Most voltam Somával kontroll iskolaérettségin. Mehet suliba... bár nem lesz könnyű menet... Vagy csak anya para és túlnyögöm? Van egy másként működő (lehetséges tehetséges) gyerekem, és kész. Akiről reggel megállapítják a nevtanban, hogy balkezes, hurrá! Merthogy minden írásos feladatnál bal kézzel dolgozott és a korábbi hezitálás is szinte teljesen megszűnt. Tehát: bal. Délben beszélek az ovi fejlesztő pedagógusával, aki elmondja, hogy Soma az utolsó két alkalommal minden feladatot jobb kézzel csinált. Például a dartsot is jobb kézzel dobta, amihez tényleg jó és biztos kéz kell. Tehát: jobb??
Az elméletem szerint az van, hogy papíron/írásban bal kezes lesz, csoportban (tömegpszichózis) jobbos, az életben meg kétkezes. Nem is olyan rossz dolog ez.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kétkezesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kétkezesség. Összes bejegyzés megjelenítése
kedd, január 22, 2013
péntek, november 23, 2012
A papír
Soma erős kétkezessége miatt szorgalmaztam, hogy vizsgálják meg a gyereket a Pedagógiai tanácsadóban is. Ugyanis hiába szűrték ki az ovis teszten, már az újabb felülvizsgálaton a Logopédiai intézetben jól szerepelt. Tehát ügy lezárva. De én nem így éreztem. Ezért kértem még vizsgálatot (illetve már februártól kérem folyamatosan). És felmérték. És kiderült, hogy nem hiába hordtam Ayres-re, mert: Nagymozgásai változó mértékben rendezettek. Keresztmozgásokra képes. Testséma ismerete, általános tájékozottsága, téri tájékozódása jó. Jobb-bal ismerete stabil. És amit tudtam: Szókincse gazdag. És amit ennyire nem gondoltam: Intellektusa az átlag feletti intelligencia övezetben helyezkedik el: IQ=115 (Binet). DE: Időbeli tájékozottsága alacsony szintű. Dominanciája még kialakulatlan, mivel váltogatja az eszközhasználatát és utánozza a körülötte dolgozókat is. Ceruzafogása két ujjas. Emberrajza életkoránál gyengébb szintű, de emberkéje vidám, nagy. Vizio-motoros koordinációja éretlen. Labda elkapása, átadása, pattintása, gurítása és dobása nehézkes, erőtlen (tiszta Anyja ez a gyerek!). Hiányosságai főként finommotorikával, szerialitással összefüggő próbáknál jelentkezett.
Soma rendkívül barátságos, illedelmes kisfiú, de átlag feletti intellektusa ellenére teljesítménye egyes területeken alacsony szintet ér el, mely megsegítésre vár, hogy az iskolakezdés zökkenőmentesen alakulhasson. Tanulási nehézség állapítható meg, a gyermek fejlesztő foglalkozásokra jogosult.
Most, hogy lett papírunk, hirtelen az oviban is megtudták oldani a fejlesztést. Szuper eszközökkel felszerelt fejlesztőszobára derült fény. Ayres-t és Észkapcsoló (Agykontroll) tornát végeznek Somával (mindkettő az agyféltekék összehangolását célozza meg), heti kétszer(!), amit nagyon élvez a gyerkőc, pláne hogy alvásidőben történik.
Sőt még a Logopédiai intézetben is lett Lexi prevenciós óránk, pedig ugyebár előzőleg nem találtak Sománál megoldandó problémát. Pedig a diszgráfia / diszlexia igenis benne van a pakliban.
Nem akarok rágörcsölni a dologra, de tény, hogy ha nem lépek, akkor nincs semmi. Lehet, hogy tényleg akadály nélkül venné az alsós osztályokat, mert az intelligenciája miatt tökéletesen kompenzál. DE - merthogy igenis van de - ha majd a nem megfelelő agyi kapcsolatok miatt a sok tananyagot egyszerűen nem veszi be az okos buksija, akkor mi van? Vagy ha írni nem tanul meg, vagy netán olvasni? Most meg tornázgatunk, játszogatunk, rajzolgatunk... és talán könnyebb lesz neki. És talán egyértelmű lesz pár hónap múlva (nagyon remélem), hogy melyik kezével fog írni. Merthogy ez egyáltalán nem evidens. Ballal kezd neki az írásnak, de ha a feladat úgy kívánja, simán átveszi a másikba a ceruzát. Lehet ilyet csinálni írás közben? Szerintem nem.
Egyébként nagyon szuper szakemberekkel kerültünk folyamatosan kapcsolatba. A pedagógiai intézet szakértője (Lazúrné Török Lívia) és az ovis fejlesztőpedagógus is valóságos kincs, sőt még a logopédusunk is (Jakabné Magyar Cecília). Jókat kacarászunk velük, mert az a tényállás, hogy minden a gyereken múlik, aki nagyonis jól érzi magát így ahogy van, a két szuperügyes kezével. Soma az a cukipofa, akiről senki nem gondolná, hogy valami gondja van. Mindenki imádja is a kölyköt, mert az egy mosolygós, kötelességtudó, tudásszomjas kisfickó. Csakhát suliba kell mennie...
Soma rendkívül barátságos, illedelmes kisfiú, de átlag feletti intellektusa ellenére teljesítménye egyes területeken alacsony szintet ér el, mely megsegítésre vár, hogy az iskolakezdés zökkenőmentesen alakulhasson. Tanulási nehézség állapítható meg, a gyermek fejlesztő foglalkozásokra jogosult.
Most, hogy lett papírunk, hirtelen az oviban is megtudták oldani a fejlesztést. Szuper eszközökkel felszerelt fejlesztőszobára derült fény. Ayres-t és Észkapcsoló (Agykontroll) tornát végeznek Somával (mindkettő az agyféltekék összehangolását célozza meg), heti kétszer(!), amit nagyon élvez a gyerkőc, pláne hogy alvásidőben történik.
Sőt még a Logopédiai intézetben is lett Lexi prevenciós óránk, pedig ugyebár előzőleg nem találtak Sománál megoldandó problémát. Pedig a diszgráfia / diszlexia igenis benne van a pakliban.
Nem akarok rágörcsölni a dologra, de tény, hogy ha nem lépek, akkor nincs semmi. Lehet, hogy tényleg akadály nélkül venné az alsós osztályokat, mert az intelligenciája miatt tökéletesen kompenzál. DE - merthogy igenis van de - ha majd a nem megfelelő agyi kapcsolatok miatt a sok tananyagot egyszerűen nem veszi be az okos buksija, akkor mi van? Vagy ha írni nem tanul meg, vagy netán olvasni? Most meg tornázgatunk, játszogatunk, rajzolgatunk... és talán könnyebb lesz neki. És talán egyértelmű lesz pár hónap múlva (nagyon remélem), hogy melyik kezével fog írni. Merthogy ez egyáltalán nem evidens. Ballal kezd neki az írásnak, de ha a feladat úgy kívánja, simán átveszi a másikba a ceruzát. Lehet ilyet csinálni írás közben? Szerintem nem.
Egyébként nagyon szuper szakemberekkel kerültünk folyamatosan kapcsolatba. A pedagógiai intézet szakértője (Lazúrné Török Lívia) és az ovis fejlesztőpedagógus is valóságos kincs, sőt még a logopédusunk is (Jakabné Magyar Cecília). Jókat kacarászunk velük, mert az a tényállás, hogy minden a gyereken múlik, aki nagyonis jól érzi magát így ahogy van, a két szuperügyes kezével. Soma az a cukipofa, akiről senki nem gondolná, hogy valami gondja van. Mindenki imádja is a kölyköt, mert az egy mosolygós, kötelességtudó, tudásszomjas kisfickó. Csakhát suliba kell mennie...
péntek, szeptember 21, 2012
p=q?
Somát kiszűrték diszgráfiára... 19 pontos lett a tesztje, 20-ig jó még. Nem is bántam, hogy alulteljesített, mert éreztem, hogy valami ilyesmi probléma áll fenn. Ugyanis ha egy virágnak a jobb oldalán van egy levél, azt ugyanolyannak látja Soma mint amikor a bal oldalán van egy levél.
Már voltam is vele (javaslat alapján) a Logopédián ahol egy nagytesztet csináltak. Én is bent lehettem. A majdnem egy órás teszt az iskolaérettség legfőbb kritériumaira épített feladatokból állt, gondolom az írás-beszéd szempontjából fontosakra. Így a mi problémánk igencsak kis szeletke volt az egészhez képest. Talán pont ezért nem lett rossz a tesztje. Nem kell fejlesztésre járnia. De gond az van. Nem tud sort alkotni. Időrend sem stimmel, ezért történetmesélése zavaros. Tükörkép dolgokat egyformának lát. Balkézbe veszi a ceruzát, de nincs meg a kéz dominancia. Minden más területen mindkét kezét használja. Ha pakolni kell, akkor még mindig azt a kezét használja, amelyikhez közelebb van az adott tárgy. Enni is úgy kezd, ahogy odaadom az evőeszközt neki, és csak akkor cserél, ha mondom neki, hogy ballal esetleg nem lenne-e egyszerűbb? Mintakövető, úgy csinálja ahogy a többitől látja, ezért nem vették először észre az oviban a kétkezességét. Ezzel saját magának nehezíti meg a dolgát. Figyelmetlen. És nincs meg az automatizmus. Hezitál... Azért lett rossz az ovitesztje is, mert elsőre megcsinálta jól a feladatot: bekellett karikázni az egyformákat (p). Aztán átgondolta és bekarikázta a többit is (q). Erre nem hagytak időt a nagy felmérőn. Pláne, hogy igazán csak egy feladat volt ilyesmi, talán kettő soralkotásos. Nem volt színezős, rajzos feladat, pedig ezeknek egyáltalán nem áll neki Soma "Nem tudom!" felkiáltással. Néha-néha azonban rajzol valamit, ami meg igencsak eredetire sikerül.
Ugyebár nincs még hat éves (kemény egy hónapja van addig), ez a szerencséje, mert még egyáltalán nem iskolaérett. Okos, jó eszű gyerek, de mégsem való neki még a suli.
Az iskolaérettség kritériumai (http://www.gekkonet.hu):
(x)-el jelöltem a kritikus területeket
Az iskolaérettség, amely az iskolai életre való alkalmasságot jelenti, 5-7 év közé tehető. Az alábbi felsorolás a teljesség igénye nélkül, vázlatosan nyújt áttekintést arról, hogy milyen ismeretek megléte fontos a kis elsős számára.
Az Ayres terápia szerintem már nem neki való. Nagyon jó volt, mert Soma térben teljesen jól tájékozódik, irányokat tudja, bal és jobb kezét nem keveri. Mozgása sokkal összehangoltabb lett. Új dolgoktól nem riad vissza, az ismeretlen felé hamarabb nyit (pl. új programok, feladatok). Most például Judo-ra kezdett járni és élvezi. Be kell vallanom elég ügyes. Bár figyelmét legtöbbször a társai kötik le. De jó alkalom arra, hogy egy "tanár", edző utasításait betartva végrehajtson feladatokat. És ha figyel, akkor jól is teljesít. Bár végtagjainak összehangolásán még van mit javítania. Egy a lényeg, élvezi, minden nap Judo-ra akar menni. Én meg aggódtam, hogy sok lesz neki a heti két alkalom.
Úszni szeretném még elvinni. Bár a saját bevallása szerint ő tud úszni, mert járt babausziba! Nyári félelem nélküli fuldoklásait (kirántom, köhög kettőt és vigyorog, majd folytatja tovább az "úszást") rossz volt nézni. Megjegyzem, kicsifiam dettó.
A mozgásos tevékenységek biztosan jó hatással lesznek majd rá. De a fenti probléma megoldásához kellene még valami... Alapozó terápia? Iskola előkészítő? Valakinek van valami ötlete?
A Nevelési tanácsadóba kértem és kaptam még időpontot (okt. 1.), remélem valami infót, segítséget kaphatunk majd onnan.
ui.: Most kezdtem magamon is észrevenni diszgráfiás tüneteket (rejtett balkezes vagyok), pl.a g-t és k-t simán összekeverem írásban, pedik a betűalakzatuk nem is hasonló. És gépelésben is, hajjaj!
Már voltam is vele (javaslat alapján) a Logopédián ahol egy nagytesztet csináltak. Én is bent lehettem. A majdnem egy órás teszt az iskolaérettség legfőbb kritériumaira épített feladatokból állt, gondolom az írás-beszéd szempontjából fontosakra. Így a mi problémánk igencsak kis szeletke volt az egészhez képest. Talán pont ezért nem lett rossz a tesztje. Nem kell fejlesztésre járnia. De gond az van. Nem tud sort alkotni. Időrend sem stimmel, ezért történetmesélése zavaros. Tükörkép dolgokat egyformának lát. Balkézbe veszi a ceruzát, de nincs meg a kéz dominancia. Minden más területen mindkét kezét használja. Ha pakolni kell, akkor még mindig azt a kezét használja, amelyikhez közelebb van az adott tárgy. Enni is úgy kezd, ahogy odaadom az evőeszközt neki, és csak akkor cserél, ha mondom neki, hogy ballal esetleg nem lenne-e egyszerűbb? Mintakövető, úgy csinálja ahogy a többitől látja, ezért nem vették először észre az oviban a kétkezességét. Ezzel saját magának nehezíti meg a dolgát. Figyelmetlen. És nincs meg az automatizmus. Hezitál... Azért lett rossz az ovitesztje is, mert elsőre megcsinálta jól a feladatot: bekellett karikázni az egyformákat (p). Aztán átgondolta és bekarikázta a többit is (q). Erre nem hagytak időt a nagy felmérőn. Pláne, hogy igazán csak egy feladat volt ilyesmi, talán kettő soralkotásos. Nem volt színezős, rajzos feladat, pedig ezeknek egyáltalán nem áll neki Soma "Nem tudom!" felkiáltással. Néha-néha azonban rajzol valamit, ami meg igencsak eredetire sikerül.
