Ünnepek

Most végre megálltunk kicsit. Az elmúlt napokban volt program bőven. 25-én Anyumnál voltunk (ahova a tesómék is hivatalosak voltak), 26-án Jácint szüleinél ünnepeltünk (ahol a Heni&Zolika párossal is találkoztunk), 27-én Apám jött hozzánk (és egy kicsit felszaladt hozzánk Hanzi nagybátyám). Szóval nem unatkoztunk (és persze jól teleettük magunkat). Volt ám csillogó szempár rengeteg. Somáé a karácsonyfák és ajándékok irányába csillogott. A vendéglátóké és vendégeké meg Zsombor irányába. És mindegyik érthető. Mindkét fiú nagyon jól viselkedett. Soma sokat játszott, énekelt és énekeltetett. Bár némikor túlságosan felpörgött a sok élménytől, de még kezelhetőn belül maradt. A három napból kettőn nem aludt délután. Vajon miért? Így viszont este hamar kidőlt és végigaludta az éjszakákat. Somának még mindig a karácsonyfa tetszik a legjobban, azzal dicsekszik, azt mutogatja. Az ajándékok másodlagosak, bár nagyon örült nekik, de magától nem büszkélkedik velük, bezzeg a fával! Zsombor jókat aludt-evett a nagy nyüzsik közepedtében. Amikor fenn volt meg nézelődött, gőgicsélt. Angyali volt. Tetszett is mindenkinek. Most már az áll-orrvonalát leszámítva egyáltalán nem hasonlít Somára. Szeretem fotózni, de olyan sötétek a napok (és a lakásunk), hogy alig lehet éles képet csinálni róla. Ezt nagyon sajnálom. Pedig Soma szélvész jellegéhez képest egyenesen remek fotóalany. Egyébként alig bírok (én is) betelni vele. Olyan erős, életrevaló. Igazi fa alá való ajándék. Az illata, a keze, a tekintete, a hangja, egyre jobban látszó pillái, növögető haja... mmm. Imádatos. Második, de mégis első a maga módján.

Azthiszem teljesen elfogult vagyok a gyerekeimmel szemben, ezt eddig hibámnak tudtam be, de most rájöttem, csak így érdemes! (Lehet hogy csillagpor ment a szemembe?) Tökéletes gyerek után, nevelünk egy újabb tökéleteset.

Sűrű de szeretetteli napok voltak ezek (hihetetlen, de igaz). Még az éves veszekedések is elmaradtak. Sőt Apám ittléte is elég jól sikerült. De most már azért jó lesz lelassulni...