Az elmúlt egy hétben Apáé volt a színtér. Vagyis lejárólapozta az erkélyt és kifestette a konyhát, fürdőt (már nagyon ramaty állapotban voltak, Soma szerint "páfrányos"). Még jó hogy ezermester a drága, ha egyszer rászánja magát a dolgokra. Sokat dolgozott és nagyon elfáradt. Mi meg száműzettünk a munkálatok alatt PiciMamáékhoz. Én természetesen megint unaktív formámat hoztam, míg Soma épp az ellenkezőjét. Szerintem a nagyszülők teljesen leamortizálódtak a nagy unokázásban... amiben azért ők a ludasak nagyrészt. Az önálló játék szinte nem létezik, állandó interaktivitást biztosítanak a gyereknek (az intő szó dacára). Na de végre mától pihenőt kaptak. Bár már hiányzik nekik Soma, meg a folytonos csivitelése, merthogy be nem áll a szája mostanság. Egyetlen unoka... (még) és paradicsom neki a falusi lét, traktorokkal, kombájnokkal, fűrészelőkkel, kismedencével és két kenyérre kenhető nagyszülővel. Ha nem náluk voltunk, akkor KatiNagyit szerencséltettük, aki a harmadik személy akit Soma mindenkörülményekközött kenyérre ken. És ami a legjobb az egészben, hogy ezt mindenki élvezi is. Én is.
A héten szerény ünneplés is volt... Jácint szülinapja, korosodik, lassan eléri a nyugdíjkorhatárt (reméljük). Elvégre 37 már. És hogy teljesebb legyen az egész, a névnapjától két nap választotta el e remek napot. Isten éltesse! Azért volt süti is és egy kis ajándékozás is, de már nem mi vagyunk a fontosak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése