"Sokat sírtam, de most már jó." - lép be az ajtón és borul a nyakamba.
Reggeli előtt megy és ebéd előtt elhozzuk. Az ebéd utáni eljövetel nagyon hosszúnak bizonyult, mint ahogy előre sejtettem. Persze pityereg időközönként, de nem vészes. Nagyon megszokta, hogy körülötte forog a világ. Nem lehet könnyű most neki. De alakul. Jó jelnek veszem, hogy továbbra is magától emleget ovis dolgokat, mint "isteni kalács, kampós markoló, Barni megütötte-elvette, ki az a Dani?"... Így ezáltal egy kis betekintést is kapok. Szerintem túl fogja élni. Az óvónéni azt mondta, hogy nagyon kedves gyerek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése