vasárnap, január 17, 2010

Macskajáték

Imádom a kergetőzős játékokat, nálam jobban csak Soma rajong értük. Én vagyok az aki elkapja és "megeszi" a gyerekét (így leírva elég érdekes). Cicák vagyunk, Anyacica és Somacica. Mijáááuúú! Grrr, grrrr. Soma fut és fél, "Anya, egyél meg!", közben meg a hasán húzkodja fel a pólóját, az a legfinomabb falat, szerinte. Szerintem se rossz. Bár én minden porcikáját szeretem. És persze ott eszem ahol érem. Ma például lecsúszott a nacija, és a fenékpartjába találtam beleprüsszkölni (a cicák már csak ilyenek). Erre ő felháborodottan (bár amíg csináltam, kacagott): "Naaa, én azt csak kakilásra használom!" De már futott is tovább, felkínálva a bokáját evésre. Mint mondtam már, azt is szeretem. Energiaspórolásból a nagy utánafutásokat kihagyom, kettőt lépek (mászok) feléje és ő már jön is zsákmánynak. Mmmm! Próbáljuk az erőnket kordában tartani, óvatosan mégis izgalmasan játszani. Somának nagy feladat, hogy ne bántson-rúgjon-harapjon meg még véletlenül sem. Azt szereti a legjobban amikor nem a várt dolog történik vele. Például elkapom és belefújok a nyakába. Zeng a kacagásától az egész lakás. Amikor kicsit elburjánzik a hangulat, akkor jön és az ölembe kuporodik: "Szeretgessük meg egymást!" lehunyja szemét, átöleli a nyakam és halkan dorombol hozzá. Aztán újra kezdődhet megint minden előlről. Morr-morrr. Csakhogy már (Anya)oroszlán vagyok... kifulladásig.

Nincsenek megjegyzések: