Megint

Már megint cipő... már megint nőtt Soma lába. Most már a 26-27-esek jöhetnek szóba. Jön az ősz, és újakat kellett venni neki. Már csak azért is, mert az oviba is kell váltócipő-tornacipő, szandi, udvaron fetrengeni való. Szerintem cipőt kötni még ráér megtanulni, így a tépőzáras és cippzáras fajtákból válogattunk. Egy egyszerű benti cipőt már előzőleg vettem neki. És tegnap beszereztünk egy csizmafélét és egy félcipőt is. Som egyáltalán nem volt közreműködő. Úgy tűnik nem örökölte a cipő (táska, sál, melltartó) gyűjtő szenvedélyt az anyjától. Bár a szekrénye roskadozik a cipőktől, mert persze az anyja most neki gyűjt, kényszerből. Csak az vigasztal, hogy ezeket a kinőtt cipőket mégegy gyerek is fogja majd hordani.

Így utazott a büszke (igen, később már az volt) tulajdonos.

Meg kell írnom, hogy: Megint tudok fényképezni! Hurrá! Történt egyszer, hogy az egyszeri leány leejtette a fényképezőgépét, s az kissé összetört. Jobbanmondva a gép teljesen működőképes (ez aztán a méreg!), csak az akkutartó fedelét tartó pöckök törtek le, de mind. Tehát a gép tudna fényképezni, de az akkuk hogyan maradnak a helyükön kérdéskör következett... Cellux? - csak egyszer tapad, nem lehet elemet cserélni. Szigetelőszalag? - nyúlik, nem tartja meg a 4 ceruzaakkut. Gumi? - szintén nyúlik. Nem jó egyik sem. Nos, mi a megoldás? A tépőzár (5 hetembe telt az ötlet - kissé le vagyok lassulva.) Szóval úgy nézzétek a képeimet, hogy egy tépőzáras fotoaparáttal készülnek. Az az igazság, hogy ha ránézek a gépre mindig kacagnom kell, de legalább működik!