Nemalvás

Soma és Zsombor egyaránt nemalvásban szenvednek (mi bezzeg tudnánk aludni). Az okok különbözőek. De az estékhez a két gyerekhez két felnőtt kell. Ami szerencséjükre megadatik. A mi szerencsétlenségünkre.

Soma nem anyafüggő alvás téren, így Apa is megfelel terrorizálandó személynek. Ne menj ki! Ne ülj le! Olvassunk! Mesélj még! Fejből! Énekelj! Ne énekelj! Szomjas vagyok. Kakilni kell! Fáj a tenyerem! Viszket a fenekem! És még sorolhatnám. És végül amikor már minden lehetséges kártyáját kijátszotta, jöhet a végső csapás: NEMAKAROKALUDNI, BRÜHÜHÜ! Dülöngél, ujjszopi ezerrel, takaró gyürögetés, öklömnyi könnyek. És nem hall, nem lát, csak baromi fáradt. Lehet, hogy kicsit határozottabbnak is kellene lennie Apának, mert Som eléggé megvezeti. Velem nem lenne ilyen könnyű dolga, de hagyom hogy ők játszák le a meccsüket, az én kiszámíthatatlan jelenlétem (Zsombor nyüglődés/szopi miatt), szerintem csak bonyolítana a dolgon. De aztán Apa legyűri, kb 10 körül. És rövid az éjjel... mert persze Som időnként megjelenik nálunk, olyan frissen mintha reggel lenne, és persze azt gondolja, hogy mi is olyan fittek vagyunk, mint ő. Azért édes amikor pl a műholdak problematikáját akarja megtárgyalni az éjszaka kellős közepén. Kicsit mellémbújik (persze még mindig nem tud nálunk elaludni). Majd Apa visszaviszi a szobájába (illetve megy magától) és megint legyűri. Mert persze a műsor kicsiben most is kijár. Zsombor nem kel olyan gyakran mint Soma. Zsombor velünk egy szobában alszik. A mellettünk lévő kiságyban. Szóval van egy kis rejtett féltékenység is a dologban... Mindenesetre nehéz megélni. Főleg akkor sajnálom Somát amikor az elalvás ellen kűzd. Főleg azért problémás ez az egész, mert tudjuk, velünk akar lenni és még játszani. A másnapi együttjátszási kilátások egyáltalán nem hozzák lázba. Holvanazmég! Egyet tudok, belsőleg kell akarnia elaludni, mindenféle külső motíváció nem hatásos. De hogyan érjük el ezt?

Zsombor maratonit nézelődött az elején éjjel (mikor máskor), a nappalt meg szinte átaludta. Maratonikat szopizva közben. Most meg maratonit nyüglődik az elalvásért, de viszont maratonit alszik utána. A szopit mára már nagyon gyorsan lezavarja, csak az utánajövő böfivel kűzd rendesen, van hogy egy óra múlva is jön egy. Sajnos néha fulladozó jelleggel. Résen kell lenni. Nemnagyon merjük még alvás közben sem felügyelet nélkül hagyni emiatt. Ezek a kósza böfik lehetnek az elalvás megnehezítői. Talán a pocakja is fáj. Bár a lábát nem húzkodja fel. Azért Infakolt kap, amit csak pukikönnyítőként emlegetünk. Először csak este aludt el nehezen, most már a napközbeni sem sima ügy. Pláne, hogy van egy nehezítő körülményünk is, aki hangos és persze akkor jön-sír-akar amikor a legjobban nemkéne. A cumival kezdek megbékélni, bár továbbra sem szeretem. Rengeteget könnyít az elalvásán. Egyébként meg sokat van nélküle. Éjszaka például egyáltalán nem szükséges az elalvásához. Nappal meg ha nem álmos, akkor a keze beszlappantása is megteszi.

És hogy megoldódik-e ez az egész? Hát igen remélem... Egyenlőre lövésem sincs egyikhez sem, lehet hogy többet kellene aludnom hozzá, hogy jobban tudjak gondolkodni. Remélem hamar kinövi mindkettő, ez lenne a szuper megoldás. Ezt jól kigondoltam. Pricc és prucc!