisfiú.

Zsombor névnapja van ma.
• Ma 3,5 éves Soma.

Isten éltesse mindkettőjüket!

Zsombor erősen kúszómozdulatokat gyakorolt az ünnep alkalmából. Szerintem tehetséges.

"Ugye a háromésfélévesek is kapnak tortát?" Hát kapott. Zsombor szerette is volna megkupálni (még nem Somát, hanem a tortát). Som elfújta a gyertyát, neki ennyi egy torta. Pedig Mama kitett magáért, első csokitortája remekbeszabottra sikerült. Szóval örülhettünk mi is.

Soma reggel még bónuszként megkapta a bárányhimlő elleni oltását is. Bár hiszti elleni most jobban jött volna. Eredetileg Zsombort vittük vissza a dokinénihez. Még egy picit reszelős a hangja, de ezen kívül jól van. Még pár napig kapja a gyógyszerét, de vissza sem kell vinnünk már. Nem volt senki a váróban rajtunk kívül. Csoda. Doktornénink kérdezte, hogy Soma hogy van. Mi mondtuk, hogy jól, de bizonságosabbnak éreztük otthonfogni. Erre ő: az jó, merthogy bárányhimlő van az oviban. Na puff. Akkor irány vissza az oltóanyagért (már Som betegsége előtt kiváltottuk). És megkapta. Előre sírt, s mikor megszúrták észre sem vette. Mondom, hogy hős.

Sőt egy hajvágás is belefért a napba. Soma és Jácint lettek vagány csávók általa. És egyik sem sírt.
Zsombornak még egy ideig nem lesz ilyen gondja. Egy picit nődögél a haja, de nem látványos. Sok babahaj van még most is a lepedőjén. Hátul egy babatenyérnyi helyen meg teljesen kopasz. Szóval kész férfi.

Jó kis nap volt. Felszabadult. Örömködős. Ünnepi.

vasárnap, április 18, 2010

Nyuszi hopp!

Hát nem hipp-hopp, de végre megjött Soma és Zsombor nyuszija KatiNagyihoz is. Ma anyunál rohangáltak a kis szőrösek, és kellően elrejtve hoztak csudajó dolgokat a kiskrapekoknak. Soma lovag témában kapott ajándékokat, ez a nyuszi tudja mire vágyik egy kisfiú. Soma már tegnap délelőtt óta KatiNagyinál volt. Már nagyon régóta szeretett volna Som nála aludni, de mindig közbejött valami (Anya kartörése + beteg is lett - már miér' maradt volna ki pont ő?), de most elhárult minden akadály a non-stop Nagyizás elől. Lett is nagy kaland. A nap is kisütött, homokozhatott kedvére a (városi) gyerek. Papi (tesóm) fűnyírót szerelt - igazi férfimulatság, sőt Mexikóba* is elvitte a keresztfiát, busszal. Ilyen egy jó buszsofőr. Soma büntetlenül nyomkodhatott volna buszos gombokat, ha lett volna bátorsága hozzá. Beszari. Azért mindent kellően szemügyre vett, bár KatiNagyi keze erősen szorongatva lett ezalatt. Jól érezte magát. Aminek nagyon örülök. De annak is, hogy ma azért már nagyon várt minket ez a nagyfiú.

*Mexikó = Fertőújlak; helyi humor.

péntek, április 16, 2010

Hurrá!

Zsombor csípője 90/90-es! Ha már beteg, legalább ez megvan. Pedig sajnos babausziba nem is jutottunk el. Remélem hamar jó idő lesz és ismét újrakezdhetjük. Masszázs, tekergetés (torna) és önmozgatás eredménye ez. Mondjuk most már én sem parázok. Olyan mozgékony, szimmetrikusan aktív ez a gyerek, hogy öröm nézni.

csütörtök, április 15, 2010

Zsomborgó

Zsombor 5,5 hónapos.

