Cérnácska

Avagy Soma 3,5 éves

Soma és az evés. Soma nagyon vékony, 14,5 kg. Mostanában sokat nyúlt, most pont 1 méter. Nagyon keveset, vagy semmitsem eszik... itthon. Az oviban mindent megkóstol, és egyáltalán nem panaszkodnak rá e téren. Nagy mondás nálunk: "Én ezt az oviban szeretem." - konkrétan a spenótnál(!) hangzott ez el. Legtöbbször még mindig monoevő, magában kenyér, rizs, krumpli, tészta, túró, felvágott. De most már haladunk, mert megeszi a vajaskenyeret és a májasosat is (pedig ezek összekent kenyerek), csak katonákat kell csinálni belőlük, hogy ne kenje vele össze magát. Kakaóscsigát is katonákra vágva, villával eszi. Ilyenkor már úgy vagyunk vele, hogy de legalább eszi. A rántotthús a kedvence, azt csupasz kézzel is hajlandó megfogni és harapni. A Mamáknál általában a hazainál jobb evő, még akkor is, ha a mamait enné itthon is. Inni gyümölcslét iszik, a körtés a kedvence, sajnos a vízről teljesen leszokott. A kakót pillanatnyilag beelőzte a gyümölcstea. Gyümölcsök közül az alma az amit minden körülmények között megeszik. A banánt, körtét sok-sok rápróbálás után eszi. A magosakat, citrusféléket meg sehogy. A csokit szereti, de igazából addig izgatja a dolog, míg leharapja a nyuszik fülét, a kinder tojásban meg a meglepi a fontosabb. Cukrot utazócukorként kap (talán erről már volt szó) - gyümölcsös mentos-szerűt, a gumicukrot persze nagyban fogyasztaná. Rágóval még nem volt dolga.
Én is rossz evő voltam kiskoromban, aztán most kellene megnézni engem. Szóval nem is önmagában a nemevés a gondunk, hanem hogy hamar elfárad. Életeleme az ugribugri, mégsem vesz magához elég energiát. Így egy kis séta, nagyobb futkosás után, pláne jó levegőn, hamar befárad és fejhangon visít. Tudjuk, hogy fáradt és ezért teszi, de orvosolni útközben, vagy épp a játszótéren nincs módunkban. Szóval vonyít hazáig. Hazaérve éhes, de nem bír enni a hisztitől. Álmos, de nem bír aludni, mert éhes. Ördögi kör.

Soma és a hiszti. El is érkeztünk szuperaktuális fejezetünkhöz. Somára nemigen volt eddig jellemző eme viselkedés. Ami volt, az könnyen kezelhető volt. Szinte figyelemeltereléssel mindig megoldódott. Most más a helyzet. "Az akarom azt jelenti, hogy AAKAROOM és kész!" - szelleme lengi be a hétköznapjainkat. Mondjuk az a jobbik eset, ha szavakba öntve kezdi, és akkor egyből tisztában vagyunk legalább a hiszti tárgyával. De általában a sikítás jön először. Behunyt-összeszorított szemekkel, hatalmasra tátott szájjal (nem is tudtam, hogy ekkora szája van a gyereknek) üvölt. Nekünk meg ki kell barchobbáznunk hogy mire fel van ez az egész. Jó móka. Bár nem úgy tűnik, hogy bárki is élvezné. Az a vicc az egészben, hogy nálunk szinte minden a gyerek(ek) körül forog. Az egyikünk figyelme mindig Somáé, ha Zsombor alszik, akkor meg mindkettőnké. De mindegy is, mert mindig talál valamit amiért "rossz" neki. Nehéz korszak. Nagyon nem szeretem ha sír. A szívem szakad belé. És erőnek erejével kell visszafognom magam (nem mindig sikerül), hogy ha Jácint és Soma között konfliktus van, ne rohanjak gyógyítani. Állandóan úgy gondolom, hogy ÉN tudok segíteni neki, mert én vagyok az anyja, tudom mi kell neki. Persze ez csak egy idea. De tény, hogy általában megtudom nyugtatni. Ha velem van harcban, akkor is hamar kibékül velem, és én kellek neki. Apával más a helyzet. Sokszor megüti, veri a kis pimasz az apját. Főként méregből teszi, ami persze nem mentség a dologra. És szavakba öntve el is zavarja, "Nem kellesz!", "Menj innen!"... harsogja. Fájdalmas ez léleknek, testnek (erős a betyár) egyaránt. És nemigen tudunk mit kezdeni vele. Szobába zavarás, adott helyzetből való kiemelés, eszközök-játékok elvétele az eszköztárunk. Szép szavakat nem hall. Tettek mezeje elég kicsike. Apának viszket a tenyere. Tudjuk, hogy az nem lenne jó semmire, de közel van az a szitu, hogy el fog csattanni egy ösztönös nyakleves. Engem nem bánt (olyan sokat) mint az apját, mégis a minap miután mellenmarkolt (szándékosan és erősen - alig tudtam lefejteni a kezét), ráütöttem a kezére. És nem is nagyon bántam meg. Azóta hozzám nem ért. Zsombort egyáltalán nem bántja. És konkrét vele/miatta konfliktusa nem is igen van. Bár a dolgok hátterében azért Zsombor nagyonis ott lehet. Viszont vele kapcsolatban csak a szeretetet látni.

Soma a jó testvér. Itt jön a kedvenc részem. Soma a testvérét nagyon szereti. Sokszor van úgy, hogy elrobog a pici mellett, majd megtorpan, és azt mondja: "Ugye milyen édes?" Sokat ölegeti, puszilgatja még mindig, sőt néha még lefényképezni is megengedi ezt. Gondoskodó, óvó testvér. Aki mostanában cumizik (bár soha nem tett ilyet azelőtt), inkább rágja és nézegeti magát a tükörben vele. Valamint megrágcsálja Zsombor rágókáit. Szeretne kisbaba lenni, közben meg büszke arra, hogy ő már nagy. Jó kis kettősség. Szereti magyarázni a picinek, hogy mi mire való, feladatának érzi a játszás világába való bevezetését. Büszke rá, ha Zsombor meg is teszi amire kéri. "Fogd meg!", "Gyere ide érte!". De azt is örömmel újságolja, ha átfordult a kistesó. "Ugye milyen ügyes az ÉN kisöcsém?" Szeretem ezt a szemléletmódját. Próbálom is ilyen mederben tartani a dolgot. Zsombor Somát leplezetlenül csodáló tekintete azonban Soma számára is egyértelmű. Somának Zsombor játékai kellenek, és Zsombor egy szó nélkül adja oda őket a nagynak. Így Zsombor csupa olyan ajándékot kapott névnapjára ami még nem pont aktuális neki (autó, alagút, járássegítő, formabedobó), de Soma életéből kimaradt és még egy 3,5 éves számára is vonzó lehet. Így anyai taktikával cserealapot építünk. Ugyanis Soma a saját játékaihoz foggal-körömmel ragaszkodik (néha szó szerint). Talán így Zsombor is játszhat majd a gyerekszobában valamivel a temérdek játék közül.

Soma lelke. Érzékeny. Félős. A gyerekek nélküli játszóteret szereti. Az oviban viszont mindenkivel játszik és barátságos. (Az oviról külön akarok majd beszélni.) Jól ismert terepen szinte fékezhetetlen, idegen környezetben lassan (anyai kezet szorongatva) oldódik, de amikor megszokta azt, akkor rákapcsol és hamar szintrehozza magát. Nagy színész, remekül tudja megjátszani magát. Mamák még mindig bedőlnek neki. A mosolya azonban őszinte. Szomorúsága is. Kedves gyerek, szívesen segít. Szeret adni, gondolkodás nélkül osztogatja a (temérdek) kapott csokinyuszikat. Ha nem a hiszti kisördöge bújt meg benne, akkor imádnivaló. Partner mindenben. Remekül meg lehet beszélni vele mindent. Rengeteget kérdez. A válaszokra is emlékszik, olyanokra is amire én már nem. Szeret mindent egyedül csinálni. Wc-re is egyedül jár, és utánna kezet mos. Sajnos a nagydolog még mindig pelusba megy. Egyszerűen nem tud megválni a barnától. Pedig ideje lenne már. Egyébként teljesen szobatiszta. Ha utazunk és ha fáradt, még mindig szopizza az ujját és elnyűtt takaróját szorongatja.

Soma csinálja. • Biciklizik. Kitámasztókkal. • Gyurmázik. Főleg lenyomatokat készít. A játékai és a konyhai eszközök közül szívesen válogat. Ez gyakran minden játékot ver. • Kirakózik. Még van hova fejlődnie kitartás terén, de már fellelkesül egy puzzle láttán. • Szeret festeni/rajzolni, de ezek inkább színgyakorlatok. A tárgyi világ, az emberek még nem jelentek meg a művekben. • Ha azt mondják választhat bármit, akkor egy könyvet és egy szerszámot választ (ha valódi, akkor mégjobb). Imád olvasni/olvastatni. Meg szerelni. De legfőképpen azt szereti ami nem játék. KatiNagyinál a fő játékai: egy késélező, egy fokhagymanyomó és egy valamikori fa uborkaraszelő (már kések nélkül). Ha ezeket begyűjti, boldog vigyor terül el a pofiján. • Szereti a diákat, és a rajzfilmeket. Csak dvd-t néz. Nem napi szükséglet, van hogy jópár napot ki is marad ez a féle elfoglalatság. • Versel. Danol. Éngyerek Cseh Tamás nyomdokain jár (mindig ő ugrik be az előadás módjáról), szabadversben utazik, némi népi mondóka/vers alapokra építve. Nagyon bírjuk. Sajnos videó elött megkukul. Például:
Lementem a pincébeee,
Édeesanyáááám
elmentéééél, visszajöttééél,
ej, nem gondúútam vóna!

Mindent összevetve (még a hisztiket is), megtartom ezt a gyereket, mert imádatos úgy ahogy van. Zöld szemét keretező hosszú szempilláitól meg egyenesen elolvadok, amit ki is használ a kisvacak.