Íme a tojás!

Soma hipp és hopp rajzol. Indíttatása is van. A nyuszi nem tud olvasni (pedig írt is neki). Íme:

Ez eddig a legfigurálisabb alkotása a négyésfél éve alatt, egy-két erősen magyarázatra szoruló traktort előzve meg ezzel. Nagyon örül az én rajzos szívem.

Olyan jó eszű gyereknek tűnik, rejtély számomra, hogy a rajzoláshoz miért nem fűlik a foga. Mondjuk a balkezessége már egyértelműnek tűnik, ami az utánzást/másolást nehezíti, és ő mindig csak biztosra szeret menni. Plusz az eszközök sem állnak kézre. Talán.

A tollas halványságok Zsomboréi, ő imád firkálni. Talán neki is hoz valamit a nyuszi.
  

Kislovag

Három gyerek (szülőstől) jött vendégségbe hozzánk. Felfordulás, öröm hegyek. Na de ilyenkor tényleg lehetetlen fotózni. Pár kósza kísérlet után fel is hagytam vele. Mégis született a végén pár igazán értékes kép.

Mindig lányt szerettem volna, mert az az ideám volt, hogy csak azok ülnek anyukájuk ölében csupán a jóérzés kedvéért, csak azok szorítják arcukat szorosan az anyukájukéhoz, csak azok cuppantanak puszit szíre-szóra. Aztán megismertem Zsombort. Ő márpedig fiú, igazi, erős, vasmarok, de ilyen bújós-érintős. Amint lehetőség adódik (úgy ülök le), már jön és élvezettel bújik belém. Hozzámdől egész testtel, és fúrja a fejét csukott szemmel. Mmm. Amikor észreveszi, hogy ez nagyon tetszik nekem, akkor vigyorogva további ráadást ad, szinte bohóckodásba torkollóan. És nem csak hozzám ilyen kedves, hanem mindazokkal is akik áttörték a bizalmi kapuját.

Juli a maga hét hónapjával pedig rendesen levette Zsombort a lábáról. Juli ült a kezemben, amikor a Kislovag megjelent és csillogó szemekkel, vigyorogva dugta a fejét a kiscsaj bucijához - újra és újra. Juli sem tiltakozott.

Lesznek itt még sajgó női szívek, az enyém az első.

  

Bal-jobb

Kérdez a gyerek: "És aztán a kérdés: Ezt megehetem ete?" - így. "Különben a kérdés..." - meg így. Meg így-úgy: "Micsinál...? Hol van...?" És nem győz kifogyni belőle. Visszatérő kérdéskör: KITTI. Aki bölcsis, és láthatólag hiányzik Somának. "Hol a kisKitti? Micsinál? Eszik biztos, igen. Nem, nem alszik... Otthon van biztos. Nem, a bölcsibe! Hol a kisKitti?"

És így is: "Megnézed nyuszika? Megnézheted, bizony!" - és megmutatja neki, hogy hogyan-mit rajzol. Balkézzel. De ha történetesen egy nyúl lapul a kezében, akkor kiderül jobbkézzel is tud ám dolgozni. Olyan kéztartással, hogy egy elsősnek is becsületére válna. Kérdeztem is tőle (mert én is szoktam ám!), hogy honnan vette ezt, amikor marokra fogva kellene alkotnia!? Rám nézett, nagy kerek szemekkel (nem értve a problémámat) és azt mondta: "Anyától." Szóval volt képe lemásolni egy felnőttet. :-) Egyébként ma egész nap rajzolt (firkált), a délutáni alvásából is úgy ébredt, hogy "Rajzoljunk!". Én csak megmutatok ezt-azt, de nem erőltetek semmit. Se rajzot, se zenét, se mást, de ő akarja. Örülök. Vágni ("ollózni") is szeretne, de nemnagyon tud mit kezdeni egy sima ollóval, be kell szerezni egy balkezest. Mi nem vagyunk balkezesek. Jácint nagypapája volt az, ezen kívül senki a családban. Barátnőm balkezes, és tudom, hogy nem könnyű annak lenni, mert szinte mindent jobbkezesekre terveztek... de nem halálos, ő rá a bizonyíték. :-) Ja és átszoktatásról szó sem lehet! Max jó lenne ha megtanulna írni jobbkézzel is.

Az ecset esete

Imádom ezt a hajcsücsköt (mindig szalagot készülök bele kötni, mint a Tulipános Fanfannak, de feminin vonása miatt mindig elvetem az ötletet)... és ahogy alkot... balkézzel.

Hurrikán

Egy hurrikán söpört végig a napunkon. Soma átlagon felül volt ma 'rossz'. Hogy is kezdődött? Az új ágya felett letépte a tapétát. (Én mondtam, hogy fehér festett falakat akarok!) Nekem vágott ezt-azt. Mindenbe beledugta az orrát amibe nem kellett volna... és persze egyértelműen ma süket is volt. Az egész napi fáradozásait a szerszámosládája bánta, vagyis eltettem. (Ha jó lesz, talán a manók visszahozzák.) Jácint szerint csak front van...

Emellett:
• Mutatóujját feltartva ilyet mond: "Pillanat, hozom a takarómat. Meg is van!" - és mellém bújik.
• Lég-szerepjáték (ó istenem már itt tartunk?!):
"Kibontom neked Anya ezt a kiflit." - kezében semmi sincs, úgy csinál mintha kicsomagolna-kitekerne valamit.
"Tessék itt van, neked adom a belsejét!" - szétmorzsolja a tenyerembe.

És egy költői kérdés: Miért van az hogy könyvolvasás közben sokat eszik a gyerekem? (Kösz KatiNagyi!)

FestŐ

Érdekes: Soma nem szereti ha koszos lesz, lisztes, ételes, homokos... de a festéket meg direkt élvezi. :-)