Már az 5 hónapos bejegyzéshez le lehetett volna írni az itt leírtak zömét. Mert Zsombor több mint egy átfordulni tudó baba. Márcsak azért is mert mára egy katonai alakulat bevetési gurulásán is megállná a helyét. Mindkét irányban többszörösen átfordul. Az irány a pillanatonként más céltárgy tekintetében változik. Mindent megszeretne kaparintani. Hihetetlen kitartással és mozgáskombinációkkal kűzd a cél eléréséért. A pelenkázón szinte a saját nyomában fordul meg és a zenélő-forgó állatkáit kapja el, kinyúlva a pelenkázóról (nagymama jujjogatós mutatvány). Hason emeli a fenekét a magasba, mellkasa még a földön, de igéretes. Többször úgy megemelte már magát, hogy a kezemet simán a hasa alá tudtam tenni. Szóval túrja a földet rendesen. Nyála mindent beborít, bár dokinéni szerint még nem most lesz foga (Sománál 11 hónapot kellett várni az elsőre). Ha leakarja az ember fektetni, megfeszíti és megakasztja a lábát a talajban, majdnem mintha állna, amihez erős akarat igy társul, így mindent latba kell vetni, hogy lefektesd. Fekvő helyzetben előrefele felemeli a fejét-testét (kb 20 fokban), olyan felüléskezdeményként. Karba fektetni lehetetlenség, ülni akar. Elég peckesen feszít és persze mindent elakar érni így is, vagyis sőt. Két kezét összehangoltan használja a megkaparintott tárgy megcsócsálásának érdekében. Veri az asztalt rendesen, ha más nem kerül a keze ügyébe. A karban etetés álomképe már most elúszott messzire.

Kizárólag anyatejes, és szeretném is ezt 6 hónapos koráig tartani. Bár Zsombor szinte kinézi a falatot a szánkból, így szopogatott/nyalt már almát, körtét, retket, amit hálásan fogadott. Tejem van. A gyakori szopik hátterében azonban (agyalok rajta, persze) lehet, hogy az áll, hogy nem elég tápláló már neki. Bár a súlya miatt nem aggódom. Úgyhogy még nem kap semmi pluszt. Bár a Sinlac-ot már kiváltottam, minden eshetőségre felkészülve (tudom hülyeség, mégis).

Zsomborgó. Soma hívja így Zsombort, mert nem igazán sír (csak ha Soma megijeszti - mostanság gyakran), hanem kiabál, kurjongat, magyaráz, elégedetlenkedik, mindezt angol akcentussal. Például egy tüsszentést hangos go-val zár. Ha kérdeztem tőle valamit, több esetben egen volt a válasz. Nem, nem zseni. Baba, akinek egyre több hangzó kimondása sikerül. És ez néha vicces. Mosolyunkon hatalmasakat gurguláz. De már eljutott odáig, hogy ő is kezdeményez nevetéssel, és várja a reakciónkat. Rettenetesen csiklandós. A telimosoly még mindig nagy jellemzője. Imádnivaló ahogy felderül jöttünkre. Már felismeri a családtagokat, az én jöttömre meg szinte ki is virágzik (és rögtön abbahagyja a sírást-abajgást is). Az idegenektől nem ijed meg, hanem pislogás nélküli tágranyitott szemmel tanulmányozza őket. Viszont a hirtelen mozdulatokat, zajokat továbbra sem kedveli (a legtöbbnek forrása Soma).

Nem tipikus második gyerek, ugyanolyan érzékeny lélek, mint a báttya. Ez - még mindig - az alvás (főként az esti) terén csúcsosodik ki. Egész koreográfiánk van már. Legfőképp nyugi és szopi kell az elalváshoz, összebújás, meg simogató kéz. Illetve inkább gyürögetnivaló kéz, amin szopi alatt szakítópróbát végeznek a kis dundi ujjak. Szopi végeztével folytatólagosan cumi repül a szájba (latexet akar - hú de csúnya, de mint utánaolvastam, ez jobban hasonlít a szopizás érzéséhez). Amit szeretne hogy benn legyen, mégis folyton kiköpi, kiveszi. A kezem meg átvándorol az arcára, ahol az ő két szemdörzsölgetős keze matat. Már pici kora óta dörzsöli a szemét ha álmos, ezért mindig tudom mikor akar aludni. Szerencsére az az idő már elmúlt amikor órákon át tudtam hogy aludna, mégsem aludt. Akkor fixa ideám volt, hogy a kiságyában aludjon el. Tehát amikor jóllakott repült az ágyába, és megkapta kezem, fölé hajolva a bújásom is. Mégsem volt jó. Bár a vége alvás lett. Aztán elfogyott ez energiám, így küzdeni. Nappal és este is szopipárnán lakmározott az úr, de éjjel fekve szopiztunk. Éjjelente gyorsan vissza is aludt, vagy fel sem kelt, pedig mozgatva is volt. Szóval állandó fekveszopira váltottunk. Így este kellenek a "kellékek", de viszonylag hamar elalszik, az ágyunkon. Csak őriznem kell, amíg nem alszik olyan mélyen, hogy cumi nélkül is jó legyen (mert persze kiesik folyton az a nyavajás). Én itt őrzöm Zsombor álmát, a Jácint meg Soma szobája előtt (a konyhában) ülve őrzi Somáét. Ezért parázok is, amikor este koncertje van Jácintnak. Eddig még majdnem mindig volt segítségem az ilyen esetekre. Szóval alszik Zsombor. Amikor teljesen sikerült elaludnia, akkor emelem be az ágyába. Éjjel is pakolgatom. Hajnalban viszont általában ott szokott ragadni mellettem. Nagyon jó vele aludni. Odasimul, belesimul az éjjeli létünkbe/van, hogy a nappaliba is. Sőt Jácintot sem zavarja. Mindketten feltöltekezünk a másikból. Ellazulunk, élvezzük. Hihetetlenül jó érzés. Sománál se fekveszopiról, se együttalvásról szó se lehetett (kipróbáltatott). Talán habitus függő ez a dolog.

Anyamatrica, oly sokan írták már, hogy a gyerekük ilyen, nem is igazán értettem miről van szó. Na most már tudom. Most szeretem a pozitív oldalát nézni. De tudom, hogy hosszú távon próbálkoznunk kell bővíteni a kegyeltek körét. Lehet, hogy Jácinttal egy kicsit elrontottuk az elején. Nagyon rám maradt Zsombor, hisz rám volt cuppanva átvitt és gyakorlati értelemben is. Soma meg az Apa "dolga" maradt, mert már egy jó ideje így működött a világ. Most próbálunk ezeken a láthatatlan határvonalakon áttörni. Sajnos a betegségek sem könnyítették meg eme törekvésünket. Jelenleg Jácint kezdi felfedezni kisebbik fiát, én pedig hagyom, hogy Soma uraljon engem. És ez olyan jóóóóóóóóó!

Elkiabáltam

Tegnap éjjel óta Zsombor újra köhög. Apró zörgései eddig is voltak, de arra azt mondták, két-három hét alatt kikopik belőle. Na tessék. Most végre kaptunk homeot, meg hörgőtágítót. Édesem jókedvű, csak nehezen tud elnyugodni. Ha már alusz, akkor viszont szuperhalk. Ugye ez már tényleg a végjáték? Bár éjjel sírógörcsök közepette nem pont erre gondoltam. Hihetetlen, hogy ez velünk történik.

szerda, április 14, 2010

Tesószeretés

- Anya, miért nagy a hasad? Van benne baba? - így Soma
- Nincs benne, a Zsombor volt benne és kitágította. (Ha-ha)
- Legyen benne még!
- Nem elég neked a Zsombor?
- De legyen egy Eperke is!
- ???
- A Rékának (ovis társ) is született gyereke, úgy hívják: Eperke.
- Ja, játékból született?
- Nem, olyan mint a Zsombor, csontbaba.

Azthittem Zsombor kiesik Soma kegyeiből, hiszen miatta nem lehettem vele. Először a kicsi betegsége miatt, utóbb, mert szoptattam a kistesót. De tévedtem. Töretlenül folytatódik a tesószeretés. Legédesebb megnyilvánulása az, amikor Soma törölgeti Zsombor nyálát. (Egy olyan gyerekről van szó, aki idegenkedik mindenféle kosztól, és öklendezik egy bukástól.) És a napi lét - tán pont ezért - olyan boldogságos-nehézzé alakult.

Szolgálati közlemény

MINDENKI EGÉSZSÉGES!

hétfő, április 12, 2010

Itthon van!

Soma gyógyultnak lett nyilvánítva. Végre! És hazajöhetett. DE... Soma anyahiányos, Zsombor meg három hétig csak velem volt, rám van cuppanva. Nehéz ügy. Kemény harc. Volt is sírás ma jócskán. Szegény Zsombort meg még az idő is nyomasztotta.

