hétfő, szeptember 28, 2009

Hát így

Jácint két hét itthonlét után újra dolgozni megy reggel. Soma a korai motoszkálás zajaira megébred, lámpát kapcsol... és kérdez. "Hova mész? Mit veszel fel?... stb" Szóval nem alszik, sőt! (Bezzeg én!) Apja szendvicseket kezd gyártani, Soma bejelenti hogy ő is éhes. Fél 6 van ekkortájt. (Én mindezt félálomban érzékelem.) Majd kicsit később sírásra riadok. A két Hoffer a konyhában falatozna... de nem ezt látom. Som zokog a székében: "Apaaa, ne vidd el a szendvicseinket!" = Apa ne menj dolgozni! Nem tudtam eldönteni melyik férfi családtagomat sajnáljam jobban. Apa útnak eredt, én meg összebújtam manókámmal, megnyugtattam, hogy Apa hamarosan hazajön hozzá és nagynehezen visszaaludtunk.

Nincsenek megjegyzések: