csütörtök, december 31, 2009

Vége

Ezt az évet azthiszem nemcsinálnám újra végig. Legalábbis ebből 10 hónapot. Elég nehéz volt ez a pocakosság. Sok az aggódás. De persze megérte minden. És az utolsó két hónap kárpótolt is mindenért. Zsombor megszületett, és én két csodafiú anyukája lehetek. Mennyei érzés. Teljes a családunk. Teljes a férfiuralom, de már nem bánom. Így zárni az évet nem rossz dolog. Már csak egy ekkora családhoz illő ház hiányzik...

BÚÉK!

Testvérek

Somának volt már pár féltékenységre utaló jelzése, de nem túl vészesek. Egyébként már vártam is ilyesmit, mert az eléggé furcsa lett volna ha ekkora változás minden jel nélkül megy végbe. Szóval Soma most már nem akarja ölbevenni Zsombort, jön simogatni, puszilgatni, de fogni nem szeretné. Már azt is mondta, hogy nem szereti, de a következő pillanatban már szeretgette is. Szinte ennyi. Pánikba esik ha nem hallja a hangját, vagy nem találja a megszokott helyén. Ezen kívül ilyenek hallhatóak: "Isteni babaillata van!", "Segítek kiemelni!", "Megigazítottalak, na most itt biztonságos." , "Anya egyél meg! - és mutatja a pocakját. És a Zsombort is! ...

Jó elnézni őket, külön-külön is és együtt is (ez utóbbi fotóban sajnos szinte kivitelezhetetlen). Lehet úgy szeretni a másodikat mint az elsőt? Igen. Igen. Igen! Olyan jó, hogy Soma után már kitaposott úton járok. Kevesebb a félelmem, biztosabb a kezem, nagyobb az energiám. És hatalmas a szeretetem. Betöltik a fiúk a szívemet, és még Apának is marad benne egy kis hely. Olyan jóóóóóóóóóóó kétgyerekesnek lenni!

Izgulok...

Tesóméknál még nincs meg a baba. Ez az 5. ráhúzott nap. Nagyon izgalmas. Az év első babájára gyúrnak...

kedd, december 29, 2009

Zsomborodik

avagy Zsombor 2 hónapos


Hihetetlen, hogy már itt tartunk. Minden mércét megüt ami egy két hónapostól elvárható. Talán kicsit hangosabb... a kiabálása. Először nem sír ha gondja van, hanem kurjongat. Anya gyere már! hangsúllyal. Mély hangján gagyorászik, közben a szemedbe fúrja a tekintetét. Akkor a legédesebb, amikor a cicibe mondogat bele két szlappantás között. Sokat mosolyog. Talán kicsit nagyobb a súlya az átlagnál (nekem mindenesetre nehéznek tűnik), kb 5,5 kg. Ha lavinaszerű hegyomlás hangjait halljuk, nem kell messzire rohannunk, csak a kiságy felé szagolnunk. Igen, újfent kicserélhetjük az imént cserélt pelust. Szerencsére barátaink-rokonaink elláttak rendesen e fogyóeszközzel. Szeret enni, nappal elég sűrűn kér. Ilyenkor az alvása sem olyan mély és elég rövid. Olyan két óránként eszik, közte alszik egy órát, a többit átnézegeti. Éjszaka - ha végre elaludt (kb kilenc tájt) - van hogy csak egyszer ébred és szopizik. Tejem van rengeteg, ezt főleg éjjel sínylem meg, amikor fejnem kellene, de nincs erőm hozzá. Olyankor tejben fürdünk. Azért a fagyasztóba is jut elég. A fejét emeli rendesen, bár hason egyáltalán nem szeret. A fények, kontrasztok ámulatba ejtik. A keze nézegetésre nem való, de annál finomabb. Hatalmasakat cuppog rajta. Szeret kézben lenni, de nem tartom jónak a sok tartigálást, persze azért így sem panaszkodhat. Szereti a változatos fekhelyeket, így inkább ezeket variálom. A kiságya csak alvásra való. Kezdem érzékelni, hogy érzékenyedik. Bár még bírja a nagy nyüzsgést körülötte, ha fenn van meg egyenesen imádja. 57 cm hosszúnak mértem, 62-es ruhákat hord. Nemcsak ő nődigél, de a haja és a szempillája is. Mindkettőből még bármi lehet. A vizet változatlanul kedveli, nem csoda, hisz víz jegyű. Ma véletlenül kicsúszott a kezemből fürdetéskor (Ej-ej Anya!), és elmerült a dézsában. És egy nyikk nélkül tette ezt! Szeretném majd őt is babausziba hordani, mint annó Somát. Egyébként a masszázst is egyre jobban kedveli. Egy kicsit kötöttnek találom. Jó lenne ha hamarosan kapnánk időpontot az ortopédián. A csípő és hasi uh-ja hétfőn megtörtént és semmi rendelleneset nem találtak. Mindenesetre masszírozom rendszeresen, már a jó érzés miatt is. A hangokra nagyon figyel, kedves dallamokra elolvad.

Egy aranybogár ez a gyerek. Akarom mondani: tömör gyönyör.

Nemalvás

Soma és Zsombor egyaránt nemalvásban szenvednek (mi bezzeg tudnánk aludni). Az okok különbözőek. De az estékhez a két gyerekhez két felnőtt kell. Ami szerencséjükre megadatik. A mi szerencsétlenségünkre.

Soma nem anyafüggő alvás téren, így Apa is megfelel terrorizálandó személynek. Ne menj ki! Ne ülj le! Olvassunk! Mesélj még! Fejből! Énekelj! Ne énekelj! Szomjas vagyok. Kakilni kell! Fáj a tenyerem! Viszket a fenekem! És még sorolhatnám. És végül amikor már minden lehetséges kártyáját kijátszotta, jöhet a végső csapás: NEMAKAROKALUDNI, BRÜHÜHÜ! Dülöngél, ujjszopi ezerrel, takaró gyürögetés, öklömnyi könnyek. És nem hall, nem lát, csak baromi fáradt. Lehet, hogy kicsit határozottabbnak is kellene lennie Apának, mert Som eléggé megvezeti. Velem nem lenne ilyen könnyű dolga, de hagyom hogy ők játszák le a meccsüket, az én kiszámíthatatlan jelenlétem (Zsombor nyüglődés/szopi miatt), szerintem csak bonyolítana a dolgon. De aztán Apa legyűri, kb 10 körül. És rövid az éjjel... mert persze Som időnként megjelenik nálunk, olyan frissen mintha reggel lenne, és persze azt gondolja, hogy mi is olyan fittek vagyunk, mint ő. Azért édes amikor pl a műholdak problematikáját akarja megtárgyalni az éjszaka kellős közepén. Kicsit mellémbújik (persze még mindig nem tud nálunk elaludni). Majd Apa visszaviszi a szobájába (illetve megy magától) és megint legyűri. Mert persze a műsor kicsiben most is kijár. Zsombor nem kel olyan gyakran mint Soma. Zsombor velünk egy szobában alszik. A mellettünk lévő kiságyban. Szóval van egy kis rejtett féltékenység is a dologban... Mindenesetre nehéz megélni. Főleg akkor sajnálom Somát amikor az elalvás ellen kűzd. Főleg azért problémás ez az egész, mert tudjuk, velünk akar lenni és még játszani. A másnapi együttjátszási kilátások egyáltalán nem hozzák lázba. Holvanazmég! Egyet tudok, belsőleg kell akarnia elaludni, mindenféle külső motíváció nem hatásos. De hogyan érjük el ezt?

Zsombor maratonit nézelődött az elején éjjel (mikor máskor), a nappalt meg szinte átaludta. Maratonikat szopizva közben. Most meg maratonit nyüglődik az elalvásért, de viszont maratonit alszik utána. A szopit mára már nagyon gyorsan lezavarja, csak az utánajövő böfivel kűzd rendesen, van hogy egy óra múlva is jön egy. Sajnos néha fulladozó jelleggel. Résen kell lenni. Nemnagyon merjük még alvás közben sem felügyelet nélkül hagyni emiatt. Ezek a kósza böfik lehetnek az elalvás megnehezítői. Talán a pocakja is fáj. Bár a lábát nem húzkodja fel. Azért Infakolt kap, amit csak pukikönnyítőként emlegetünk. Először csak este aludt el nehezen, most már a napközbeni sem sima ügy. Pláne, hogy van egy nehezítő körülményünk is, aki hangos és persze akkor jön-sír-akar amikor a legjobban nemkéne. A cumival kezdek megbékélni, bár továbbra sem szeretem. Rengeteget könnyít az elalvásán. Egyébként meg sokat van nélküle. Éjszaka például egyáltalán nem szükséges az elalvásához. Nappal meg ha nem álmos, akkor a keze beszlappantása is megteszi.

És hogy megoldódik-e ez az egész? Hát igen remélem... Egyenlőre lövésem sincs egyikhez sem, lehet hogy többet kellene aludnom hozzá, hogy jobban tudjak gondolkodni. Remélem hamar kinövi mindkettő, ez lenne a szuper megoldás. Ezt jól kigondoltam. Pricc és prucc!

hétfő, december 28, 2009

Ünnepek

Most végre megálltunk kicsit. Az elmúlt napokban volt program bőven. 25-én Anyumnál voltunk (ahova a tesómék is hivatalosak voltak), 26-án Jácint szüleinél ünnepeltünk (ahol a Heni&Zolika párossal is találkoztunk), 27-én Apám jött hozzánk (és egy kicsit felszaladt hozzánk Hanzi nagybátyám). Szóval nem unatkoztunk (és persze jól teleettük magunkat). Volt ám csillogó szempár rengeteg. Somáé a karácsonyfák és ajándékok irányába csillogott. A vendéglátóké és vendégeké meg Zsombor irányába. És mindegyik érthető. Mindkét fiú nagyon jól viselkedett. Soma sokat játszott, énekelt és énekeltetett. Bár némikor túlságosan felpörgött a sok élménytől, de még kezelhetőn belül maradt. A három napból kettőn nem aludt délután. Vajon miért? Így viszont este hamar kidőlt és végigaludta az éjszakákat. Somának még mindig a karácsonyfa tetszik a legjobban, azzal dicsekszik, azt mutogatja. Az ajándékok másodlagosak, bár nagyon örült nekik, de magától nem büszkélkedik velük, bezzeg a fával! Zsombor jókat aludt-evett a nagy nyüzsik közepedtében. Amikor fenn volt meg nézelődött, gőgicsélt. Angyali volt. Tetszett is mindenkinek. Most már az áll-orrvonalát leszámítva egyáltalán nem hasonlít Somára. Szeretem fotózni, de olyan sötétek a napok (és a lakásunk), hogy alig lehet éles képet csinálni róla. Ezt nagyon sajnálom. Pedig Soma szélvész jellegéhez képest egyenesen remek fotóalany. Egyébként alig bírok (én is) betelni vele. Olyan erős, életrevaló. Igazi fa alá való ajándék. Az illata, a keze, a tekintete, a hangja, egyre jobban látszó pillái, növögető haja... mmm. Imádatos. Második, de mégis első a maga módján.





Azthiszem teljesen elfogult vagyok a gyerekeimmel szemben, ezt eddig hibámnak tudtam be, de most rájöttem, csak így érdemes! (Lehet hogy csillagpor ment a szemembe?) Tökéletes gyerek után, nevelünk egy újabb tökéleteset.

Sűrű de szeretetteli napok voltak ezek (hihetetlen, de igaz). Még az éves veszekedések is elmaradtak. Sőt Apám ittléte is elég jól sikerült. De most már azért jó lesz lelassulni...

csütörtök, december 24, 2009

A mi napunk


Sohasem szerettem a karácsonyt (no talán még gyerekkoromban). De most minden más. Mióta miénk ez a nap. Mondom, a MIÉNK. Veszekedésnek nyoma sincs. Amíg a gyerekek alszanak az "angyalok" dolgoznak. Sülthal és gyertyaillat lengi be a lakást. Minden lelassul. Minden békés. Talán még szent is. Szeretem. Pedig izgulok ám. Mégis minden lesz. Teremtődik. Még egy barátnős séta is belefér a napba, kacagó gyerekekkel. Hónak nyoma sincs. Gyönyörű napsütéses idő van. És a szőke vacak a karácsonyfának örül a legjobban, amit ékesszólón kommentál is. Sőt még azt is észreveszi, hogy a fa fényei az ablakban is tükröződnek. "Ó de gyönyörű, nézd!" Alig tudja levenni a fáról a tekintetét... Sőt Zsombor is. Én már túl vagyok ezen a fázison. Zsombor nagyot aludt, jót szopizott (amíg én bámultam a fát, meg elmerengtem), és most nézelődik. Az ajándékok örömöt hoznak. Soma Zsombor keljfelJancsijának örül a legjobban. Mosolygunk. Együtt vagyunk. NÉGYEN. Két gyönyörű fiúcskával, akiknél jobbat kívánni sem tudnánk. Ez nagyon jó! A legszebb ajándék.






szerda, december 23, 2009

hétfő, december 21, 2009

KöltŐ

Én vagyok egy hires egyfejű,
ennyi csak a bánatom! - csak így énekli, de a dallam jó.

- Itt van egy Citromúz.
- Az meg mi?
- Egy állat. Ha megöregszik citrom lesz belőle.
- ???

Olvas a kisasztalánál:
- Én íróasztalos leszek!

Ujjszopi

...és az elmaradhatatlan takaró. Kedvelem ezt a látványt.


Szerintem ugyanannyi bacit hordoz mint egy cumi. Soma esetében meg még tán kevesebbet is, mert kényszeres kézmosó. Ujjával a szájában nem beszél. Ha játszik eszébe sem jut betenni a szájába. Ezek is mellette szólnak. De ha Zsombor cumis lesz, akkor legyen. Megnyugszik, megnyugtatja és ez jó nekem és neki is. Megpróbálom csak alváshoz kötni a dolgot, talán jó kompromisszum. Láttam már rá példát, hátha nekem is sikerül. Kezdek megbékélni a dologgal.


vasárnap, december 20, 2009

HoHó!





Születés

Hát én nemfogok születéstörténeteket mesélni a fiaimnak, az biztos. És talán mert fiúk, nem is fogják igényelni. Így most elmondom Zsomborét (Győr, a 38. héten) nagy vonalakban, ami szinte a Somáé (Győr, 36/37. héten) is lehetne, csak vele egy másik kórházban kezdtem és csak pár napot feküdtem előtte benn.

Először bánkódtam, amikor kiderült hogy most sem szülhetek simán, de a gyerek egészsége (meg az enyém) a fontos és ezért hamar elillant a bántom. Pedig nem akartam császárt, nagyon nem. Aztán amikor már hetek óta kórházban voltam, akkor meg már nagyon akartam egy sima császárt. Hipp-hopp. De én nem vagyok ennyire egyszerű. Nekem másodjára is indított szülés jutott (ballonnal), sok órányi vajúdással, nem igazi fájásokkal, de őrjítő fájdalommal (csak a pocakom alja fájt, a fájásmérő ki sem mutatta, és amikor néha igazi fájást jelzett a gép, akkor az szinte nem is fájt). Szóval nem volt se szép, se jó. A fájdalomtól meg igazán másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy legyen már vége. A vérnyomásom lassan, de biztosan kúszott a magasba. És ekkor a fájdalom mellé bekúszott a tudatomba a Jajj csak egészséges legyen! is. Talán az is bennem volt, hogy Basszus, már megint! Csak az mozdított ki időnként ebből a szörnyű állapotból, hogy Jácint szorította a kezem (vagy én az övét), számolt a légvételeknél és néha mondott egy-egy gyengécske bíztató mondatot. Láttam rajta, hogy megrémíti a helyzet, de próbált helytállni. (Sománál, ugyanezt Jácint és homeogolyók nélkül csináltam végig.) Nélküle többször feladtam volna, a puszta jelenléte elég volt. Nem tágulok (két ujjnyi), nem fájok (igazit), vérnyomás egekben... és még várunk... ameddig nincs a vizeletben fehérje, addig nincs császár. Valami orvosi protokoll a drága. Én meg ezer éve szenvedek a szülőágyon. Előtte meg máshol. Délelőtt 9-kor indították a szülést, aminek a hatására szinte azonnali 5-10 perces (nem)fájásokat produkáltam. Az elviselhetetlen állapot este 6-ra következett be, 2-3 perces (nem)fájásokkal. Négykézláb az ágyon vajúdom. Állni a vérnyomásom miatt képtelen vagyok. 8-kor könyörül meg rajtam az ügyletes doki és megvizsgál, majd riasztja a dokimat. Szóval szülőágy (ugyanaz mint Sománál) és egyre erősődő alhasi fájdalom. Őrület, hogy a gép nem jelzi a fájdalmamat, már kezdek kételkedni magamban, hogy tán túl gyenge vagyok, és csak a fájdalomküszöböm alacsony (semmi sincs bizonyítva). Aztán másnap hajnali kettő előtt valamivel 190/120-as levihetetlen vérnyomásnál végre van fehérje a vizeletben. A végkimerülés határán örülök(!) a császárnak. Műtő. Gerincérzéstelenítés. Tompa agy. Várakozás. Közben meg matatnak bennem, de nem érzek fájdalmat. Várom ŐT. Jó érzés lenne, ha nem szoronganék annyira. Aztán kiemelik, nem rögtön, de felsír. A Doki elsüt egy Kisfiú. Maradhat? poént. Annyira nem nevetek. Egészséges? Ez az egy érdekel. Visszahozzák, már bebugyolálva. Szopira esélyem sincs. EGÉSZSÉGES! Odanyújtják, szeme csukva, alszik. Szuszog mint egy kis süni. Az arcát az arcomhoz értetik. Megszaglászom, csudajó illata van. És már viszik is el. Becsukom a szemem, próbálom minél tovább felidézni szagát, pofiját. Addig dolgoznak rajtam. Aztán félalvón letolnak a posztoperatívra megfigyelésre. Péntek van. Október 30. És van egy pici fiam, Zsombor. Megkönnyebbülök. Reggel korán ébredek, sok a dolgom, gyorsan lábra kell állnom, bár a lábaimat még egyáltalán nem is érzem. Ide nem jöhetnek látogatók. Csak Jácintot engedik be, de csak 11-kor. Fél12-kor behozzák Zsombort, aztán ottfelejtik, szerencsénkre. Szopizunk. Jácint tartja-fogja, én deréktól lefele használhatatlan vagyok. De sikerül. Már előzőleg is volt előtejem. Ő ügyes. Keres, rákap, tiszta sárga maszat. Határtalanul jó érzés. Végre a karunkban tarthatjuk. Egy újabb manógyerek, manó orral. Tiszta Soma, csak kicsit pufibb az arca. Mindketten olvadozunk a gyönyörűségtől.


Szóval valahogy így volt. És ugyebár az eredmény a lényeg és az itt szuszog mellettem az kiságyában.

És igen, újra végigcsinálnám... miatta. Bár azért a kérdés örökre bennem marad: Tényleg muszáj volt így történnie mindennek? Megismételni azt ami Sománál volt, annak tudatában. Választott orvossal (Sománál nem volt).

És igen, van ennél rosszabb szülés és "eredmény" is. Az én gyerekeim egészségesek, gyönyörűek (nem vagyok elfogult, mi?). Jól van ez így.

És igen, szinte elbőgöm magam mikor más az álomszüléséről mesél, de teljes szívemből mindenkinek olyat kívánok. Most legfőképpen Anikónak drukkolok nagyon (27-ére van kiírva). Körülöttünk rengetegen szülnek mostanában... Már vannak akik kibújtak. Üdv a frisseknek: Áron Mór és Hanna Luca köszöntünk titeket!

péntek, december 18, 2009

A cumi ügy

Zsombor 7 hetes

és cumit kapott a héten. Nagy bánatomra. Bár ki adta? Hát én, úgyhogy elvileg csöndben kéne maradnom. Mégsem érzem jónak a dolgot. Egész nap nincs cumira szüksége Zsombornak, pedig akkor is alszik. Akár nézelődésből is betud aludni, kint meg aztán átmenet sincs ébrenlét és alvás között, amint levegő éri az arcát, már alszik is. Csak este - mint most is - van szüksége cumira. Nyugodt gyerek, határozott gőgicséléssel, amit szinte értek. Csak az elalvása problémás. A szopi már nem megoldás. Ő még cuclizna rajtam, és már majdnem alszik, de ömlik a tejem, a gyerek meg fuldoklik (többször kellett már fejreállítanom). Brrr. És innen jön a nehéz menet. Sír, és vigasztalhatatlan. A keze többször betalál a szájába, de még nem hozza a várt eredményt. Így légszopizik, ami szintén nem eredményes. Így megint sír. Vigasztalhatatlan. Szopi már nem kell. Karban-földön-levegőben sem jó. Szóval jön a szenzációs megoldás. Ilyenkor három eset van. 1. Kiköpi a cumit. 2. Öklendezik a cumitól. 3. Bekapja a cumit, megnyugszik és elalszik. Tehát a cumi sem mindig megoldás. Többször kell próbálkozni amíg az első kettőn átlendül és a harmadik verzió nyer. Soma ujjszopis (ha fáradt vagy álmos), de hogy mikortól lett az, azt nemtudom, ő az elején csak evett-aludt. Szinte alig volt fenn. Zsombor viszont már a kórházban előadta a nézelődök-morgok-nyögdécselek magánszámát amikor a combomra fektettem. Ha a kiságyában aludt és felébredt egyből igényelte, hogy megérintsem, beszéljek hozzá. Most is ilyen. Az ágyában nem nézelődik el hosszasan, de bárki kezében, vagy az ágyunkon, vagy a pelenkázón igen. És persze a felsorolt helyzetekben simán be is tud aludni. Kivéve persze az estét. Tegnap például éjjel egyig küzdöttem vele, mire - cumival - elaludt. Kis bealvásokkal 5 órát volt fenn sírva-nyekeregve. Nehéz volt megélni, iszonyatosan sajnáltam Zsombort és tehetetlennek éreztem magam. És tényleg a cumi a megoldás? Cumival többször megébred, nyüglődik, mégha nem is esett ki a cumija. Míg ha simán elalszik, órákig hangját sem lehet hallani. Aztán az esti cumi-menet után már többet nincs szükség a cumira, egész éjjel alszik, még szopi és pelenkázás közben is csukva van a szeme. Mondom, hogy jó gyerek.

Mégis egy gondolat bánt engemet. Lehet, hogy csak én nem értem a gyerekem jelzéseit... és ezért adok cumit. Vagyis betömöm a száját. Aztán meg moroghat, nyávoghat nekem, simán visszaadom a cumit, ahelyett, hogy fognám az igazi adást. Másrészt meg alszik, kiterülve mint egy gyertyatartó. Harmadrészt meg a bátyus is eltud tőle aludni. (Aki különben folyton jönne segíteni.) Ami lehet, hogy minden szempontot ver.

Szóval csak remélem, hogy Zsombor hamarosan a hüvelykujját részesíti előnyben, és elmúlik a cumi-parám.

csütörtök, december 17, 2009

Kis lépés...

az emberiségnek, nagy Somának. Ma este végre megtisztelte a wc-t a legény egy jóadag produktummal. Eddig csak pelusba volt hajlandó. Kíváncsian várom a további fejleményeket. Motíválónak kapott a wc falára egy hatalmas narancssárga csillagot. Juhé!

Ez van nálunk

Rémisztőek a hírek. Már tesómék is beoltatták magukat, Anikó is, 8 hónapos terhesen. Addig macerálták őket, míg ők is meginogtak, pedig eléggé oltásellenesek voltak. Semmi mellékhatás nem mutatkozott rajtuk. Remélem tényleg meg is védi őket. Mi még mindig nem oltatunk. Pedig kicsit én is meginogtam, és már majdnem... Amikor összefutottam valakivel, aki mesélt, emlékeztetett a sima influenza elleni oltás okozta dolgokra, és kösz de nem oltatunk. Nem vagyok vérmes oltásellenes, és ha tudnám, hogy ez a vakcina TÉNYLEG megvéd, akkor beadatnám. De nagyok a kételyeim. (Zsombor megkapja majd a pneumo- és meningococcus elleni oltást is, majd a kullancs ellenit is, mint annó Soma.) A védőnőnk sem oltatott. Sőt az ovis kérem - nem kérem listán csoportonként 1-2-en kérték csak az oltást. Elgondolkodtató. Több szinten.

Utazunk. Vagyis már többször jártunk a mamáknál (kb. 15-15 km). Sőt egyik alkalommal otthagytuk PiciMamára Zsombort, míg mi Soma ruhatárát aktualizáltuk (mégis nő ez a gyerek!) Ausztriában. De egyébként nemnagyon megyünk Zsomborral emberek közé (azért félünk a baciktól). A bevásárlásokat Apa és Soma csinálja. Alapos kézmosás és ruhacsere után érintkezve velünk.

No meg immunerősítünk.
Mézes Aloé gél-t iszik az egész csapat. És Echinacea (napi 5 golyó), Oscillococcinum (heti fél ampulla) golyócskákat eszünk. Soma kap még Cebion multivitamin szirupot és ANYATEJET (ezt azthiszem nem kell kilinkelnem)!!! Egy kicsit megvolt fázva a banda (engem kivéve). Sajnos Zsombor is. Még mindig van hogy szívni kell az orrát. A legjobb nyákoldó az anyatej, azzal cseppentek az orrába. Mindig többet fejek mint ami ehhez kell, Soma issza meg a maradékot. Szerintem ennél jobb immunerősítő nem létezik. Jácint és én még szedünk C vitamint és Grapefruitmag cseppeket (ez utóbbit én a szopi miatt ritkábban > allergia alakulhat ki a babánál).

Szóval ez van nálunk.

vasárnap, december 13, 2009

34

...lettem én.


És úgy de úgy szeretném ha végre lenne egy közös családi fotónk. Ami szerintem nem túl nagy kérés, csak épp a lehetetlen határát súrolja.

péntek, december 11, 2009

Göcögő

Zsombor 6 hetes


Nagyon jó látni ahogy egyre jobban kinyílik a kisebbik gyermekem. Szeme sötétkékesedik és a szempillája is elkezdett nőni. Határozottan kezdi nézni a dolgokat, igen komoly öreguras szemlélődéssel. Torokhangjai nagyon változatosak és mosolyfakasztóak, néha olyan mintha válaszolna is nekünk ("eő, heő, lá", morgások, sikongatások és további leírhatatlan hangsorok amelyet egy vérbeli szamuráj is megirigyelhetne). De legjobb a kacagása, merthogy van neki (vagy egy olyan jelenség ami a nevetésre nagyon hajaz). Igazi kacagó hangokat ad ki és rázkódik közben. Göcögő? Igény szerinti szopin él, és szemmel láthatóan növekszik. 55 cm-t és 4,7 kg-ot mértem. (Sajnos) ez együttjár a ruhák gyors kinövésével is. Erősen cici és anyafüggő (talán a sorrend is ez). Ha kimegyek a szobából, már jelzi is hogy valami nem stimmel. Ha édesdeden alszik és én fürödni indulok, tuti, hogy 5 perc múlva Apát egy tágranyitott szemű hangoskodó (nem egyértelműen síró) gyerekkel találom. Mostanában nehezen alszik el... szopizik és bealszik rajta, és mikor beszüntetem a cuclizást, meg is ébred. Még kitartunk... de közel van, hogy előveszünk egy cumit. Már néhányszor rátalált a hüvelykujjára, de még nem tudatos a dolog. Nem szeretnék cumis gyereket, de egy sírósat sem, akinek csak ennyi kell a nyugalmához. Egyre jobban szereti hogy masszírozgatom, a vizet meg változatlanul imádja. Néha csak anyaközelre vágyik (nem éhes, nem fázik, nem álmos) olyankor fogni kell... kellene... próbálkozom a hordozással. Volt, hogy már elaludt a slingben, de volt amikor sehogysem volt jó neki benne. Lehet, hogy a technikámon is lenne mit csiszolni. Igyekszem, mert nekem nagyon jó a bújó-szuszogó-babaillatú gyermekem testközelsége. És remélem neki is jó (lesz). A legjobb azonban az az, hogy minden nap szinte csak az övé tudok lenni, mintha egyetlen gyerek lenne. Soma csak bónusz-vidámító-jövetelekkel spékeli meg az együttléteinket. Ez úgy tud megvalósulni, hogy Apa non-stop itthon van. És remélhetőleg hosszútávon marad is. Így Soma sokat van Apával, aki még főz is ránk. Szóval mi is az én dolgom? Tejgyárnak lenni, szinte. És ezt nagyondenagyon köszönöm neki! Talán ennek is tudható be, hogy elsőszülöttem változatlanul nem féltékeny Zsomborra. Valamint a mamai segítségeknek is sok szerepük lehet ebben. Soma ugyanazt a figyelmet kapja most is mint a kistesó születése előtt. Sőt Anya is itthon van. Meg van egy édes (ő mondja így) kistestvére, akire büszke. És a kistestvér nagyon úgy tűnik, hogy arra hajt (eszik-gyarapodik-erősödik), hogy méltó partnere legyen a nagytesónak... birkózásban. Bár perpill Manóország biztonsági főnökére hasonlít inkább.

vasárnap, december 06, 2009

Rosszaság

Avagy Krampuszok és virgács…

Azthiszem meg sem kottyan az átlag gyereknek az ilyen "lecke". Talán csak a nagyon érzékeny tipusokra van hatással, de azok meg ugyebár zsigerből jó gyerekek.

(Egy ismerősnél Géza bával, aki traktoron jár és elviszi a rossz gyerekeket ijesztegetik a fiúkat, ez szerintem a létező legrosszabb megoldás.)

Az egyik délután elvettem Soma takaróját (igen, azt!), mert csapkodott vele. Többek közt a narancslés pohár bánta a dolgot. Könyörgött és sírt, hogy adjam vissza... de én álltam a sarat. "Az nekem KINCS!" - hajtogatta. Akkor úgy is kell bánni vele. – mondtam neki. Úgy vettem el a takarót, hogy látta, hogy hova tettem (konyhapult). Hogy tudja engem bántott meg és én vagyok az aki elvesz (büntet). Rossz volt látni a könnyeit, de azután elkezdte hallani a szót, és egészen jó fiú lett. Utazáshoz visszaadtam a takarót. Azóta nem csapkod vele. Sajnálom, hogy csak ilyen dolgok hatnak rá. Még egy-két hónappal ezelőttig működött a kompromisszum keresés. Egyre dacosabb a gyerkőc, remélem hamar kinövi.

Ez pár napja történt, és nem akadályozta meg abban, hogy ma az ágyunk közepére borítson egy pohár vizet. "Ez a patak!"- felkiáltással. Igen, a képzelőereje nagyon jó. Az ilyesmiért nem is lehet rá haragudni. Most is csak felitattam a vizet, aztán elmentem vele kempingezni a lepedőnkre, ami néha káposztaként is szerepelt a sztoriban.


IGAZI Télapó

Soma pénteken találkozott EGY Télapóval, akivel véletlenül futottak össze. És hogy milyen volt? "Elcsúszott a szakálla. És egy szeme volt." - Soma jó megfigyelő (a Télapó szemét a félrecsúszott haja takarta el). Som közölte vele, hogy karácsonyra karácsonyfát szeretne. És persze kapott szaloncukrot. De nem volt túl lelkes a találkozástól. Szerintem érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ez akkor derült ki igazán, amikor tegnap kirakta a fél pár csizmáját az ablakba. "Egy elég lesz, bizony! Jön a Télapó és megtölti." Reggelre tele is volt mogyoróval és virgáccsal. Igen, igen... mostanában nem hall a fiatalember. Főleg szülői szóra nem reagál. Az idegesít minket, hogy semmit nem mond, se igent, se nemet, elnéz mellettünk, mintha ott se lennénk. (Nemnagyon találjuk az ellenszerét.) A virgácsos leckét ezért engedtük meg magunknak. (Lelkiismeretünk meg a másik fél pár csizmáját (a folyosón) teletöltötte könyvvel, filctollal, csokimikulással.) De a gyerek kifogott rajtunk. Egyből közölte, hogy "Ez nem virgács, ez aranyág!" Optimista típus azthiszem. Ez a mondat maradt csak le a videó elejéről... (Sötét az egész, de a szöveg a lényeg.) Íme:

video


És rettenetesen örült a héjas mogyorónak! Eddig csak pucolt formában találkozott vele, most viszont a bontás annyira magával ragadta, hogy a csizma tartalmát igyekezett is kora reggel a pocakjában eltüntetni. Egyáltalán nem hiányolt semmilyen más ajándékot, boldog volt azzal amit kapott (ó, mi balga szülők!). Apának kellett rávezetnie a folytatásra. Nekem úgy újságolta a dolgot (természetesen minden fontos esemény alatt szoptatok), hogy "Képzeld, itt járt az IGAZI Télapó!". A telefonban a mamáknak meg azt mondta, hogy: "Hozott nekem a Télapó mogyorót, csokit és virgácsot, mert jó fiú voltam." Naja.


péntek, december 04, 2009

Dilemma

Avagy oltassunk vagy ne... A kezdeti parákról jól lemaradtam, a kórházban töltött idő miatt (senki nem akart ilyenekkel bombázni, jól tették).

Amikor a védőben voltunk az új tipusú influenza oltásra rákérdeztem a gyerekorvosunknál (homeopata), mit tanácsol? Szerinte mindenkit be kell oltani. Inkább parancsnak hangzott mint tanácsnak. A háziorvosunk (szintén homeopata) is tudta, hogy kisbabánk van, de nem javasolta az oltást. Hümm.

Anya amikor tud, jön. De beadatta az oltást magának, és egy hétig volt beteg, a hörgői gyulladtak be. És most megint náthás, köhög... Szóval jönne, ha nem lenne állandóan beteg. Persze ezelőtt szinte sohasem volt beteg, és a sima influenzával sem találkozott soha életében (mi sem). Jó ez az oltás... PiciMama gyakran jön/jött. Egy kicsit megfázott, és elment az orvoshoz, mert ugyebár jönni szeretne hozzánk, akár naponta is. De nem azt kapta amit várt, hanem az oltást, a nátha nem betegség - mondá a doki. A dokija nagyon vehemens, és leteremtette, hogy hogyan meri megtenni, hogy nem oltat, amikor pici baba van a családban... és be is vágta neki az inekciót. PiciMama már a küszöbön megbánta, hogy miért is engedte magát rávenni az oltásra. Most persze ő is odavan, még hőemelkedése is van. És persze nem érinkezhet velünk. Hümm-hümm.

A kismama-haláloktól újra para lett mindenki. Nekem meg ez ugrik be elsőre róla: A KISMAMA szó hallatán mindenkiben egy idea jelenik meg. És hogy milyen is valójában az a várandós nő, honnan jött, beteg volt-e előtte, milyen körülmények között élt? Senki sem tudja. Hát én láttam kismamákat dögivel... és néhány a szó teremtette ideának még a közelében sem járt (koszos, fogatlan, bagózós... brrr), de a pocakját tekintve minden kétséget kizáróan kismama volt mind.

Ha én beoltatnám magam... A szoptatós anya által védett lesz a gyerek? Vagy épp beteg? (Várandós nőnek is védett lesz a magzata? Tényleg?) Tud erre nekem valaki válaszolni? A vakcina hatása, mellékhatása nem ismert, túl hamar került piacra. Nincs rendesen letesztelve. A higanytartalma meg egyenesen megrémít. Most meg ki kell fogynia a készleteknek.

A H1N1-ről terjedő dolgok eléggé ellentmondásosak még mindig. Szerintem ha eldöntötte valaki akkor adassa be. Az ő döntése, és ha hisz benne az a jó. Én a nemoltatok-ban hiszek (mi hiszünk), és nekem meg ez a jó. És csak remélem, hogy jól döntöttünk.

csütörtök, december 03, 2009

Ünnepi hangulat

Olyan furcsa, van egy 3 éves és egy 1 hónapos gyerekem és mégsem vagyok K.O., mint annakidején Somával. Teszek-veszek... Az ablakok megpucolva. Az ajándékok jó része beszerezve. Van adventi díszünk (lopkovic Kinga ötletét), mászik a télapó az erkélyen, világít a csillag a konyhaablakban (legalább Somának tetszik). Narancsillat a levegőben. És jöhetnek a somai kérdések: "Mitől hullik a hullócsillag?" Jobbhorog. De van ennél jobb is: "Van a Télapónak gyereke?" Balhorog. És még csak hároméves! K.O.

Soma nem fogja fel még teljesen az ünnepek mibenlétét. A fényeket csodálja. Gyertyát gyújtunk úton útfélen. Próbálom neki vázolni a sztorikat és erősíteni a hangulat-szeretet vonalat. Sok-sok elemet ő is elmesél már, bár néha keveri a dolgokat. Egyvalamit azonban sehogy sem ért. Ki is hoz ajándékot (és miért)? Mindenki? Még a szülinapi ajándékjainak jó részét is csak most kapta meg, aztán meg jön a Télapó, meg a Jézuska is, és ők is hoznak valamit? Neki csak egy a fontos, hogy: "Jó gyerek voltam! És kapok csokit." Nála a csoki a vágyálmok netovábbja. Már párszor kapott, leginkább kindertojás formájában. Úgy gondoltam hogy egy csoki ádventi kalendárium belefér az évbe. Persze csak akkor bonthat naptárt, ha eszik rendesen ebédet. És így elértem, hogy némi normális táplálék is kerül a pocakjába.

És végre egy dalrészlet amit kívülről tud a gyermekem:
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jajj de jó!

Énekel ő csodakölteményeket, de ember legyen a talpán aki kibogozza mit is énekel (halandzsa + idézetek + kitaláció keveréke). Egy a lényeg, a lábfejeddel üssd az ütemet!

Szóval az ünnepi hangulat már megvan...

kedd, december 01, 2009

Rekord!

Zsombor 3140g-al született. Amikor hazajöttünk a kórházból (4 naposan) 2850g volt. Tegnap egy hónaposan 4120g-ot mértünk itthon. Ma a védőben 4260-at. Lehet számolni kérem!

(Megfejtés: 1410 grammot hízott 4 hét alatt)


péntek, november 27, 2009

4 hetes

Éjjel egyre hosszabbat alvós, egyre kevesebbet fenn levős.
Nappal sokat levegőzős-alvós, egyre többet fenn levős.

Zabagép. Várakozni nem szeret.
"Eő, eő."-mondja édes hangján.
Kezd fókuszálni a dolgokra, vagyis kancsalít rendesen.
Nem nyugtalan és nem nyugodt gyerek.
Imádatos, stramm kölyök.
Jó vele lenni.

csütörtök, november 26, 2009

...

Én: - Mit kérsz a Jézuskától?
Soma: - Traktort meg kombájnt, meg rágót a Zsombornak, mert ő még picike. (rágókát)
(És a "Jézuska" már jó előre kitalálta mindezt.)

Akkor született ez a Soma IMA amikor kórházban voltam. Most találtam meg a cetlit amire PiciMama feljegyezte (sokat volt Soma a nagyszülőknél). Játék közben mondta, szinte csak magának:
"Édes Jézuskám gyógyítsd meg Anyát, hogy hazajöhessen a Zsomborral. Gyógyítsd meg Apa kezét is, hogy együtt lehessünk! Adj csokit mindenkinek!" (Jácint keze ekcémás)

Megmérettetett

Mármint Soma. Most voltunk a 3 éves státuszvizsgálaton. És Soma minden kérésnek szívesen tett eleget. Megmérte a védőnéni a vérnyomását (100/70) - végre neki is!!, súlyát (14,5 kg), magasságát (96,5 cm), fej- és melkaskörfogatát (49 és 52/54 cm). Felmérte a színlátását (ismeri és megkülönbözteti a színeket) és a látását is. Ez utóbbi hasonlatos a mi szemvizsgálatunkhoz, csak itt ábrákat kell felismernie a gyerkőcnek úgy, hogy az egyik szeme le van takarva. Soma a mutatott ábrákat ügyesen sorolta: "Nagy létra, szemüveg, nagy karácsonyfa, pici létra, kormánykerék, kis szemüveg, icipiciri karácsonyfa... stb" - az egymáshoz való viszonylatuk megadása nem volt feladat. Ezen a védőnénivel közösen nagyokat kuncogtuk. Felmérte a hallását is, fülhallgatóban különböző erősségű sipolást hallott, majd a keze felemelésével kellett jeleznie, hogy melyik fülén hallja. 20 dB-ig simán megcsinálta (én már alig hallottam ezt a hangerősséget). Szerintem ez nagyon bonyolult volt, elsőre nem is gondolnám, hogy egy 3 éves ilyen összetett dolgot megtud csinálni. Remek a hallása, most már papírunk is van róla! A következő kérdésekre meg mind igennel feleltünk: Egyszerű formákat rajzol-e? Rajzát megnevezi-e? Főbb testrészeit megnevezi-e? Fél lábon néhány másodpercig megáll-e? (sokáig!) Lépcsőn váltott lábbal jár-e? Segítséget kér-e? Érzelmeket kimutat-e? Beszéde érthető és kifejező-e? Könnyen barátkozik-e? Hirtelen ezek jutottak eszembe. Egyébként meg még kétkezes, talán kicsivel többet használja a balt. 20 foga van (már majdnem kinn van teljesen a két felső hátsó örlő is). Rosszevő. Nappalra szobatiszta (éjszaka még nem próbáltuk).

Szóval Soma kíválóan helytállt. Majd hazajöttünk és letépte a szobájában a tapétát (már megint).

szombat, november 21, 2009

DÉZSAvü





Tegnap volt Zsombor első igazi fürdetése. Amíg pőrén volt addig nem szerette, de amikor körbeölelte a víz akkor már elolvadt a kezemben.
...és még volt aki kedvet kapott a dézsás fürdéshez. Somát persze nem zavarta a meztelenség, simán ledobálta a ruháit és bepattant Zsombor helyére. Hatalmasakat kacagott és élvezte a különleges fürdőt.

péntek, november 20, 2009

3 hetes


Kezdek magamhoz térni. Imádatos jó gyerekeim vannak, akik éjjel szeretnek fenn lenni. Én meg nem. Ennyi a gond. Aludni szeretnék!!! Remélem azért hamarosan eljön az én időm. Zsombor szépen gyarapszik, sokat szopizik, sokat rotyizik. Ahogy illik. Én meg imádom. (No meg Somát is, aki szinte semmit nem gyarapszik, nem eszik, és nem rotyizik túl gyakran.) Zsombor menetrendje a következő: éjjel eszik-eszik-nézeget-eszik-alszik. Akár 3 órán át is fenn van és eszeget. Nappal persze a szemét sem nyitja ki. Eszik-alszik-eszik-alszik míg be nem sötétedik. És persze nődigél is mindeközben. Jelenleg 3560g (2850g-osan hoztuk haza a kórházból). Én meg álmos vagyok.

Még múlt pénteken kérdezték PiciMamát a Ringatón, hogy: Milyen a pici baba? Som gyorsabb volt és ő válaszolt a Mama helyett. "Nagyon édes baba. Mindjárt leesik a köldökcsonkja és ugyanolyan szép köldöke lesz mint nekem." A csapat anyuka csak pislogott gyermekem tájékozottságán. De tényleg így történt, szombaton reggelre - kéthetesen - leesett Manókánk köldökcsonkja.

Zsombor ugyanolyan rugkapálós mint a pocakban volt, szinte folyamatos mozgásban van. A takarót már most simán lerúgja magáról. A fejét nagyon emeli és fordítgatja, hihetetlen erővel feszíti magát. De ha alszik akkor teljes odadással teszi, s teljesen elernyed. Általában oldalfekvésben altatom, s ő szeret is így, csak néha átfordul a másik oldalára, még a kitámasztásként szolgáló párna sem akadály neki. Ennyi mozgás még álmában is belefér.

Még mindig igencsak manóforma gyerekünk van. A füle cakkos, az orra turcsi, a szeme vágott és sötét(talán kék). A pofija pufi. Haja szőkésbarna és főleg hátul van neki. Fintorgyűjteménye tuti hogy a manó-lét hozadéka. Körmeit állandó jelleggel növeszti, már kétszer vágtam le neki (először már a kórházban - a tiltás ellenére). Lassan érik a harmadik is. (Kézre zokni ellenes vagyok és az összekarcolást sem kedvelem.) Nem szeret meztelenül, így a pelenkacserék és vetkőzések hangosak. De amint újra ruha lesz rajta helyreáll a rend. Minden pelusban van kaki (már most büdi) és full pisis. Jó emésztése van. Mi meg pelenkázunk feszt. Ma fürdött először igazából. És még nem volt kinn levegőzni (olyan köd van, hogy szerintem többet árt mint használ).

"- Anya, ideülök most, rakd ide az ölembe, nembaj ha nyekereg." - tart még a Manószeretet.

hétfő, november 16, 2009

Ovikezdés

Amíg kórházban voltam Apa megkezdte Soma ovis beszoktatását. Három napot voltak 1-2 órára. És Soma nagyon jól vette az akadályt, annak ellenére, hogy előtte többször hangoztatta: nem megy oviba. Ügyesen eljátszott, érdeklődő volt és simán maradt Apanélkül. De rettenetesen örült mikor meglátta az Apját értejönni. Aztán Som megfázott (elkapott valamit), és még hozzám sem jöhetett be látogatni, csak amikor Zsomborért jöttek. Szóval átbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy Soma november 30-án megy majd újra oviba, felfüggesztettük az ovikezdését... túl sok a baci, túl "friss" még Zsombor. Oltást nem adatunk be, se neki, se magunknak. Kell Somának a közösség, de nem mindenáron. Jönnek az ünnepek... Soma a Télapót nagyon várja (napi téma), így az oviban majd találkozhat vele.

szombat, november 14, 2009

Fűrész művész

Soma: "Én vagyok a Fűrész művész!". Ami nagyjából fedi is gyermekem személyiségét. Érzékeny művészlélek, gépek iránti elkötelezetséggel. És mit csinál egy Fűrész művész? Hát szépen fűrészel. :-) Aztán elhajítja a fűrészt és hídat csinál az ágy és a fotel között. Ez is jellemző. És már megint nemtudom lefotózni. Ez is jellemző. Aztán halljuk Zsombor nyekergését... "Megyek segíteni!" - és fut is az elsőszülött. Én már a kiságy szélén könyökölve találom, amint azt mormolja: "Édes drágaságom, itt vagyok nincs semmi baj!"

Soma meglátta és kicseréltette velem az oldalsó sávban Zsombor évszalagján az általam berakott babát egy mackóra. Eredetileg traktort akart volna neki is mint magának van, de az egy év alattiaknak nem volt olyan, így megelégedett egy mackóval. Egyem a jó szívét!

csütörtök, november 12, 2009

Zajlik az élet

A kétgyerekes. És jó, nagyon jó. Mondjuk mázlim van, mert Jácint itthon van velünk. Zsombor pedig nagyon jó baba, alszik-eszik. Éjjel picit tovább van fenn és előadja a földikutya attrakciót, vagyis keresi a cicit, de sehogysem találja. Pedig a tejjel nincs gond, sőt. Igyekszem keveset fejni, hogy jól beálljon igény szerintire. Most rutinosabb vagyok mint annó. És úgy tűnik jól taktikázom, csak néha úszom/úszunk a tejciben. Az anyatejes baba azt jelenti, hogy a fülétől a bokájáig tejjel van összekenve? Egyébként erősen cicifüggő a gyermek. Azon alszik el. Az nyugtatja meg. Szuperhamar. Nekem meg van, és adom is. (Jókor kezdem elrontani a dolgot...) Ringatást-hordozást nem igényel, mondhatni tök fölösleges. Soma a szopizást érdeklődve figyeli, és többször figyelmeztet, hogy etessem meg Zsombort. Ma például Soma ágyán szopiztunk. Soma jött és meglátta. És nem zavart el minket (pedig mindenét félti manapság), hanem marasztalt és ő is hozzánkbújt. Amikor mondtam neki, hogy szűkösen vagyunk, nem férünk el, akkor megoldásként mesét olvasott nekünk.

Somát lehetetlen lefotózni, mert valóságos forgószél. És Zsombor sem szereti ha fényképezik. Kattan és villan, ő meg rezzen és ráncol. Érzékeny gyerek. Lesz ezzel még gond. Soma hangját viszont szereti. Kénytelen szeretni, mióta hazajöttünk Soma talán hangosabb is mint annakelőtte volt. De jóakaratú. És ennivaló, amikor halandzsául énekel a kistesónak vigasztalásul. És az tényleg el is hallgat tőle.

Vérnyomásom ugrál... idő kell neki. Sebem gyógyul, de érzem. Kicsit fáradt vagyok, pedig van segítségem, jobbára csak Zsombor az én "feladatom". No meg napi teendőim közé tartozik összecsókolni mindkét porontyomat, ahol érem őket. Pláne, hogy Somától ennyi "szeretlek"-et még életemben nem hallottam. És általában én és Zsombor kapom, puszival, simogatással kísérve.

Soma 3 éves (múlt)

Soma nagyon nagyfiús mostanság, amíg nem voltam otthon (majdnem 4 hétig) nagyon megkomolyodott. Igazi 3 éves vált belőle. Érdeklődése határtalan, beszélőkéje megállíthatatlan. Érzékenylelkű, ugyanakkor erős akarata is van, de igazi hiszti nem jellemző rá, inkább toppant párat és mérgesen hangoztatja, hogy "Azonnal rögtön!". Ugyanolyan mozgékony-szeleburdi mint volt, de eközben elmélyülten is tud játszani, épít rendületlen (duplo) várat, útfúrót, gépeket. És olvas. Hosszú-hosszú ideig elnézeget egy könyvet. Olyankor úgy is tűnik, mintha olvasná. Most kezdi el tekerni a biciklijét, eddig hidegen hagyta a szuper járgány. Szereti a meséket, verseket, dalokat. És hogy mit nem szeret? Még mindig enni. Néha még a kakaóját sem issza meg, szinte a semmivel működik egész nap. Kistesóját szereti, óvja. Ha valaki megfogja Zsombort, akkor visszaadatja nekem, mivel "törékeny, az Anyánál van biztonságban'. Még féltékenység jelét nem láttam (biztosan lesz majd az is). Egyenlőre pillarebegtetéses puszikat kap lépten-nyomon a kistesó. Nagyon féltem az új helyzettől, de Soma felülmúlta minden várakozásom. Sőt amíg a kórházban voltam, addig is nagyon jó fiú volt. Néha tört csak fel belőle egy-egy: "Hol van az én édes Anyukám?" De sírni nem sírt miattam. Egyébként jól elvoltak Apával kettesben. (Jácint előtt is le a kalappal!) Néhányszor a mamáéknál aludt pár napon át, és ott sem volt gond vele. Csak nekem hiányzott rettenetesen. Szóval volt miért komolyodnia a gyerkőcnek. De végre együtt vagyunk mind a négyen. És ez olyandeolyan JÓ!

Kihagytam Soma szülinapi partyját (a családi nagyot), amit rettenetesen sajnáltam (a kórházi szökést fontolgattam). De tudom, a nélkülem megtartott ünneplés jó ötlet volt. Ő volt egyedül a középpontban, most utoljára. És az elbeszélésekből tudom, hogy gyermekem ámulatba ejtette a rokonságot. Az ajándékoknak határtalanul örült. Olyannyira, hogy a szerelősisakjában jött be meglátogatni engem. Puszizkodás helyett mindenkivel kezet fogott. Gyertyát fújt és szépen eljátszott az ajándékaival. Igazi nagyfiúként viselkedett. Akarom mondani, hozta az általános formáját. :-)

hétfő, november 09, 2009

Nézzétek!

A kedvenc képem.
Még a kórházban készült Zsomborról (nagybátyám szuperjó gépével és hozzáértésével).

szombat, november 07, 2009

Zsombor

A név jelentése:
A Zsombor régi magyar személynév, a Zombor alakváltozata. A Zombor jelentése: bölény. Egy másik értelmezés szerint az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: a kerecsen, a zongor (ebből származtatható a Zsombor név is) és a turul szavakat.

A névanalízis szerint a Zsombor név sokoldalú, természetes, önmagát jól kifejezni képes, közvetlen személyiség kialakulását támogatja. Társaságában érzi magát a legjobban. Szeret táncolni, énekelni, és a szórakozás minden egyéb formáját kedveli. Idealista, igen érzékeny természetű, ugyanakkor temperamentumos. Nem szeret tervezni, inkább az „ahogy esik, úgy puffan" módszer áll közel egyéniségéhez. Nagyvonalú, nem szívesen foglalkozik a részletekkel.

Névnapok:
április 21. (ezt ünnepeljük!)
november 8.

Híres Zsomborok:
Dyga Zsombor (Budapest, 1975. augusztus 26.) filmrendező, szövegkönyvíró
Borhi Zsombor (Pécs, 1972. december 13.) kajak-kenu bajnok

Növénynév:
Latin név: Sisymbriu officinale (Orvosi zsombor)
Népies név: zsombor, szapora zsombor


Növény leírása: Az egy- vagy kétnyári zsombor gyapjas, szára mintegy 60 cm magasra nő. Szabálytalanul hasogatott leveleket és apró, sárga virágokat találunk rajta, utóbbiak szirmai a keresztesvirágúakra jellemző módon kereszt alakban helyezkednek el. Megnyúlt becőtermése igen hosszú és keskeny. Az orvosi zsombor utak mentén, omladékokon nő, 1700 m-es magasságig. A virágos hajtásvégeket és a levelet hasznosítják, amelyeket nyáron gyűjtenek be, majd megszárítják. Ekkor a káposztáéra emlékeztető erős illata lesz. Elsősorban forrázat és tinktúra készítéséhez használják fel, de köhögés elleni szirup alapanyaga is.
Mire jó? Az orvosi zsombor illóolajában található kéntartalmú vegyületek reflextevékenységet váltanak ki, ami a felső légutakra (hörgőkre) kifejtett váladékelválasztó hatásban nyilvánul meg. Köptető és nyákoldó, illetve köhögéscsillapító. Az orvosi zsombort az afónia (a hang többé-kevésbé teljes elvesztése) kezelésére használják. Hatékonyságát a rekedtség leküzdésében, valamint a gégehuruttal és a torokgyulladással járó kellemetlen érzések csillapításában is bizonyította. A légutak gyulladása esetén szintén javallott.
Hatóanyag: Az orvosi zsombor kéntartalmú illékony vegyületekben - glikozinolátokban -gazdag illóolajat tartalmaz, amelynek nyálkaoldó, köptető hatás van.

A növény francia népi nevét - kántorfű - az énekesek fóniájának (hangadási képtelenség) kezelésében elért kedvező hatásának köszönheti. Ezenkívül felfedezték, hogy magja kis mennyiségben kardenolidokat tartalmaz, ezek a vegyületek a gyűszűvirágéhoz hasonló szíverősítő hatást fejtenek ki. A hagyományos orosz gyógyászatban használt kaukázusi zsomborfajta nagyobb mennyiségben tartalmazza ezt az anyagot.

Helyiségnév:
(Sommerburg, Szinbor), nagyközség Udvarhely vármegye homoródi j.-ban, (1891) 1152 magyar és oláh lak. Hegyen romokban fekvő várának regéjét dolgozta fel Jókai «Minden poklokon keresztül» c. regényében.

péntek, november 06, 2009

SssZsombor


Ma egy hetes Zsombor. Mintha indigót használtunk volna, külsőleg teljesen olyan mint Soma ennyi idősen. Csak kicsit kevesebb a haja és a 38 hétnek köszönhetően teltebb a pofija. Sokszor leSomázom szegényt, de már javulok, manapság SssZsombor a megszólítása. Már most édes fintor-mosoly repertoárral rendelkezik. Keze többet van nyitva mint ökölben, és rettenetesen erősen markol. Talán a habitusukban fognak különbözni a gyerekeim. (Ilyen összehasonlítgatós a sorsuk a második gyerekeknek.) Zsombor sokat alszik, keveset sír, síróhangja inkább figyelemfelhívó, mint irritáló. A figyelemért nagyon hálás. A zajokra nagyon érzékeny, álmában is képes összerezzenni. Fennlétei nagyon aktívak, jár keze-lába, még a pelenkázóról is félő, hogy leesik. És ugyanilyen aktívan figyel is, jár a szeme rendületlen, mintha minden infót be akarna szippantani, hozzá pedig édesen gurgulázik. Teljesen egészséges, egy picit sárgás még a bőre, de határérték alatt van még a bilirubin szintje. Az egyik lábfeje áll csak egy kicsit befelé, amit tornáztatni kell, valószínűleg a pocakban maga alá húzva tartotta. Szépen szopizik, remélem eszik is. Mondjuk van miből, mert ismét tejcsarnok vagyok.

És mondtam már, tiszta Soma. :-)

Az úgy volt...

Nemnagyon akarok visszatekintgetni... Jó már itthon. Csak annyit, hogy a kórház az kórház, 3 hét meg rengeteg idő ott, pláne úgy hogy nem látod az események végét. Csak reméled, hogy minden a legnagyobb rendben lesz... Én reméltem. Másom sem volt. Türelem, mondták 1000+1-szer. (Ha valaki kimeri ezt a szót ejteni a száján, akkor nem állok jót magamért.) Aztán megindították a szülést. 17 óra vajúdás után császároztak meg 190/120-as levihetetlen vérnyomásnál. Megismétlődött az ami Sománál három éve. (Ott a szintidő 18 óra volt.) Máig nem értem miért hagyták hogy ez megint így legyen, amikor ismerték az előzményeket. Na de gyorsan felejtek. Bár azthiszem elég nekem a két gyerkőc. Főleg hogy egészséges mindkettő, akármi történt is a születésükkor.

Amikor bementem a kórházba még nyár volt, most meg tél... a minap még havazott is. Kimaradt egy évszak. Soma meg felnőtt, érzelmileg, gondolkodásilag, külsőleg. De tényleg! Vagy régen láttam? Kedd óta vagyunk itthon Zsomborral. Azóta zajlik a kétgyerekes élet. Mindkét gyerek tündér. Zsom alszik-eszik. (Bár éjszaka kicsit nyűgösebb.) Som meg imádja. Agyonpuszilgatja-szeretgeti. Ha hangját hallja, egyből jön: "Segítek megvigasztalni." Két remek kisfickóm van.

szerda, november 04, 2009

Kinn

3 hét és 5 nap után vége itthon vagyok. És már nem is egyedül. :-)

Géphez nem jutottam ezidáig, de igyekszem pótolni mindent. Naplót azért írtam - kézzel!!! (képes vagyok még rá, ebben a gépesített világban) Jól esett a lelkemnek... Szóval jelentkezem hamarosan.

péntek, október 30, 2009

Íme Ő

Ma, október 30-án 02.12-kor a családi hagyományt követve megszületett a "kistesó": Hoffer Zsombor, 3140g, 50cm. Anya és fia jól vannak. Irány az élet!

Az első képek egyike...


szerda, október 07, 2009

Kiderült

Beborult

Voltam dokinál. Holnap reggel irány a győri kórház. Megfigyelnek. Megpróbálják levinni a vérnyomásomat. Ha sikerül levinni, akkor talán még haza is jöhetek. Ez nem gyerekjáték. A gyerkőccel azonban minden rendben. Szép nagy, és irtózatosan ficánka.

Somáért aggódom. Érzékeny kicsi lelkének érzem sok ez az egész. Holnap és holnapután Jácint éjjeles... elég rossz időzítés. Som megy PiciMamáékhoz. Szerencsére szeret ott. És remélem a kérdéseire is megfelelő válaszokat fog kapni. Próbálom napok óta előkészíteni a dolgokat, de nehéz lehet feldolgozni, mégha érti is a helyzetet (tényleg érti?). Anyahiánya (Jácint nélkül két éjszaka) biztosan elég húzós lesz, de bízom a Manóciban, hogy ügyesen átvészeli az egészet.

Egyébként nagyon fura a helyzet, mert egyáltalán nem érzem betegnek magam. A kezdeti alacsony vérnyomás nagyon rosszul érintett, de ez a magas szinte semmi tünetet nem produkál. Ha nem mérném olyan gyakran, akkor nem is tudnék róla.

Remélem jó kezekbe kerülök és minden rendben lesz... Még két hét jól jönne.

Pocmókusok


Egy kis nosztalgia: Kb. két hete készült ez a kép az Anikóval. A képen egy kis magasság- és 8 hét különbség látható.

kedd, október 06, 2009

34,5 hét

Helyzetjelentés: Ma voltam védőnőnél, tegnap laborban. Mindkét eset azt mutatja, hogy sajnos megkezdődött a toxémia, még minimális szinten jelent meg a vizeletben a fehérje, de már van (opaleszkál). Holnap délután megyek dokihoz... majd ő dönt a sorsomról. Mindenesetre viszem a cókmókom. Lehet, hogy az előzményekre való tekintettel (Soma) már ott is fog a kórházban. Ha nem, akkor talán kapok még egy hét haladékot. Nem mondom, hogy nem bőgtem ma eleget, pedig számítottam erre. Tudom, tudom, minden rendben lesz... csak...

Most már a fél heteknek is örülök.

vasárnap, október 04, 2009

Savanyúcukor

Beleolvastam a blogomba és elég savanyúnak találtam. Pedig nem ilyen ám az életünk, inkább savanyúcukor szerű. Ugyanis nevetés nélkül nem lehet túlélni a dolgokat, vallom és alkalmazom is. Punyadásom gyerekkacajjal fűszerezett. Felöltözve, viszonylag csinosan (felpüffedt arcomat leszámítva) fekszem. Som rohangál körülöttem, hoz, megmutat, visz amit tud: "lopikáztam háztartási kekszet", odabújik, megpihen és szórakozik velem. Ez a legutóbbi a következő: tudja, hogy nehezen mozgok, ezért amikor megakarom simogatni, kitér előlem. De jön újra és újra kacagva: "Ez vicces?". Mikor látszólag feladom, vagy 'elkapom a grabancodat' kiáltok, akkor közel jön és megcsikizhetem vagy megehetem a felajánlott testrészeit. Igazán jó móka. Tényleg sokat van körülöttem, de ha bealszok akkor azt tiszteletben tartja. Másrészt nagyon jól eljátszik magában is, illetve Apával, Mamával. Főleg itthon akar lenni. Ez azért jó, mert Jácint vérnyomása is magas. Kispapa. :-) Szóval délelőtt elvinni valahova szinte lehetetlenség. Délután is könyörögni kell neki, hogy induljanak el valamerre. Persze amikor már elindultak, akkor élvezi a csavargást, de nagy örömmel jön haza. És mindig hoz valamit nekem, gesztenyét, virágot, követ. Érzem, hogy mennyire hiányzom neki. És úgy látszik együttes erővel kompenzálunk és jókat kacagunk.

szombat, október 03, 2009

Soma duma

A nagy hablatyból ilyesfajta mondatokat lehet kihallani:
• "Mindjárt megyek, de ez a dolog kicsit problematikus."
• "A repülő beindítja a turbináját."

"- Valaki feszegeti az ajtót!"
- Nem, csak Anya horkol. (Hát igen...)

Van egy gép ami mindent tud, daruz, markol, emel... stb, a Soma szerint. Ez az "alapvetőgép".

péntek, október 02, 2009

34. hét

Avagy rájöttem valamire

Ramaty a helyzet, és még a végkifejletet nem is tudom, mégis bármikor újracsinálnám az egészet. De tényleg. (Bár rokoncsapat nemtudom hogy állna a dologhoz.) Ilyen terhes terhesség azért valljuk be ritka. De főleg csak engem érintett. A babóca teljesen jól fejlődött/fejlődik, szép és egészséges. Szóval ezért szülnek a nők... a cél szentesít mindent. Sci-fibe illő memóriatörlés következik be a pillanatnyi jólét állapotában. Ez szülés után állandósul. Csak gyerekünk bájosan ráncos képében tudunk gyönyörködni, a világ megszűnik és... kezdenénk előlről az egészet. Szóval még mindig a hormondús kismamacsapatot erősítem... Köszönöm, hogy ennyi sok támogató lélek vesz körül. Ez óriási segítség.


Pedig a gyógyszer nem hat.

szerda, szeptember 30, 2009

És persze...

... amitől fél az ember az be is következik. Sajnos. Nem paráznék annyira, ha nem tudnám mi vár rám... de tudom. És a dolgokat ennél jobban nemtudom irányítani. Nagyon hirtelen fordult így az ügy, pedig élt bennem a remény, hogy másodszor nem így lesz. Fekszem nyugiban és mégis bekövetkezett. Kaptam gyógyszert, de sajnos az egyetlen gyógyszer (Dopegyt) amit lehet szedni várandóság idején a magas vérnyomásra nálam nem válik be. És ez nem jó, nagyon nem. Már le is nyugodtam, de nem segít. Front? Lehet... De az hogy ilyen folyamatos a dolog, az már nem az idő hibája. Jó lenne hinnem, hogy a hipertóniától nem jutok el a toxémiáig. Szóval a 37. hétre hajtok... (pénteken töltöm a 34-et). Hol van már a természetes szülés álma... Amit viszont TUDOK (és Sománál is tudtam annó), hogy a gyerek makkegészséges! És ehhez végsőkig ragaszkodom is. Most is úgy ficánkol, hogy ihaj! De a magas az magas. :-( Bevallom baromira elvagyok kenődve.

By Soma:
"Nincs semmi baj, ne sírjál, itt vagyok veled!"

"Ne aggódjál Zsomborért, hamarosan kibújik."
Jön, simogat, bújik, vigasztal... ez a szép nagyfiú. És közben látom magam előtt a 2,5 kg-os MiniManót, amikor megszületett. Talán most is jól alakulnak a dolgok... Most ezen dolgozom és remélek. Som sokat segít ebben.

kedd, szeptember 29, 2009

hétfő, szeptember 28, 2009

Hát így

Jácint két hét itthonlét után újra dolgozni megy reggel. Soma a korai motoszkálás zajaira megébred, lámpát kapcsol... és kérdez. "Hova mész? Mit veszel fel?... stb" Szóval nem alszik, sőt! (Bezzeg én!) Apja szendvicseket kezd gyártani, Soma bejelenti hogy ő is éhes. Fél 6 van ekkortájt. (Én mindezt félálomban érzékelem.) Majd kicsit később sírásra riadok. A két Hoffer a konyhában falatozna... de nem ezt látom. Som zokog a székében: "Apaaa, ne vidd el a szendvicseinket!" = Apa ne menj dolgozni! Nem tudtam eldönteni melyik férfi családtagomat sajnáljam jobban. Apa útnak eredt, én meg összebújtam manókámmal, megnyugtattam, hogy Apa hamarosan hazajön hozzá és nagynehezen visszaaludtunk.

péntek, szeptember 25, 2009

33. hét

Még hét hét

Fekszem... Libikókázik a lábam, egyszer bedagad, majd pihi után lenyugszik, aztán újra bedagad, még a talpam is (nem érnek le a lábujjaim a talajra - fura érzés). Fáj és húzódik.
Trombózis ugye nincs, a múlt héten kizárták. De a veszélye fenn áll, szóval nyugton kellene maradnom... nehéz.

Végre tudok olvasni (már nem folynak össze a szemem előtt a betűk). Sőt a hely és idő is adott hozzá... Hurrá! (Barátnőm pedig ellát könyvekkel. Köszike!) Mindennek van előnye, csak meg kell látni. Csak az a fránya lelkiismeretfurdalás ne lenne. De azthiszem ez így van jól... Soma pedig jó kezekben van, meg néha az ágyamban.


Pocakkerület: 110 cm
Súly: 80,5 kg (+8,5 kg)
Vérnyomás: 130/80 (néha 140 felé kiugrik - ami még okés)


Zsombor folyamatosan dugja a buksiját (vagy mijét), még mindig terepbejáráson van. Bár már nem fájdalmas a jelenléte, hanem jelzésértékű. Élvezem. És egyre közelebb érzem magamhoz.


Változások kora

Hogyan várjam el a gyerekemtől, hogy simán (semmi tünet nélkül) átvészelje a nagy változást? Sehogy. Kistestvére fog születni. Minden más lesz, de tényleg. Ő érzi ezt. És sír. Én is más vagyok, ezt is érzi. És sír. Fél a jövőtől, félti az eddigit. Tudtam, hogy a félelem az alapja az egésznek, de csak most világosodtam meg (ugyebár a tehetetlenség könnyein át nem lát az ember tisztán). Kéremszépen össze is szedem magam. Vagyis igyekszem. Kell hozzá a csoda-gyerekem és csoda-Apánk, meg a család és a barátok. Egyedül nem megy. De szerencsém van, mert minden adott. És most örülök. De ennek meglátásához felül kellett emelkednem a dolgokon és meghallanom azt is amit más mond. Soma sír, de legalább jelez felém... és veszem is az adást. Szeretgetem, dédelgetem, babusgatom, beszélgetünk... mindent megteszek, hogy oldjam a szorongását bármiben is gyökerezik az. Érdekes módon mostanában a türelmem is visszatért (Apának fogy nagyon). A kétgyerekhez pedig kelleni fog nagyon.

csütörtök, szeptember 24, 2009

A sírásról megint

Visszaszívom amit Somáról írtam. Remélem nála nem a hormonok teszik, de sír. Az elmúlt napokban elég sűrűn. Előre sír a be nem következett eseményeken. "Ne kapcsold be a mixert! Hangos!" Brühühü-brühühühü nagy krokodilkönnyekkel. És persze be sem kapcsolom, mégis bőg a gyerek, alig bírja abbahagyni. Egyébként mindent hangosnak titulál, így porszívózni is művészet mellette. A fúrás-faragás pedig lehetetlen, pedig ezekben segítkezett eddig a legbuzgóbban. Valamikor megijedhetett valamitől? "Nem akarok játszótérre menni!" Brühühü... Mi vagyok én, hogy ilyesmire kényszerítsem a gyereket? Dehogy megyünk! Nem akar felöltözni, pont azt a ruhát-inget felvenni. Brühühü... Ha nem jó mesét rakok be, nem szól semmit csak brühühü... Nekem kell kapcsolnom. Nem foghatok meg (és más sem) egyetlen játékot sem, mert kitör "Az az én macikám, brühühü!" A legjobb sztori ez: A plafonjaink fa-lambériásak, és nem most csináltattuk. Soma elalváskor egy ideje azt skandálja, hogy "Félek a lyukaktól!" Azok ághelyek, ártalmatlanok, nem bántanak, természetes, hogy a fának vannak ilyen mintái... - mondjuk neki. De nem hagyja annyiban. Újra és újra előhozza. Itt tényleg tenni kell valamit. Így kis szivacsrepülőket ragasztottunk az ághelyekre, már egy egész flotta borítja a plafont. Soma megnyugodott és alszik...

Nemtudom mitévő legyek. Hogyan tudnék segíteni neki? Mi ez nála? Mindennek valamiféle félelem az alapja? Tényleg nem volt eddig ilyen sírós.

hétfő, szeptember 21, 2009

Nagyfiú

Soma egy hónap hijján 3 éves

Tényleg nagy (és néha meg olyan pici), mindig el is ámulok rajta. Kifejezően beszél. Sok-sok dolga van amit egy ennyi idős gyerektől nem várna az ember. Olyanok foglalkoztatják, hogy Ki csúnya? Kinek ki a gyereke? Mi a Bözsi néni rendes neve? Érzékeny kiskrapek, nem megy bele bizonytalan helyzetekbe, zajoktól fél-sír. Mostanában bújós, anyaközelben szeretős. Folyamatosan szinészkedik, jól át kell látni a helyzetet, hogy lássuk mi a célja. Mert az mindig van. (A nagyszülőkkel könnyű dolga van.) Nagyon vékony, mert nem eszik (13 kg változatlanul), mégse mondaná rá az ember hogy nem néz ki jól. Nemtudom hogy csinálja. Hajlékony, fürge ürge. A zenét nagyon szereti, halandzsául énekel, de dallammal. Mindennel tud zenélni, a hangszereken meg pláne. Egy síppal már eltudod bűvölni. Nappalra teljesen szobatiszta (már mesenézés alatt is), az éjszakát még nem próbáltuk. Egyedül pisil. Le- és felöltözik hozzá. Más téren az öltözködés nem érdekli. Előre köszön mindenkinek "Jónapot!", és csodálkozik, ha nem köszönnek vissza a vadidegenek.

Ma kérlelt, hogy ne menjek doktorbácsihoz. Mondtam neki, hogy megyek, sőt egyre gyakrabban fogok menni hozzá, mert ő vigyáz rám és a babára, hogy egészségesek legyünk. Meg majd ő segít a kistesónak megszületni. Mondom neki: nézd mekkora a hasam, szerinted ebből segítség nélkül ki tud bújni Zsombor? Soma rötyög ezen. "És hogyan segít, késsel?" - kérdi. Hát remélem nem, felelem. Egy kis lyukon segít neki kibújni. Újabb rötyögés... majd megsimította a pocakom és utamra engedett. Látszott rajta, hogy felmérte, ide tényleg elkel majd a segítség.


Picibaba

Ma voltam 32 hetes ultrahangon. Minden rendben találtatott. Fotónk nincs, mert már olyan nagy a baba, hogy nem is lett volna jó kép róla, gondoltuk. De tévedtünk. Bár inkább mozgásfolyamatában volt élvezhető az ultrahang. Jácint is jelen volt, végre. Zsombor ki is tett magáért. Nyalogatta a méhlepényt. Megmutatta a pofiját is, igen jóképűnek láttuk, és nagyon formásnak az egész gyereket. Ééés az adatokból ítélve 2 kg körüli a Picibaba. Tényleg nem lesz kicsi... Még majdnem 8 hét van hátra. Ó, annyira szeretném, ha tényleg ennyi lenne. Jó volt ma csak rá figyelni. Som PiciMamáéknál van ill. alszik. (Ez az ára annak ha alvásidő alatt vannak a vizsgálatok.) Egész nap eszemben járt a gyerkőc, de inkább úgy mint amikor vele voltam várandós, milyen jó is volt az... Nyugalom (munka mellett), sok rá és odafigyelés egész nap... Most Zsombornak csak néhány perc jut az ilyesmiből. A mai napot ki is élvezte rendesen. Igazi ölbéli baba volt. Semmi dum-dumm, csak finom mozgások és anyába bújás. Mmmm.

vasárnap, szeptember 20, 2009

Mozi

Ma moziban voltunk! Több mint három év után. Hirtelen ötlet volt, és ha jobban belegondolunk, lehet hogy nem is megyünk... de nem gondolkodtunk. Ej-ej szülők, hosszú egy film volt. Mert mit érdemes moziban megnézni? Hát Harry Potter-t. Az effektek igazi pocaklakót életre felkészítők voltak. Amit Zsombor majdnem végigaludt. Ez van, ha az ember fiának már van egy bátyja. :-)

(Mindez nem valósulhatott volna meg KatiMami Soma felvigyázása nélkül. Köszönet érte!)

péntek, szeptember 18, 2009

32. hét

Hát igen itt vagyunk. Szinte gond nélkül. Megnyugodtam. A dagadás a lábamon is elnyugodott. Hihetetlen. Nemtudom hogy hogyan működik ez, de: A pánik ront a dolgok állapotán? (Tudom-érzem, hogy igen.) Jó, azért pihentettem is a lábam rendesen. (Felírt a doktornőm homeogolyókat megelőzésre, de nem volt a patikában, így rendeltek nekem. Még nem jöttek meg.) Tegnap a védőnőnél is jártam, hogy legyen teljes a kivizsgálás. A vérnyomásom 130/80, teljesen jó. A szívhang zene füleimnek. A vizelet negatív. Huhh. Babóca meg dumm-dumm folyamatosan, ahogy szokta. Teljesen belakta a pocakom. Mindenki nagy babát tippel. Én egészségeset szeretnék, időre. Sokat "beszélgetünk", sajnos a hangos szó nem megy nekem, az érintés és a belső gondolatbeszéd annál inkább. Somával is így volt. És úgy látszik mindkét gyerekem kedveli. Zsombor készséges az arrébbvándorlásban, ha megkérem, bár túl ficánka ahhoz, hogy sokáig úgy is maradjon.

Altatásban vagyunk. Soma ágyában fekszünk. Túl vagyunk a Fáj a lábad? Nincs fáslid? Mit, miért? beszélgetésen. Megsimogatta-megpuszilta a lábam, ugyebár ilyenkor szokott a gond elillanni (nála). Már eléggé álomország szélén járunk. Egyszercsak Som felpattan. "Hozok neked vizet." Nem kell, tiltakozom. De a gyerek már rohan is át az apjához: "Anya kér egy kis vizet!". Édesem! Gondoskodásból jeles! Lehet itt betegnek lenni? Ugye nem.

csütörtök, szeptember 17, 2009

A sírásról

Mivel a fiam nem egy bőgőmasina (bár a műsírásban verhetetlen), ezért rólam van itt szó. Igen, sokat sírok. Főleg igazi indok nélkül. A hormonoknak lehet itt nagy szerepe. Nem mondom, hogy nem sírok önsajnálatból, vagy a gyerekem miatt, mert dehogynem. De bármi olyan képzettársításokat indíthat el bennem, ami miatt a könnycsatornáimnak nem tudok parancsolni. Mondjuk megnézem az édesdeden alvó gyermekem, és elolvadok ahogy nézem... brühühü. Lehetek én ilyen szerencsés?... brühühü. Mi lenne vele nélkülem (és fordítva)... brühühü. És mi van ha tényleg baj van, mi? Szóval tudok ennél végletesebbet és kacifántosabbat is kiagyalni, amit nem részleteznék. Az elején próbáltam állni a sarat. De mostanra feladtam. Kisírom magam, majd röhögök a hülyeségemen és utánna JÓ. Olyan mint egy frissítő zápor, elmos, kitisztít, és visszakapom az agyamat, a józan eszemet, és már tisztán tudok gondolkodni. Sohasem sírtam én, csak akkor ha igen belémtapostak, de akkor nagyon. Most kisírom magamból amit lehet és remélem a baba születése után már csak a boldog idétlen vigyorgás marad nekem. Mindjárt elbőgöm magam... :-)

szerda, szeptember 16, 2009

Komoly

Tipikus kismama gondnak indult, és igazán meg sem lepődtem már. Tegnapelőtt megdagadtak a bokáim, a jobb jobban mint a másik... próbáltam pihentetni, de a duzzanat csak kicsit enyhült és a két lábfejem közötti különbség is megmaradt. Ma elmentem a dokinénimhez, hogy adjon valami homeot rá, mert eléggé feszít. Sománál is volt lufilábam, de az folyamatosan alakult ki, nem egyik napról a másikra. Megijedtem. Aztán az orvos megnézte. Sürgős ultrahanggal meg kell nézni, hogy van-e trombózis a lábamban. Itt már rendesen beijedtem. Megnézték. Eredmény, már amit ki tudtam hámozni a szövegből: talán nincs gond. Az orvosomat már csak telefonon értem el. Fekvés javallt és ha felkelek fáslizás, állni nem szabad. Holnap azért személyesen is konzultálok vele. Szerencse a dologban, hogy Jácint itthon van, így Som nagyrészt rámarad. És locsogósra bőgöm a párnám miatta. Amin Jácint már meg sem lepődik. No de nincs baj, remélem tényleg tipikus kismamagond ez, és ennyi is marad, persze ha veszteg maradok a fenekemen. Ami nemnagyon megy nekem.

péntek, szeptember 11, 2009

31. hét

Simán átmehetne ez az egész nyavajgablogba, de csakazértse! :-) Tele vannak a napjaim olyan pillanatokkal amiért minden kibírható. Som szuszogása, simogatása az ágyunkban. Egy-egy mondat vagy nézés és kész. Jól vagyok. Zsombor állandó jelzése, hogy igenis, ő már nagyonis jelen van, szintén erővel tölt el. Egyébként most nyomulósra váltott, egész testével mozog, furakszik. Kicsit ölbebújós hangulatot keltve bennem. Hatalmas vágyat érzek szoptatni, mondjuk az ebben járatos testrész is erre készül. A szeméremcsontom fáj most nagyon sokat, de olyan mintha a pocaklakónak és ennek semmi köze nem lenne egymáshoz. Nagyon jó várni a baba jöttét, már nem tettekben, hanem inkább agyban... a ráhangolódás szakasza ez (egy pocakon kívüli) igazi gyerekre. Olyasmi lesz mint Soma? Most csak úgy tudom magam elé képzelni, talán erőteljesebb, küzdősebb, de remélem, hogy hasonlóak. Aztán azt is megszokom, ha teljesen más lesz. Nem siettettnék semmit, de már nagyon kézbefoghatnékom van.


csütörtök, szeptember 10, 2009

Megint

Már megint cipő... már megint nőtt Soma lába. Most már a 26-27-esek jöhetnek szóba. Jön az ősz, és újakat kellett venni neki. Már csak azért is, mert az oviba is kell váltócipő-tornacipő, szandi, udvaron fetrengeni való. Szerintem cipőt kötni még ráér megtanulni, így a tépőzáras és cippzáras fajtákból válogattunk. Egy egyszerű benti cipőt már előzőleg vettem neki. És tegnap beszereztünk egy csizmafélét és egy félcipőt is. Som egyáltalán nem volt közreműködő. Úgy tűnik nem örökölte a cipő (táska, sál, melltartó) gyűjtő szenvedélyt az anyjától. Bár a szekrénye roskadozik a cipőktől, mert persze az anyja most neki gyűjt, kényszerből. Csak az vigasztal, hogy ezeket a kinőtt cipőket mégegy gyerek is fogja majd hordani.

Így utazott a büszke (igen, később már az volt) tulajdonos.


Meg kell írnom, hogy: Megint tudok fényképezni! Hurrá! Történt egyszer, hogy az egyszeri leány leejtette a fényképezőgépét, s az kissé összetört. Jobbanmondva a gép teljesen működőképes (ez aztán a méreg!), csak az akkutartó fedelét tartó pöckök törtek le, de mind. Tehát a gép tudna fényképezni, de az akkuk hogyan maradnak a helyükön kérdéskör következett... Cellux? - csak egyszer tapad, nem lehet elemet cserélni. Szigetelőszalag? - nyúlik, nem tartja meg a 4 ceruzaakkut. Gumi? - szintén nyúlik. Nem jó egyik sem. Nos, mi a megoldás? A tépőzár (5 hetembe telt az ötlet - kissé le vagyok lassulva.) Szóval úgy nézzétek a képeimet, hogy egy tépőzáras fotoaparáttal készülnek. Az az igazság, hogy ha ránézek a gépre mindig kacagnom kell, de legalább működik!

szerda, szeptember 09, 2009

Ödönke?

Ma voltak tesómék 4D-s ultrahangon.... és nagy az esélye, hogy Ödönke Lujzi lesz. Nagyon fiút akart az öcsém, de így is megtartják és nem cserélnek. :-) Mondjuk mi sem. Szóval náluk lesz kislány, nálunk kisfiú (cirka két hónap különbséggel). Tréfás kedvű az élet. Tehát mégiscsak megvehetem a csudaszép kislány dolgokat... nekik.

kedd, szeptember 08, 2009

Utolsó simítások

Itt az ideje, hogy összepakoljam a cuccomat a kórházba... nehézkesen megy. A fáradtság és a folytonos gyomorégés nagyon megkeseríti a napjaimat (bár ez utóbbira kíváló homeokat kaptam tegnap, és úgy tűnik hatnak is). Érdekes, hogy bármilyen rosszul is vagyok, úgy vágyom erre a babára. Hihetetlenek ezek a hormonok! Soma is egyre többet foglalkozik vele... Jó feszülős pocakom van, és néha akkora a ramazuri odabenn, hogy Somához nem is merem odaértetni, nehogy megijesszem vele. Ma szedtem elő a csörgő-zörgőket kimosni.. Som jól kijátszotta magát velük, de végül azt mondta, hogy "Megolvasom majd őket a Kistesónak." és bedobálta az összeset a mosógépbe. Az utolsó dolgokat ma rendeltem meg a neten a babócának, tulajdonképpen szinte mindenünk van, csak van néhány apróság ami elhasználódott és ami kölcsönbe volt nálunk. Valamint Zsombor is kap saját borostyánláncot PiciMamáék jóvoltából. Talán egy testvérfellépő még elkelne, de az ára miatt lehet, hogy ezt most kihagyjuk. Mindenesetre jó készülődni, és jó látni, hogy Soma is készülődik a maga módján. Tegnap például jól összecsókolt egy párhónapost a játszótéren, annak ellenére (vagy tán pont azért), hogy sirdogált is a kismanó.