Apánk meg még mindig (már megint) beteg, most Torok Gyula szállta meg. Köhögés, rossz közérzet, fájó torok. Volt dokinál, vírusos. Gondolom a kórházból hozta haza ajándékba. Harcképtelen, illetve gyerek közelébe nem mehet, de itthon van. Most, hogy Soma hazajött, nincs igazán helye. Eddig a kisszobában volt karanténban. Néha jött csak közénk szájmaszkban. Így ma pihenni/gyógyulni sem tudott. Pedig nagy szükség lenne rá.

Itt a névnapodon kérünk téged Gyula, hogy ajándékozz meg minket mindennemű távozásoddal! Tudod a királyok is adni szoktak az ünnepnapokon! Szóval inkább könyörgöm!

Zsombor velem tud csak létezni, Soma meg velem akar. Addig jó, amíg mindkettő játékos hangulatban tombol a kisszobában. Egyelőre nem látom a megoldást.

Mindent összevetve: határtalanul jó érzés volt magamhoz ölelni a Legnagyobbik Kisfiamat és persze ő is szorított rendesen.

Most meg végre édesdeden alszanak a gyerekek, ami mamai segítség nélkül ma nem sikerült volna.

vasárnap, április 11, 2010

Dézsa, a felejthetetlen





Leakartuk váltani eme nagyszerű fürdetőeszközt - már jó egy hónapja -, mert Zsombor felállt benne. De a kiskád nem jött be neki, sírt, sírt, sehogy sem volt megnyugtatható. Nem ölelte körbe a víz. Megszokta a dagonyát. Így visszatért közénk a régi nagy kedvencem. És ezek szerint nem csak nekem. Most nem a felállás a favorit (bár azt is csinálja), hanem a lábára talált rá és azt próbálja mindenáron megkaparintani.

szerda, április 07, 2010

Hazajött, meg nem is

Hazajöhetett ma Soma. Vagyis majdnem. Még nem gyógyult meg teljesen. PiciMamáékhoz ment, és úgy kell érintkeznünk vele, mint eddig. Sehogy. Zsombor közelébe még nem mehet, 2-3 napig. A kórházat elözönlötték a betegek... (Gyerek-anya-apa-nagymama hányás-hasmenés-láz brrrr!) Szóval jobban megtud gyógyulni itthon, mint benn. Talán kicsit kivételeztek is vele, mert olyan jó gyerek volt. Büszke vagyok rá. De nagyonnagyon beteg volt, tegnap mondta a nagyviziten a doki. Nem mondták ki, de PiciMama úgy érezte, hogy már szerdán hallania kellett volna a zörejt a doktornőnknek... Talán nem fajult volna így el a dolog. Na mindegy. Gyógyul, ez a fő. Egyik szemem sír, a másik meg nevet (igaz közhely mostan), mert Soma még beteg, bár láza nincs, antibiotikumot kell szednie és nem mehet emberek közé. Ez alatt főként Zsombor értendő. Meg persze én, mert Zsombor nélkülem nem létezik. Ez a hazajövés annyit jelentett számomra, hogy egy futó puszi-öleléssel további útjára bocsátottam a ház előtt. Majd a szívem szakadt meg (nincs más szó rá). Láttam, hogy gyógyulófélben van. A kocsiból nem szállt ki, de a belső teret bezizegte. Azonban láttam beesett arcát, karikás szemét (a most mégdúsabbnak ható szempillarengeteg mögött), és hallottam köhögését, zihálását is. Ó kincsem! Anyai gyógyító puszijaimmal most mi lesz? Talán a mamaiak/apaiak is hatásosak lesznek. Nagyon lassan cammognak a napok... És még Zsombor is zörög-szörcsög néha.

Nem tudom mikor jön el a családegyesítés ideje, de már nagyon várom. Olyan régóta vagyunk kettesben Zsomborral, hogy már nem is emlékszem a közös napokra. (Jácint PiciPapánál aludt míg Soma odabent volt, mert aki nem lát, nem hall, az fél és nem eszik, nem alszik. Mégegy gyerek-kategória a családban.) És persze ma is ketten vagyunk, mert ma végre Apa ringathatta álomba kicsi fiát, ha nemis itthon, de valami ahhoz hasonló helyen.

kedd, április 06, 2010

Süt a Nap!


Nálunk mindig süt a Nap, ha Hajni barátnőm jár mifelénk. És ez ilyen göthös világban igencsak vidámító. Zsombor is és én is jól éreztem magam, feltöltött, jólesett. Köszönöm! Gyere máskor is!

Soma így látja


Soma nem jeleskedik a rajzolás terén, általában nem a formák, hanem csak a színek érdeklik. Most mégis rajzos késztetés érte. A körfélék a kórházat és az őt körülvevő embereket jelentik. A piros, hangsúlyos rész pedig Soma vére. Keserves tapasztalat. De absztrakcióból ötös.

hétfő, április 05, 2010

Locsolkodós

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál,
napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak, illatozzál!

Soma ezzel a versel "locsolt" meg engem telefonon keresztül. Amit Zsombor aláfestett némi ogli-ogrevel. Jó csapat.

A kis locsolómnak tegnap délután óta nincs láza. Végre. Kapja az antibiotikumot. Szépen gyógyul. Örülök.

vasárnap, április 04, 2010

Tüdő Gyula kilakoltatása folyamatban

Soma jó beteg, ha van ilyen. Még mindig a láz az úr, sajnos. De Soma jól viseli. Már nem mindig olyan levert. Vág, ragaszt, rajzol. Irdatlan feladat lehet lekötni egy ekkora gyereket. Látogatni KatiNagyi és Apa jár, egyik délelőtt a másik délután, ekkor tehermentesítik kicsit a PiciMamát. Én csak telefonon beszélek Somával, nem akarjuk megzavarni azzal, hogy bemegyek, valamint bacit benyelni sem szeretnénk Zsomborral. Márti nagynénémnek nem volt ilyen szerencséje, a Zsomborlátogatósdi kiütötte őt a nyeregből. PiciMama hangja sem tetszett nekem, már megijedtem, de kiderült, csak fáradt és berekedt a sok meseolvasástól. Most milyen jól jön, hogy imádja a gyerek a könyveket! Van egy szobatársa Somáéknak, egy hasonló korú, azonos betegségű kislány, Bogi. Vele már nehezebb, mindenért hisztizik. Soma gyógyulni akar, egyetlen félelme, hogy fájni fog, pedig nem fáj, mert mindent a kanüljébe kap. Csak nyugton kell maradni, nem ugrabugrálni. Már nem olyan beteg (szerencsére), hogy természetéből adódóan ez utóbbira ne áhitozna, de megérti (jajj, ez olyan jó!), hogy nem szabad. Így készségesen tartja, rakja, fekszik, pihen, bármi is a kérés. Csak szóljon a mese...

szombat, április 03, 2010

A láz

Tegnap egész délután/este Som lázának lekűzdése volt a cél, immár a kórházban. Mindent megpróbáltak és a gyerek még mindig lázas volt. Az infúzió meg csöpögött (mert nem evett semmit). Algopirin injekciót kapott, de nem hatott. Hűtőfürdőzni akarták (Soma nem reagál jól a hűtőfürdőre), de az sem jött be. Krumplit kötöttek a talpára, még ennek volt valamicske hatása. Éjjel volt mire kapott valami lórugás gyógyszert amitől végre láztalan lett és eltudott aludni. Este lázasan (mesét hallgatva), infúziósan, összeesve, karikákkal a szeme alatt, az volt az első kérdése a telefonba, hogy "Zsombor hogy van?". Hát ilyen ő. Lehet ennél kívánni jobbat? Nem. Csak egészségesebbet.

péntek, április 02, 2010

Tüdő Gyula nálunk lakik


Somának tüdőgyulladása van (vírusos), irány a kórház. Melegváltás. Én nemtudok velemenni, mert szoptatok. Apa, mert férfi, nem lehet vele (nem tudják elhelyezni). PiciMama megy helyettünk. Sírhatnékom van. De nem teszem, mindkét gyereknek egy (látszólag) kiegyensúlyozott Anyára van szüksége. Pakolásba folytottam bánatom. Raktam Somának egy-két mázsa elfoglaltságot és ugyanennyi ruhát. Itt már az ünnep sem számít. Soma a fontos, csak gyógyulna gyorsan meg. Nagyon vele lennék. Pláne, hogy hétvégén kórházban lenni a legpocsékabb dolog a világon (sajnos nagyon jól tudom). Útálom ezt a helyzetet, de legfőképp a tehetetlenséget.

Kértem Somát, hogy hagyjon nekem itthon egy mosolyt. Ez látható a képen.