Ugyebár nincs még hat éves (kemény egy hónapja van addig), ez a szerencséje, mert még egyáltalán nem iskolaérett. Okos, jó eszű gyerek, de mégsem való neki még a suli.
Az iskolaérettség kritériumai (http://www.gekkonet.hu):
(x)-el jelöltem a kritikus területeket
Az iskolaérettség, amely az iskolai életre való alkalmasságot jelenti, 5-7 év közé tehető. Az alábbi felsorolás a teljesség igénye nélkül, vázlatosan nyújt áttekintést arról, hogy milyen ismeretek megléte fontos a kis elsős számára.
- nevének, korának (x), lakhelyének ismerete
- szülei neve, foglalkozása
- testvéreinek az adatai
- a család felépítése – fiatal, idős fogalma (x)
- a testrészek megnevezése – funkciójuk ismerete
- a tisztálkodás és a fogápolás szabályai
- a jellemzőbb foglalkozások ismerete
- az egyes szakmák szerszámainak felismerése
- térbeli távolságok megítélése – közel, távol
- a gyalogosokra vonatkozó alapvető közlekedési szabályok ismerete
- település- és lakástípusok megkülönböztetése
- a ház helyiségeinek, berendezési tárgyainak megnevezése
- a háztartási gépek nevének ismeret – funkcióik tudása
- a zöldségesben, gyümölcsösben termő növények felismerése
- a kerti szerszámok és funkcióik ismerete
- a ház körül élő állatok megnevezése, csoportosítása (pl. szőrös, tollas),
hasznuk, gondozásuk, védelmük ismerete - erdőben, mezőn, vízben, vízparton élő jellemző állatfajok ismerete
(esetleg táplálkozási módjuk megnevezése) - hazánkban nem élő, csupán állatkertben látható állatok megnevezése
- a színek felismerése
- a napok nevének sorrendbe történő tudása
- a napszakok és a napirend összefüggése, megnevezése (xxx)
- az események történési sorrendjének helyes megítélése (x)
- az évszakok megnevezése és jellemzőik ismerete
- az öltözködés és az időjárás kapcsolata
- az érzékszervek által felfogott ingerek megnevezése
- a számok felsorolása tízig, tárgyak számlálása
- több-kevesebb fogalma
- kisebb-nagyobb, magasabb-alacsonyabb, hosszabb-rövidebb,
könnyebb-nehezebb stb. fogalmának ismerete (x) - tárgyak egyenlővé tétele (1-10)
- egyszerűbb sorozatok szabályának felismerése és annak folytatása (xxx)
- kör, négyzet, háromszög felismerése, megnevezése
- alatt, felett, között, mellett, előtt, mögött fogalmának ismerete
- egész-rész viszonya (x)
- megfelelő szóbeli kifejezőképesség, érthető, folyamatos beszéd
- a hallással felfogott utasítások megértése és teljesítése, növekvő figyelemtartás
- rajzaiban az adott tárgy, élőlény lényeges jegyeinek feltüntetése,
az arányok, távolságok érzékeltetése (xxx) - önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés (x)
- fogalmi gondolkodása kialakulóban van
- önállóság az öltözködésben, tisztálkodásban, étkezésben
- megfelelő közösségi magatartás, a viselkedés alapvető szabályainak ismerete
Az Ayres terápia szerintem már nem neki való. Nagyon jó volt, mert Soma térben teljesen jól tájékozódik, irányokat tudja, bal és jobb kezét nem keveri. Mozgása sokkal összehangoltabb lett. Új dolgoktól nem riad vissza, az ismeretlen felé hamarabb nyit (pl. új programok, feladatok). Most például Judo-ra kezdett járni és élvezi. Be kell vallanom elég ügyes. Bár figyelmét legtöbbször a társai kötik le. De jó alkalom arra, hogy egy "tanár", edző utasításait betartva végrehajtson feladatokat. És ha figyel, akkor jól is teljesít. Bár végtagjainak összehangolásán még van mit javítania. Egy a lényeg, élvezi, minden nap Judo-ra akar menni. Én meg aggódtam, hogy sok lesz neki a heti két alkalom.
Úszni szeretném még elvinni. Bár a saját bevallása szerint ő tud úszni, mert járt babausziba! Nyári félelem nélküli fuldoklásait (kirántom, köhög kettőt és vigyorog, majd folytatja tovább az "úszást") rossz volt nézni. Megjegyzem, kicsifiam dettó.
A mozgásos tevékenységek biztosan jó hatással lesznek majd rá. De a fenti probléma megoldásához kellene még valami... Alapozó terápia? Iskola előkészítő? Valakinek van valami ötlete?
A Nevelési tanácsadóba kértem és kaptam még időpontot (okt. 1.), remélem valami infót, segítséget kaphatunk majd onnan.
ui.: Most kezdtem magamon is észrevenni diszgráfiás tüneteket (rejtett balkezes vagyok), pl.a g-t és k-t simán összekeverem írásban, pedik a betűalakzatuk nem is hasonló. És gépelésben is, hajjaj!
kedd, február 21, 2012
Soma félelmei
Soma hisztijei a költözés után enyhültek, bár nem szűntek meg. Már nem olyan megvigasztalhatatlan ordítások ezek, hanem mindig látszik a (látszólagos) ok. Még mesét akar nézni. Nem akar oviba menni. Nem akar sehova menni. Szinte ezekre redukálódott le a dac. Igazából az ismeretlentől való félelem munkálódik benne. > Nem érhet baj, ha itthon vagyok a jól megszokottban. Még ha tudom, hogy tuti helyre megyek (pl. Lego kiállítás), akkor is nehéz változtatni. < Az ovi is ezért síró-téma. Persze amint bemegy a közösségbe, már meg is szűnt a külvilág/család számára. A múlt héten a szülőin kiderült, hogy nagyon jól eljátszik odabenn, de a közös tevékenységekbe nem akar bekapcsolódni. Kezdenek barátai lenni. Sőt Soma Somával nagyon egy húron pendül, s többször volt már hogy csapatban átlépték a csintalanság határát is. Beszokott, mondták az ovónői. Mondjuk a másik Soma is édes kiskrapek (és ők is nemrég költöztek Győrbe), Somám barna változata, ugyanaz a testalkat, sűrű-hosszú szempilla, nagy szemek, még majdnem egymagasak is. Ja és persze ugyanaz az udvarias, választékos beszéd és az érdeklődési kör is (lego ninja + hot wheels autók + nagyon fiús játékok – hősök, szörnyek…). Szóval a barátra találás reményeim szerint nagyon jó úton halad és nagyon jót tehet a fiamnak. Pláne, hogy Patrikkal is alakulnak a dolgok. Talán rájön ez az érzékeny lelkű kismaszat, hogy érdemes oviba járni, újat felfedezni, szóval változtatni, mert ha megtaláljuk az újban, a másban a jót, akkor sokkal jobb lesz nekünk. Neki. Sajnálom, hogy a régebbi tapasztalatai nem ezt támasztják alá, és a belső mozijai mindig ezt a hezitálást (nem akarom!-ot) váltják ki belőle. Érzem, hogy ő maga is dolgozik a félelmei leküzdésén, már csak a hiszti-intenzitás csökkenésből is erre gondolok. Persze én is segítek amiben tudok. Főleg, hogy a legnagyobb változást mi idéztük elő a Győrbe költözéssel. De talán pont ennek jó volta segíti őt, ez az amiért képes küzdeni. Hiszen tényleg nagyon szereti a lakást, a nagy tereit és sohasem emlegeti a régit. Tudja, hogy a Mamák jönnek hozzánk, barátok szintúgy (szinte minden hétvégén). Nincs veszteség a múlthoz képest, csak nyereség. Bár a Fruzsi hiánya néha fáj egy kicsit neki. (De ezen is ügyködöm.)
