szerda, szeptember 30, 2009

És persze...

... amitől fél az ember az be is következik. Sajnos. Nem paráznék annyira, ha nem tudnám mi vár rám... de tudom. És a dolgokat ennél jobban nemtudom irányítani. Nagyon hirtelen fordult így az ügy, pedig élt bennem a remény, hogy másodszor nem így lesz. Fekszem nyugiban és mégis bekövetkezett. Kaptam gyógyszert, de sajnos az egyetlen gyógyszer (Dopegyt) amit lehet szedni várandóság idején a magas vérnyomásra nálam nem válik be. És ez nem jó, nagyon nem. Már le is nyugodtam, de nem segít. Front? Lehet... De az hogy ilyen folyamatos a dolog, az már nem az idő hibája. Jó lenne hinnem, hogy a hipertóniától nem jutok el a toxémiáig. Szóval a 37. hétre hajtok... (pénteken töltöm a 34-et). Hol van már a természetes szülés álma... Amit viszont TUDOK (és Sománál is tudtam annó), hogy a gyerek makkegészséges! És ehhez végsőkig ragaszkodom is. Most is úgy ficánkol, hogy ihaj! De a magas az magas. :-( Bevallom baromira elvagyok kenődve.

By Soma:
"Nincs semmi baj, ne sírjál, itt vagyok veled!"

"Ne aggódjál Zsomborért, hamarosan kibújik."
Jön, simogat, bújik, vigasztal... ez a szép nagyfiú. És közben látom magam előtt a 2,5 kg-os MiniManót, amikor megszületett. Talán most is jól alakulnak a dolgok... Most ezen dolgozom és remélek. Som sokat segít ebben.

3 megjegyzés:

Melcsi/JázminVilmó írta...

Nem akarok hülye és értelmetlen tanácsokat osztogatni, gondolok rátok!
Na jó, egy közhely.... csak pozitívan, minden nagyon-nagyon rendben lesz!!!!:)
Puszi

kata írta...

Nagyon szorítok a 37. hétért. Remélem jól alakulnak a dolgok, nagyon sajnálom, hogy aggódni kell.
Som rettenetesen édes és igen nagyfiú már.

Pussz,
Kata

Gyerekek írta...

Nagyon drukkolok nektek!

Eszter