Az alma beavatódik

Zsombor december elején kezdte az ovit. Pedig csak 80%-osan volt szobatiszta. Ment a műsor itthon, a wc-ajtó előtt bepisilek, bekakilok volt a leggyengébb, az apakiborító a szőnyegen ugyanez. A délutáni alvás cseppmentesen alakult minden esetben. Óvónénikkel megbeszélve, így lett a novemberi kezdés helyett december. Bár ők bevállalták volna már novembertől is. De én reménykedtem a fejlődésben. Hát nem nyertem. Óvónénik viszont nagyon elfogadóak voltak. Egy-két balesetet leszámítva Zsom boldogan pisilt a kiswcbe, sőt már odáig fajultak a dolgok, hogy nem volt hajlandó reggel a felkelés után itthon pisilni, hanem elvitte az oviba, mondván hogy ő majd a Gabi nénivel (dadus) pisil. És amit ő elhatároz, azt be is váltja. Szóval mára tudja tartani, és már balesetek sincsenek. Még adtam rá éjjelre pelust, de több hete könyörög, hogy ne (mert tényleg száraz pelust vettem le róla mindig). Ezen a héten beadtam a derekamat, el kellett hinnem, hogy ő tényleg (hű de nehéz ez!). Tegnap még baba volt, most meg nagyfiú. Szóval ovis segédlettel megszületett egy teljesen szobatiszta gyermek! (Érdekes párhuzamok: BarátSoma kistesója Áron is egy két nappal megelőzve Zsombort hagyta el az éjszakai pelust, pedig ő már nyáron majdnem szobatiszta volt. És a párhuzamoknál maradva BarátSomáról is most kezd kiderülni, hogy gond van az írásával, visszafelé kanyarítja a dolgokat. Ő nem is megy ősszel suliba.)

Az első pár alkalommal boldog tudatlanságban, kézenfogva ment a két gyerek oviba. Soma oviba menő hisztijei elillantak és Zsombor-biztató szövegekbe mentek át. Szívbemarkoló volt, ahogyan Zsombort készítette föl arra, hogy milyen jó az ovi, pedig tudom, hogy neki nem az. Aztán Zsom rádöbbent, hogy minden reggel menni kell. És innentől fogva jött a sikítva-sírva (hatalmas könnycseppek!!) oviba menés. Ami máig nem változott. Soma nem sír, Zsom viszont belead mindent. Néha ölben kell cipelnem az oviig. Aztán ha megküzdöttünk egymással, és betuszkoltam (szandál és gatyó nélkül) a csoportba (szív megszakad), onnantól nincs baj (szív markolása enyhül). Egész nap eljátszik, legtöbbször még egyedül, bár egyre jobban kezd csapatban is játszani. Bámulatos a fejlődés, egyre szebben beszél (most már nem Atyi nagyi a mama, hanem Kati nagyi). Büszke a szekrényére, a jelére (alma). Alakulgat a csoporttudata, önállóan kezd öltözködni is. Kedvencem amikor a fején átbucskáztatva lehúzza a pólóját, rettentőn szögletesen, férfiasan teszi, közben meg lóg a cumi a szájából. Hát igen. Az eddig csak elalvásnál, elfáradásnál játszó cumi, most mindenperces lett. Az oviba beviheti, sőt még az óvónéniknek is cumisan tart eligazítást. Mert folyton beszél, eszeveszett (perpill sárkányos) sztorikat ad elő. Sohasem voltam cumi-párti, ez a megengedem, hogy megnyugodjon dolog meg már nagyon nagy szélsőségbe csapott át. Mindig van min dolgozni.
Nehéz időszak ez, mert Zsombor ellenem játszik. Szeretne itthon lenni, velem, ezért beteg. Persze a tél zűrös időszak a betegségek szempontjából, de ő szeretne is beteg lenni, hogy ne kelljen oviba menni. És akkor beteg is lesz. Bevonzza. És persze akkor még a cumiját is megkapja egész napra. Meg Anyát.

Kérdezgetik, hogy hogyan bírom. Hát jól. Tudom, hogy jó kezekbe, jó helyre (mintha egy másik ovi lenne) adom a gyereket (már van tapasztalatom is ilyen téren és nem visz félre az első benyomás, a máz). Szerintem mindketten megértünk az ovira. Kell neki az elengedés (a fenti példa mutatja, hogy anyamatricáknál ez milyen nehéz) és a közösségi tér/játék, nekem szintén az elengedés és a magány. Még mindig nincs állásom, de munkám, célom az van. Hiszem, hogy kellhet még egy ilyen vén tyúk is grafikai területre. Fejlődöm. Tanulok is, online. Folyamatosan pörgök, megyek-jövök, szervezkedek. Nagyon jó ez, persze a gyerekek betegségei kicsit mindig megakasztanak a baromi nagy szabadságomban. De jól van ez így. Imádom őket. Minden nehézség ellenére semmit sem csinálnék másként. És ez szuper érzés!

Szóval most az a helyzet, hogy van egy újabb gyönyörű könnyes szemű ovis fiam.
  

A név kötelez

Vasárnap Soma barátja Soma (a továbbiakban BarátSoma, mert a vezetéknevük kezdőbetűjével sem tudnám őket megkülönböztetni, mert az is ugyanaz :-)) egyik pillanatról a másikra megtanult biciklizni. Judit (az anyukája) telefonon értesült a hírről, és hitte is meg nem is. Aztán persze látta, hogy BarátSoma úgy teker mintha biciklin ülve született volna. Mindezt elmeséltem énSomámnak, akiben halvány érdeklődés ébredt. Soma eddig olyannyira kerülte a veszedelmes 12"-os vadállat kitámasztóst a pincében, hogy kinőtte anélkül, hogy a hátára pattant volna. Nagyon korán kapta, amikor még a lába sem ért le róla, akkor ülte meg néhányszor, azután a vágy egyetlen szikrája sem pattant meg benne, hogy tekerje. Pedig a lehetőség adott volt. DE MOST megcsillant Soma szeme, amikor meglátta BarátSomát a biciklin. Merthogy BarátSomának még az ovi elé is elkellett hozni a biciklijét - mert aki tud, az ugye minden lehetőséget kihasznál, hogy a tudását gyakorolja, még ha az csak 50 méter is. Szóval látta Soma Somát, és elkérte a bicót. Soma tekert, én fogtam/tartottam azon a bizonyos 50-en (oda és vissza) és néha-néha elengedtem, közben pedig mantráztam neki: Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Nem nézel sehova, koncentrálsz!... Soma pedig tekert és hagyjámá' nézett rám. Aztán leálltam beszélgetni Judittal a Somákok szokásairól, jókat rötyögtünk azon, hogy sohasem csinálnak (igen, mindkettő!) addig semmit, amíg agyban el nem döntötték, hogy ezt már tudják. Így kezdtek el járni is, falat mászni és még sorolhatnám, hogy mit. Aztán már csak azt hallottam: Nézd a fiad biciklizik! Micsinál? És tényleg ment, egyedül, ügyesen. 5 perc alatt megtanult biciklizni. Az ötödik perc végére már fékezni is tudott. Aki látta, el nem hitte, hogy most ül életében bringán. Én sem. Körtelefon, és csuhajja!

Az egész délutánt biciklizéssel töltötte, csak rótta és rótta a köröket (a panelkaréj mire nem jó!) a saját maximumra állított minibiciklijén. És egyszer sem esett.

5,5 évet kellett várni rá, hogy kimondjam: Soma tud biciklizni!
Büszke vagyok rá! És még mindig tologatom felfele a leesett államat. 5 perc! Bi-cik-li-zik! Hihetetlen!

    

Első mondat

"Ott tütü vau-vau." - mondja Zsombor. Fordításban: Ott ugatják az autót a kutyák. És mutogat az ablak felé. Ahol tényleg beazonosítottuk a mozgóbolt piros kisteherautóját és a szomszédék két puliját. Mimikája és hallása szuper. Úgy várom a folytatást!

    

1

 

    

Az első

Zsombor szülinap is elérkezett. Boldog születésnapot! - susogtam meleg vállgödrébe reggel, mikor ébredezve nekem dőlt/bújt. És nagyon sok gondolat, érzés rohant meg. Azután meg csak néztem, néztem, és mosolyogtam... Én vagyok boldog!

Nehéz írnom. Még csak a múltkor vajúdtam vele. Most meg van egy pici nagy fiam. Aki történetesen ma egy nehéz napra ébredt. (Talán őt is megviselte az emlékezés.) Már reggel nem volt formában. És ez csak fokozódott a nap folyamán. Márcsak azért is, mert Zsombor, nagyfiúságát bizonyítandó, ma a szokásos két kis alvás helyett, csak egy nagyot iktatott be a napirendjébe. Amiről ki is derült, hogy két kicsi nem egyenlő egy naggyal, és itt most a kicsik lettek volna a nyerőbbek. Pedig jól eltervezett nap állt előttünk. Délelőtt tartottunk egy családi szülinapot - itthon (majdnem tortával). Zsombor nem fújt gyertyát (mint az egy éves Soma), és el sem bűvölte a láng (mint az egy éves Somát), hanem dermedten nézte a lángot... és belenyúlt. Sírás. (Balzsamunknak köszönhetően nyoma sincs az ütközetnek.) Soma bohóc, ajándéknyitogató bajnok hozta vissza a hangulatot. Szóval ezután jött a nemalvósdi, aztán mégis. Majd a további napot Anya szoros érintésével volt hajlandó abszolválni. Pedig ekkor jött még a sűrűje. Délután egy össznépi rokonosat születésnapoztunk, KatiNagyinál (csuda tortákkal), mindkét fiú nagy napját összevonva. Gyertyát egyiknek sem akaródzott fújni, Somán csodálkoztam is. Mindkettő az ölembe bújt, a "tömeg" meg énekelt. Én meg összepusziltam őket (nagyon puszilkodós vagyok), azok meg somolyogtak. Ez volt a nap legjobb pillanata számomra. Aztán Somát ellepték az ajándékok, és utána már alig láttam a "tűzoltó urat". Zsombor meg álmosan üldögélt a térdemen, onnan rakodott kicsikét. Az álmosságon túl, valósággal sokkolta a sokadalom. Mindenkit ismert ugyan, de így együtt túl sokan voltak neki. Így utólag - Zsombort ismerve - teljesen várható volt ez a reakció. Mentségünkre legyen mondva, hogy nagyon jót akartunk. Csak a végére oldódott fel az egy évesünk, amikor már csak páran maradtunk. Akkor kezdett mendegélni, kacatkodni, hozni igazi Zsomboros formáját. Vagyis a nagy rokonság minden bravúrjáról lemaradt. Hiába, gyakrabban kell látogatniuk minket! Aztán a végjátékban elesett a szőnyegen, és lehorzsolta a nóziját. Egy piros orrú manógyereket sikerült hazavinnünk estére. Tanulság(ok) levonva. Talán jövőre nem igyekszünk ennyire.
 

Cirkusz az egész világ

Soma tegnap volt először cirkuszban. Márti nagynéném vitte el egy Soproni vándorcirkusz előadásra. (Amíg mi sétáltunk egyet Zsomborral.) A gyerkőcből nemnagyon tudtunk kihúzni semmit, de Márti elárulta, hogy szájtátva bámulta végig a produkciókat. Az előadás fényét egy utána kisírt ("nagyon kérte") fénykard is emelte. Most ez a mindenkellnekem korszaka van Somának, és az esdeklő tekintetnek olvad szívű nagynénik nem is tudnak ellenállni. Mondjuk jó Somával lenni, teljesen partner, okos, megértő, kedves, vidám gyerek (ha épp nem hisztizik), és amiket mond - őrületesen gesztikulálva - tényleg szívet olvasztó.

Ma Helga barátnőmék jöttek és csináltak házicirkuszt, no csak jó értelemben. A négy(!) gyerek nagy egyetértésben döntötte szét a lakást. S amikor már a játékok alól alig látszott ki a szőnyeg, Zsoltin mutatott be világszámot a három Horovác.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk. A nagy forgatagban Zsombor még aludt is. A gyerekek teljes csapatban voltak zabálnivalók. Zsombor meg legyőzve a kezdeti riadalmát, barátkozott, kacatkodott, ahogy azt a többitől látta (és ment, és ment....). Nagyon ügyes volt az összes résztvevő. Ezennel e találkánkat mintavendégeskedésnek kiáltom ki. Így kell ezt gyerekek! Mikor ismétlünk?

 

Első találkozás...

...az ALMAlével. Az érzelmek vegyesek, minden kanálnál összerázkódik, de a következőnél egyből nyitja a száját. Rögtön rárabolt a kanálra és segített is lelkesen, ezt (az előkét leszámítva) megúsztuk szárazon. És közben még vigyorra is telt. Ígéretes.

Lubickolunk

Ma délben voltunk először babausziban. Az utolsó csoportba sikerült kerülnünk. Zsombor nyűgös volt, mert előtte anyahiányban szenvedett (angolon voltam). Aztán amint vízbe ért, minden baja elmúlt. Víz alatt még nem volt, de szivacsból zúdított vízzel vizeztem az arcát. Semmi sírás. Vigyorgott, s úgy csinálta a feladatokat mintha már sokadszor csinálná. A háton lebegés is nagyon ment, meg a medence szélébe való kapaszkodás is (két kiskezét a medence szélén megtartottam, de a teste többi részét ő lebegtette, fejét kiemelte. (Ez utóbbi szárazon is nagyon megy neki.) Két kezdő kiskrapek volt a vízben. S minő meglepetés a másik kisfiút is Zsombornak hívták, aki csak pár héttel volt idősebb mint a mizsomborunk. Ő az első Zsombor akivel élőben találkoztunk. Zsombort a végén letusoltam, ez sem riasztotta meg. Hiába, az is vízből van. Most már tisztán látszik, hogy tényleg a VÍZ jegy szülöttje ő. Ez az ő közege (ha el nem kiabálom). És nekem is tetszik, mert ilyenkor van egy pillekönnyű babám.

Most meg kifáradva alszik a kis úszóbajnok...

Fotók nem készültek (mivel én is vízben voltam), pedig sajnálom. Jó lett volna kívülről is látni Soma úszónaciját lebegni a vízen. Sok-sok emlékkép cikázott bennem. Szeretem mozi.

Olvadoz...

Meglátogattuk tegnap Csengét, aki immár elmúlt 1 hónapos. Minden tesóm általi intés (Neee, mert szétvakuzod a gyerek agyát! - ebből is látszik milyen kemény legény is ő) dacára, fotóztam. Na és ki volt a legjobban pózoló egyén a képeken? A tesóm. Persze Csengével. Így is kell ezt egy ujdonsült apukának! És tényleg. Jó nézni ahogy Gábor hozzányúl, megfog, büszkül, ránéz, olvadoz...

Íme elkészült Csenge és Zsombor az első közös képe. A különbség színben, súlyban és hónapban is szemmel látható.

12 hetes

Zsombor még mindig annyira álmos vagyok, hogy ennék valamit típus. Persze mindezt velem. Csak velem. Ez eddig számomra ismeretlen érzés. (Somának mindegy volt, hogy ki ringatja, eteti, altatja... csak tegye valaki.) Édes teher. Kifejezetten rám vannak cuppanva a receptorai. Ha fenn van, követ a szemével. Megérzi ha belépek a szobába és azt is ha kimegyek, mégha alszik is. Mosolyát is főleg nekem osztja. (Ez már szociális mosoly.) Érzékeny lélek, éles zajoktól megijed, sírása ilyenkor a legkeservesebb. És persze megint jöhetek ÉN megvigasztalni. Egyébként meg fürdünk egymás iránt érzett szerelmünkben. Mmmm!

Más gyerek, más egyéniség, más érzések, más környezet, már körülmény, más tapasztalat... Más, más, más. Más ez az egész. És isteni. Pont ezt a másságot élvezem.

Apropó, tapasztalat. Na, ebből sohasincs elég. Lehet, hogy csak simán döcipoci a gyerek és teljesen rendben van, de én aggódom, mert Somához hasonlítgatom aki babakorában és most is a hajlékonyság nagymestere.

Tegnap történt: leraktam a hátára és két pillanat alatt átfordult a hasára, eddig csak az oldalról hasrafordulás volt napirenden. Mindenki mondja, milyen életrevaló-ügyes-erős... Lehet, hogy túlaggódom, de hamarosan elviszem egy mozgásterapeutához...

DÉZSAvü

Tegnap volt Zsombor első igazi fürdetése. Amíg pőrén volt addig nem szerette, de amikor körbeölelte a víz akkor már elolvadt a kezemben.
...és még volt aki kedvet kapott a dézsás fürdéshez. Somát persze nem zavarta a meztelenség, simán ledobálta a ruháit és bepattant Zsombor helyére. Hatalmasakat kacagott és élvezte a különleges fürdőt.

Az ügy

Az első alkalom, hogy Soma a délutáni alvásához nem kapott pelust. Ééés... a küldetés sikeresen végrehajtva! Imádom. Nem én akartam, hanem ő. Soma most kezd bugyisodni... egész napokat van már csak bugyiban, de alváshoz kell pelus, meg a nagydologhoz. Nem erőltetem a dolgot, csak reggel megkérdezem, hogy pelust vagy bugyit kér-e. Vagy két-három hete szinte mindig a bugyit választja. Aztán a délutáni alváshoz feladom rá a pelust... amit ma nem akart. Valamit megérezhettem a dologból, mert előző nap(!) kimostam a matracvédőt, hátha hamarosan kelleni fog. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Alig tudott elaludni vagy 4-szer megpróbált pisilni félálomban (kétszer sikerült is), mire elaludt. Aztán majdnem két óra alvás után szárazon ébredt, és telepisilte a bilit. Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de olyan büszke vagyok rá! Főleg azért, mert ezt az egészet ő maga akarta-generálta.

JóskaPapa

Apámnál jártunk ma. Évente egyszer teszünk ilyet, csak jó időben, amikor ki lehet ülni a kertbe. Odabent vágni lehet a füstöt, ami nem tesz jót se gyereknek, se kismamának, se senkinek. A láncdohányzás megszállottja JóskaPapa. És azt hitte ezidáig, hogy neki sem árthat a dolog. Tévedett. Nagyot. Nagyonnagyot. Érszűkület, már gyomortól lefelé alig érzi a lábait. 1 hónap se kellett, hogy a kis lábfájástól idáig eljusson (vagy ki tudja mióta vannak gondjai). Még a hónap végén megműtik. Egyedül van. Nagyon sajnálja magát, és én is. Fogalmam sincs, hogy mit tudok ill. egyáltalán mit szeretnék neki segíteni 100 km távolságból. Szomorú ügy, bár mindent megtett, hogy idáig fajuljon a dolog.

Mindenesetre Som nagyon örült a Papának és az udvarán álló kis barackfának, ami pont arra termett, hogy Som első fáramászásának alanya legyen. Mindezt gyorsan és mezitláb hajtotta végre a fiatalúr, jó sokszor. Amikor eléggé elfáradt a felmászáshoz, akkor székes segítséget vett igénybe, mint mindenhez mostanában. Egy kis karhorzsolással megúszta az egészet.

Nagyon finomat főzött Apám, bár kissé belerokkant azthiszem. Sütött a nap, a fák árnyékában beszélgettünk, ettünk. Jól éreztük magunkat.

Mert miért?

Pár napja elkezdődött a miért korszak. A kérdések eddig is záporoztak: Hogyan? Hova? Micsinál? Mire való? Mi van benne? Hogyan kell csinálni? ... stb. Talán csak a miért hiányzott eddig. Hát most megkaptuk. Egyből a "Mert, miért?" szóösszetételben. Egyenlőre aranyosnak találjuk és még bírjuk is.

Hany Istók

Hany Istók Fesztivál - Kapuvár (2009 júl. 10-12.)

Már megint egy tipikus helyi rendezvény. Ami mindig csalódást okoz. De megint elmentünk rá. És, hogy miért? Mert ma APA ZENÉLT ott.

Délelőtt Somát végigrángatta az Anyája a városon csemegekukorica mindenáron való beszerzése okán. És kaptunk is, a gyermek totál le-ki-elfáradása árán. De megérte! Ilyen egy kívánós anya-létem van nekem. (Mellékesen: magamat is lestrapáltam.) Délután pedig Somébredés után irány a rendezvény, amiről inkább nem is mesélnék sokat, csak a lényeget. 5-kor léptek volna fel a Steamy-vel Apáék. Fél 7-kor el is kezdődött a koncert. Ezalatt a hosszú várakozási idő alatt újbóli le-ki-elfáradáson estünk át. Soma 3 szám erejéig bírta a zenét, amikoris keservesen sírva fakadt, hogy "Apa jöjjön le a színpadról és jöjjön velünk haza." Édesem. Érzékeny gyerek az biztos. A kései koncertidőpontok miatt Soma még nem volt Steamy koncerten. Így ilyen furcsa szerepben még sohasem látta az apját. El is hagytuk a helyszínt. Pedig pontosan tudja ki milyen hangszeren játszik, és büszkén mondogatja is ("Apa basszusgitáron játszik, bizony ám!"). Azért még próbálkozunk hasonló szitukkal. Ahogy a karúszóval való megbarátkoztatását sem adtuk fel még.

Ottalvós

Somával ma mindkét nagyit megjártuk... Délelőtt még pancsolt Som, délután meg végig zuhogott az eső. Így a vándorlásos programot részesítettük előnyben. KatiMamitól félnyolc körül jöttünk volna el. Volna!!! Ugyanis Soma kijelentette, hogy maradni szeretne, amire KatiMami egyből le is csapott: Itt alszol? "Igen." Kihúzom az ágyat neked. "Jó. Arrébb rakom a szerszámaimat." És innentől fogva engem észre sem vett a drága gyermek. Soma még sohasem aludt egyedül KatiMaminál. (A másik mamáéknál már sokszor. Én meg nem maradhattam, mert nemtudok ott aludni valami alváskor támadó allergia miatt.) Soma úgy viselkedett mint egy 10 éves, aki egy határozott döntést hozott. Szinte alig hittem el a dolgot. De végülis túlélő táskánkból összeállítottam egy ottalvós készletet. Még jó, hogy a több tonna súlyú hátizsákot mindenhova magunkkal visszük. Úgy tűnik ezután a pizsit hozzá kell csapnunk, nem csak a gumicsizmát.

Szóval Som ottmaradt a Maminál... mi meg itthon vártuk a telefont, hogy mikor kell érte menni. De nem kellett. KatiMami hősiesen helytállt, bár nagyon elfáradt Soma éjjeli ágybejárása miatt. DE bármikor fogadja a fiatalurat újabb éjszakai kalandra. Mi meg csak paslogunk azóta is a mi 2 éves 8 hónapos NAGYfiunkon...

Készülünk

Megvettük az első dolgot a kisbabánknak. Egy hordozót: natúr BabaSling.

Sománál kaptam ajándékba egy hordozókendőt (Nandu), amit sajnos nagyon keveset használtam. Most szeretnék többet hordozni. A kendőt is gyakrabban szeretném használni, csak két gyereknél, elég macerás lesz (nekem) kötözgetni. Arra gondoltam, hogy ez meg zsipsz-zsupsz felvehető... és irány! Meg szoptatni is könnyű lesz benne. Remélem így lesz. Sok jót hallottam-olvastam róla. Most már csak az a kérdés, hogy Jácint belefér-e ebbe a kendőbe babástól.