Ugyebár kétkezessége megállapítást nyert. Nagyon ügyes mindkét kezével, de mégis van benne egy gát amiért nem rajzol. Ha elkezd egy tevékenységet kétszer át kell gondolnia, hogy melyik kezével mit fog csinálni. Szóval elbizonytalanítja a dolog. Így elkezdtünk vele Ayres terápiára járni, ami az agyféltekék összehangolása mozgásos feladatokkal. Nagyon élvezi. Marika néni - aki tartja-, olyan jól felépített és motíváló dolgokat csináltat a gyerekekkel, hogy Soma szeme felragyog amikor meghallja hogy hova megyünk, és ugrik (egyedül, magától) bele a cipőjébe, veszi kabátját… Másik anyuka kérdezte, hogy mi miért is járunk ide, nem érti! Ahogy elnéztem a gyerkőcömet, majdnem én sem. Tele energiával (de nem az az otthoni szöcske-stíl), szabályokat követve, ügyesen, pontosan, maximumra törekedve (igen, igen!) végzi a dolgát. Persze kacag, bohóckodik közben, de amit kell azt megcsinálja, s örül a sikerének. Ha tudja mondja. (Az oviban hiába tudja a verset, nem mer kiállni és elmondani.) Érzi, hogy figyelnek, jól figyelnek rá. Nagyon jó szakemberhez kerültünk. Marika néni már az előzetes felmérés során a félszavaimból is pontosan rátapintott Soma lényegi dolgaira. Elsőként arra, hogy ő először a szemével/agyával tapasztal, s amikor odabenn már minden lehetőséget, eshetőséget lejátszott, akkor jöhet a megvalósítás. Ezért állt kiskorában akár egy órán keresztül is egyhelyben a játszótéren, figyelve a többieket, majd egyszer csak elindult és a falmászásban kiteljesedett. Az első foglalkozáson is főként megfigyelő volt, nekem meg ott kellett lennem, mivel amibe bekapcsolódott abban bíztatást várt és így kapott is. Mára már csukott ajtó mögött is megy a dolog. Egyébként azt mondja, ritka az ilyen 50-50%-os kezű kisgyerek erre a korra. Pedig Soma tényleg ilyenfajta hatékonyságú a kezeivel. Ami jobbra esik azt jobb kézzel, ami balra esik, azt bal kézzel csinálja. Ma rajzolt (ebben is fejlődünk kérem!) egy szemüveget nekem, na ezen aztán jól kijött minden, bal kézzel kunkor, karika, vonal, test középvonalánál kéz csere, jobbal megigazítja a vonalat, karika, kunkor. Nagy vigyor. Na erről beszélünk.
Nagyon aranyos volt Som, mikor megkérdeztem Tőle, hogy szerinte melyik keze mire való. Azt mondta: A jobb írni, a bal enni. Egyébként egyértelműen jobb szemes, jobb füles (jobb szemmel kukucskál, jobb füllel hallgat). Nagyon kíváncsi leszek a végére. J
Egy kis történet:
Soma nem akar napos lenni. Kedd reggel és szerda reggel is ennek a skandálásával telik. Bíztatom, hogy biztosan ügyes és nem hiszem, hogy minden nap ő lenne a napos. Biztosan ma (szerdán) már nem ő lesz. Hazajön. Sír, hogy bizony megint ő volt a napos, és holnap nem megy oviba, mert megint ő lesz. Reggel Apa viszi, elfelejt rákérdezni a dologra. Délután én megyek érte. Felháborodottan közli velem, hogy megint ő volt, és hogy brühühü. Megkérdezem Zsike nénit, hogy mégis hogy van ez. Mire kiderül, hogy Soma a csoport legügyesebb naposa (vegyes csop. , vannak nagyok is!), mindent megcsinál amire kérik, emlékszik a szokásokra, sorrendekre, nem burogat, precíz. Tényleg ügyes. Szegény gyerek, csütörtök délutánig kellett várnia arra, hogy elhalmozzuk dicsérettel és puszikkal. De napos továbbra sem akar lenni. Ki érti ezt? Mondjuk az egy hét naposság szerintem is egy kicsit hosszú.
