IGAZI Télapó

Soma pénteken találkozott EGY Télapóval, akivel véletlenül futottak össze. És hogy milyen volt? "Elcsúszott a szakálla. És egy szeme volt." - Soma jó megfigyelő (a Télapó szemét a félrecsúszott haja takarta el). Som közölte vele, hogy karácsonyra karácsonyfát szeretne. És persze kapott szaloncukrot. De nem volt túl lelkes a találkozástól. Szerintem érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ez akkor derült ki igazán, amikor tegnap kirakta a fél pár csizmáját az ablakba. "Egy elég lesz, bizony! Jön a Télapó és megtölti." Reggelre tele is volt mogyoróval és virgáccsal. Igen, igen... mostanában nem hall a fiatalember. Főleg szülői szóra nem reagál. Az idegesít minket, hogy semmit nem mond, se igent, se nemet, elnéz mellettünk, mintha ott se lennénk. (Nemnagyon találjuk az ellenszerét.) A virgácsos leckét ezért engedtük meg magunknak. (Lelkiismeretünk meg a másik fél pár csizmáját (a folyosón) teletöltötte könyvvel, filctollal, csokimikulással.) De a gyerek kifogott rajtunk. Egyből közölte, hogy "Ez nem virgács, ez aranyág!" Optimista típus azthiszem. Ez a mondat maradt csak le a videó elejéről... (Sötét az egész, de a szöveg a lényeg.) Íme:

És rettenetesen örült a héjas mogyorónak! Eddig csak pucolt formában találkozott vele, most viszont a bontás annyira magával ragadta, hogy a csizma tartalmát igyekezett is kora reggel a pocakjában eltüntetni. Egyáltalán nem hiányolt semmilyen más ajándékot, boldog volt azzal amit kapott (ó, mi balga szülők!). Apának kellett rávezetnie a folytatásra. Nekem úgy újságolta a dolgot (természetesen minden fontos esemény alatt szoptatok), hogy "Képzeld, itt járt az IGAZI Télapó!". A telefonban a mamáknak meg azt mondta, hogy: "Hozott nekem a Télapó mogyorót, csokit és virgácsot, mert jó fiú voltam." Naja.