JóskaPapa

Apámnál jártunk ma. Évente egyszer teszünk ilyet, csak jó időben, amikor ki lehet ülni a kertbe. Odabent vágni lehet a füstöt, ami nem tesz jót se gyereknek, se kismamának, se senkinek. A láncdohányzás megszállottja JóskaPapa. És azt hitte ezidáig, hogy neki sem árthat a dolog. Tévedett. Nagyot. Nagyonnagyot. Érszűkület, már gyomortól lefelé alig érzi a lábait. 1 hónap se kellett, hogy a kis lábfájástól idáig eljusson (vagy ki tudja mióta vannak gondjai). Még a hónap végén megműtik. Egyedül van. Nagyon sajnálja magát, és én is. Fogalmam sincs, hogy mit tudok ill. egyáltalán mit szeretnék neki segíteni 100 km távolságból. Szomorú ügy, bár mindent megtett, hogy idáig fajuljon a dolog.

Mindenesetre Som nagyon örült a Papának és az udvarán álló kis barackfának, ami pont arra termett, hogy Som első fáramászásának alanya legyen. Mindezt gyorsan és mezitláb hajtotta végre a fiatalúr, jó sokszor. Amikor eléggé elfáradt a felmászáshoz, akkor székes segítséget vett igénybe, mint mindenhez mostanában. Egy kis karhorzsolással megúszta az egészet.

Nagyon finomat főzött Apám, bár kissé belerokkant azthiszem. Sütött a nap, a fák árnyékában beszélgettünk, ettünk. Jól éreztük magunkat.