Az érzékenységi fokát úgy tudnám érzékeltetni a gyereknek, hogy vasárnap hatalmas krokodilkönnyekkel végigsírta (több mint fél órát) amint az anyja - aki 12 éves kora óta nem korcsolyázott – NEM esett el egyszer sem a jégen. Féltett. Ennyire. Ő maga megpróbálni sem volt hajlandó, bár otthon már korcsolyacipőt akart magának. Lehet, hogy meg/kinézett a könnyei mögül egy profit és most már tud is? J
Ugyebár kétkezessége megállapítást nyert. Nagyon ügyes mindkét kezével, de mégis van benne egy gát amiért nem rajzol. Ha elkezd egy tevékenységet kétszer át kell gondolnia, hogy melyik kezével mit fog csinálni. Szóval elbizonytalanítja a dolog. Így elkezdtünk vele Ayres terápiára járni, ami az agyféltekék összehangolása mozgásos feladatokkal. Nagyon élvezi. Marika néni - aki tartja-, olyan jól felépített és motíváló dolgokat csináltat a gyerekekkel, hogy Soma szeme felragyog amikor meghallja hogy hova megyünk, és ugrik (egyedül, magától) bele a cipőjébe, veszi kabátját… Másik anyuka kérdezte, hogy mi miért is járunk ide, nem érti! Ahogy elnéztem a gyerkőcömet, majdnem én sem. Tele energiával (de nem az az otthoni szöcske-stíl), szabályokat követve, ügyesen, pontosan, maximumra törekedve (igen, igen!) végzi a dolgát. Persze kacag, bohóckodik közben, de amit kell azt megcsinálja, s örül a sikerének. Ha tudja mondja. (Az oviban hiába tudja a verset, nem mer kiállni és elmondani.) Érzi, hogy figyelnek, jól figyelnek rá. Nagyon jó szakemberhez kerültünk. Marika néni már az előzetes felmérés során a félszavaimból is pontosan rátapintott Soma lényegi dolgaira. Elsőként arra, hogy ő először a szemével/agyával tapasztal, s amikor odabenn már minden lehetőséget, eshetőséget lejátszott, akkor jöhet a megvalósítás. Ezért állt kiskorában akár egy órán keresztül is egyhelyben a játszótéren, figyelve a többieket, majd egyszer csak elindult és a falmászásban kiteljesedett. Az első foglalkozáson is főként megfigyelő volt, nekem meg ott kellett lennem, mivel amibe bekapcsolódott abban bíztatást várt és így kapott is. Mára már csukott ajtó mögött is megy a dolog. Egyébként azt mondja, ritka az ilyen 50-50%-os kezű kisgyerek erre a korra. Pedig Soma tényleg ilyenfajta hatékonyságú a kezeivel. Ami jobbra esik azt jobb kézzel, ami balra esik, azt bal kézzel csinálja. Ma rajzolt (ebben is fejlődünk kérem!) egy szemüveget nekem, na ezen aztán jól kijött minden, bal kézzel kunkor, karika, vonal, test középvonalánál kéz csere, jobbal megigazítja a vonalat, karika, kunkor. Nagy vigyor. Na erről beszélünk.
Nagyon aranyos volt Som, mikor megkérdeztem Tőle, hogy szerinte melyik keze mire való. Azt mondta: A jobb írni, a bal enni. Egyébként egyértelműen jobb szemes, jobb füles (jobb szemmel kukucskál, jobb füllel hallgat). Nagyon kíváncsi leszek a végére. J
Egy kis történet:
Soma nem akar napos lenni. Kedd reggel és szerda reggel is ennek a skandálásával telik. Bíztatom, hogy biztosan ügyes és nem hiszem, hogy minden nap ő lenne a napos. Biztosan ma (szerdán) már nem ő lesz. Hazajön. Sír, hogy bizony megint ő volt a napos, és holnap nem megy oviba, mert megint ő lesz. Reggel Apa viszi, elfelejt rákérdezni a dologra. Délután én megyek érte. Felháborodottan közli velem, hogy megint ő volt, és hogy brühühü. Megkérdezem Zsike nénit, hogy mégis hogy van ez. Mire kiderül, hogy Soma a csoport legügyesebb naposa (vegyes csop. , vannak nagyok is!), mindent megcsinál amire kérik, emlékszik a szokásokra, sorrendekre, nem burogat, precíz. Tényleg ügyes. Szegény gyerek, csütörtök délutánig kellett várnia arra, hogy elhalmozzuk dicsérettel és puszikkal. De napos továbbra sem akar lenni. Ki érti ezt? Mondjuk az egy hét naposság szerintem is egy kicsit hosszú.
Az érzékenységi fokát úgy tudnám érzékeltetni a gyereknek, hogy vasárnap hatalmas krokodilkönnyekkel végigsírta (több mint fél órát) amint az anyja - aki 12 éves kora óta nem korcsolyázott – NEM esett el egyszer sem a jégen. Féltett. Ennyire. Ő maga megpróbálni sem volt hajlandó, bár otthon már korcsolyacipőt akart magának. Lehet, hogy meg/kinézett a könnyei mögül egy profit és most már tud is? J
kedd, október 18, 2011
Javaslat
Szenzomotoros tréning kétkezesség miatt. By Tudorka gyermekfejlesztő központ. 180 perces képességvizsgálat eredménye.
S, hogy miért is? Mert úgy vettem észre, hogy Soma mindkét kezét használja. Labdázásban, autótologatásban, evésben igen előnyös tulajdonság ez, de a rajzolásban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Honnan húzzam és melyik kezemmel? Talán ezért nem rajzolt idáig az éngyerek és pontosan ugyanezért szeret jobban festeni. A két ügyes kéz azért igencsak jól jöhet még, de tény, hogy sok bizonytalanságra is okot adhat. Az írás megtanulásának pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a gyerek eldöntse melyik keze a domináns.
A felmérés során kiderült, hogy Soma értelmi képességei az életkorának megfelelőek, az alapok megvannak. De a kétkezesség nagyon egyértelműen kijött. Kiderült, hogy jobb szemes és jobb füles, viszont a bal keze erősebb rajzban, de jobbal nyúl a dolgok után, pakolni mindkettővel remekül tud (nagyon hasznos tulajdonság!). A tevékenységek közben pedig a test középvonalát nemnagyon lépi át. Tehát, ha egy ház két oldalára kerítést kell pálcikákból építeni, akkor a jobb oldalára a jobbal rakja, a balra a ballal. Ha a papíron keresztül egy vízszintes vonalat kell húzni, akkor hezitál, ide-oda rakosgatja a két kezében a ceruzát. Az irányokat téveszti illetve nem tudja. Durván nem ment a lépj előre/hátra/jobbra/balra feladat. Viszont saját testtudata van, tehát tudja, hogy melyik a bal oldala (keze, lába, füle..), és a jobb (keze, lába, füle..). A sorbarendezés, sorrendiség is gond. Valószínűleg ez is a kétkezességből fakadhat.
Jó volt ezt végigcsinálni, legalább tudom, hogy mi a tényállás, és azt is hogy minimális erőfeszítéssel (napi kis torna) rávezethetem a gyermekemet, hogy eldöntse az ő agya(!!!), hogy melyik kezét is akarja használni.
Ja egy szösz a gyerkőctől e témában:
Mielőtt elindultunk az első órára, mondtam Somának, hogy megyünk játékos feladatokat megoldani a Betti nénihez, hogy megtudjuk milyen okos vagy. Nagyon belelkesült. Az ajtóból visszaszólt a mamának: "Szabályokat fogok felidézni! Hurrá!"
S, hogy miért is? Mert úgy vettem észre, hogy Soma mindkét kezét használja. Labdázásban, autótologatásban, evésben igen előnyös tulajdonság ez, de a rajzolásban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Honnan húzzam és melyik kezemmel? Talán ezért nem rajzolt idáig az éngyerek és pontosan ugyanezért szeret jobban festeni. A két ügyes kéz azért igencsak jól jöhet még, de tény, hogy sok bizonytalanságra is okot adhat. Az írás megtanulásának pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a gyerek eldöntse melyik keze a domináns.
A felmérés során kiderült, hogy Soma értelmi képességei az életkorának megfelelőek, az alapok megvannak. De a kétkezesség nagyon egyértelműen kijött. Kiderült, hogy jobb szemes és jobb füles, viszont a bal keze erősebb rajzban, de jobbal nyúl a dolgok után, pakolni mindkettővel remekül tud (nagyon hasznos tulajdonság!). A tevékenységek közben pedig a test középvonalát nemnagyon lépi át. Tehát, ha egy ház két oldalára kerítést kell pálcikákból építeni, akkor a jobb oldalára a jobbal rakja, a balra a ballal. Ha a papíron keresztül egy vízszintes vonalat kell húzni, akkor hezitál, ide-oda rakosgatja a két kezében a ceruzát. Az irányokat téveszti illetve nem tudja. Durván nem ment a lépj előre/hátra/jobbra/balra feladat. Viszont saját testtudata van, tehát tudja, hogy melyik a bal oldala (keze, lába, füle..), és a jobb (keze, lába, füle..). A sorbarendezés, sorrendiség is gond. Valószínűleg ez is a kétkezességből fakadhat.
Jó volt ezt végigcsinálni, legalább tudom, hogy mi a tényállás, és azt is hogy minimális erőfeszítéssel (napi kis torna) rávezethetem a gyermekemet, hogy eldöntse az ő agya(!!!), hogy melyik kezét is akarja használni.
Ja egy szösz a gyerkőctől e témában:
Mielőtt elindultunk az első órára, mondtam Somának, hogy megyünk játékos feladatokat megoldani a Betti nénihez, hogy megtudjuk milyen okos vagy. Nagyon belelkesült. Az ajtóból visszaszólt a mamának: "Szabályokat fogok felidézni! Hurrá!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
