A cumi ügy

Zsombor 7 hetes

és cumit kapott a héten. Nagy bánatomra. Bár ki adta? Hát én, úgyhogy elvileg csöndben kéne maradnom. Mégsem érzem jónak a dolgot. Egész nap nincs cumira szüksége Zsombornak, pedig akkor is alszik. Akár nézelődésből is betud aludni, kint meg aztán átmenet sincs ébrenlét és alvás között, amint levegő éri az arcát, már alszik is. Csak este - mint most is - van szüksége cumira. Nyugodt gyerek, határozott gőgicséléssel, amit szinte értek. Csak az elalvása problémás. A szopi már nem megoldás. Ő még cuclizna rajtam, és már majdnem alszik, de ömlik a tejem, a gyerek meg fuldoklik (többször kellett már fejreállítanom). Brrr. És innen jön a nehéz menet. Sír, és vigasztalhatatlan. A keze többször betalál a szájába, de még nem hozza a várt eredményt. Így légszopizik, ami szintén nem eredményes. Így megint sír. Vigasztalhatatlan. Szopi már nem kell. Karban-földön-levegőben sem jó. Szóval jön a szenzációs megoldás. Ilyenkor három eset van. 1. Kiköpi a cumit. 2. Öklendezik a cumitól. 3. Bekapja a cumit, megnyugszik és elalszik. Tehát a cumi sem mindig megoldás. Többször kell próbálkozni amíg az első kettőn átlendül és a harmadik verzió nyer. Soma ujjszopis (ha fáradt vagy álmos), de hogy mikortól lett az, azt nemtudom, ő az elején csak evett-aludt. Szinte alig volt fenn. Zsombor viszont már a kórházban előadta a nézelődök-morgok-nyögdécselek magánszámát amikor a combomra fektettem. Ha a kiságyában aludt és felébredt egyből igényelte, hogy megérintsem, beszéljek hozzá. Most is ilyen. Az ágyában nem nézelődik el hosszasan, de bárki kezében, vagy az ágyunkon, vagy a pelenkázón igen. És persze a felsorolt helyzetekben simán be is tud aludni. Kivéve persze az estét. Tegnap például éjjel egyig küzdöttem vele, mire - cumival - elaludt. Kis bealvásokkal 5 órát volt fenn sírva-nyekeregve. Nehéz volt megélni, iszonyatosan sajnáltam Zsombort és tehetetlennek éreztem magam. És tényleg a cumi a megoldás? Cumival többször megébred, nyüglődik, mégha nem is esett ki a cumija. Míg ha simán elalszik, órákig hangját sem lehet hallani. Aztán az esti cumi-menet után már többet nincs szükség a cumira, egész éjjel alszik, még szopi és pelenkázás közben is csukva van a szeme. Mondom, hogy jó gyerek.

Mégis egy gondolat bánt engemet. Lehet, hogy csak én nem értem a gyerekem jelzéseit... és ezért adok cumit. Vagyis betömöm a száját. Aztán meg moroghat, nyávoghat nekem, simán visszaadom a cumit, ahelyett, hogy fognám az igazi adást. Másrészt meg alszik, kiterülve mint egy gyertyatartó. Harmadrészt meg a bátyus is eltud tőle aludni. (Aki különben folyton jönne segíteni.) Ami lehet, hogy minden szempontot ver.

Szóval csak remélem, hogy Zsombor hamarosan a hüvelykujját részesíti előnyben, és elmúlik a cumi-parám.