péntek, január 22, 2010

12 hetes



Zsombor még mindig annyira álmos vagyok, hogy ennék valamit típus. Persze mindezt velem. Csak velem. Ez eddig számomra ismeretlen érzés. (Somának mindegy volt, hogy ki ringatja, eteti, altatja... csak tegye valaki.) Édes teher. Kifejezetten rám vannak cuppanva a receptorai. Ha fenn van, követ a szemével. Megérzi ha belépek a szobába és azt is ha kimegyek, mégha alszik is. Mosolyát is főleg nekem osztja. (Ez már szociális mosoly.) Érzékeny lélek, éles zajoktól megijed, sírása ilyenkor a legkeservesebb. És persze megint jöhetek ÉN megvigasztalni. Egyébként meg fürdünk egymás iránt érzett szerelmünkben. Mmmm!

Más gyerek, más egyéniség, más érzések, más környezet, már körülmény, más tapasztalat... Más, más, más. Más ez az egész. És isteni. Pont ezt a másságot élvezem.

Apropó, tapasztalat. Na, ebből sohasincs elég. Lehet, hogy csak simán döcipoci a gyerek és teljesen rendben van, de én aggódom, mert Somához hasonlítgatom aki babakorában és most is a hajlékonyság nagymestere.
Tegnap történt: leraktam a hátára és két pillanat alatt átfordult a hasára, eddig csak az oldalról hasrafordulás volt napirenden. Mindenki mondja, milyen életrevaló-ügyes-erős... Lehet, hogy túlaggódom, de hamarosan elviszem egy mozgásterapeutához...

Nincsenek megjegyzések: