vasárnap, augusztus 02, 2009

Búcsú

Úgy nézem mégsem sikerül kikerülnünk e nagyszerű találmányt. Jácint családja gyűlik össze ilyenkor PiciMama szülői házában, így visszautasítani a meghívást lehetetlenség. (Még az sem indok, hogy Jácint épp dolgozik.) A legnagyobb gáz a dologban, hogy a csinnadratta az ablak alatt folyik, hömpölyög. Szóval mentünk, Jácint szülei és én Somával, de csak Som alvása után. Már nagyon vártak minket... kajával. Csak tömtek volna étellel, de senki nem vállalkozott arra, hogy kimegy a gyerekkel a búcsúba. Nemtudom mire számítottak. Arra, hogy ül a szobában és sakkozik? Az autótól a bejáratig is ezer inger érte. Nagyon büszke is vagyok rá a továbbiakért. Még evett is a rosszevő a folytonos invitálásra (bár be kellett zárni az ajtót, hogy ne szökjön ki a búcsúba). Na aztán PiciMama és én vittük ki. Mindent szeretett volna, mindent megnézett, megtanulmányozott... és semmiért nem hisztizett. Mondtuk neki, hogy nézzük meg még azt is, és már odébb is állt. Pedig roskadozott az árusok sátra a különféle csábító portékáktól, amiktől kiráz a hideg (puskák, traktorok, zenélő kütyük...). Aztán horgászott egy horgászbotot, PiciMama gumicukorral látta el (elvégre búcsú van), én meg választottam neki egy kevésbé gagyinak tűnő kvadot emberkével, amitől igen boldog lett és simán haza is döcögött a szerzeményeivel. Olyan édes volt. Hihetetlenül jó ez a gyerek. És az enyém!

Nincsenek megjegyzések: