Rossz idők, rossz napok

Sajnos most pocsék idő van és én is úgy érzem magam. A mai nap volt a tetőfok. Som is rossz volt, van ilyen is. Harapott, ütött és nem fogadott szót. PiciMamáék segítségével akartam túlélni a napot. De a legjobban az idegesített fel, hogy a Mama mindent elnézett a gyereknek, még akkor sem szólt rá, amikor őt verte. "Biztos beteg lesz ez a gyerek!" - sopánkodtak folyamatosan. Neeeem! Vannak ilyen napok, amikor semmise jó a gyereknek. Türelmesnek kell lenni vele (mondom ezt főként magamnak). De amit nem szabad, azt nem szabad, s itt élen szerepel nálam a bántás minden formája. Nehéz nap volt. Mennyiféle lehet egy-egy rossz nap!

A hétvégén például a nagy pocakot leszámítva remekül voltam. (Nem is híztam igazán, csak pocakra 5,5 kilót - most mértem.) Jó lenne ha általában ilyen aktív lehetnék, Som nagyon ígényelné, egyre jobban kitárul a világa. Igyekszünk is menni vele eleget. Minden reggel úgy kel fel már, hogy "Hova megyünk?". Már kezdem megszokni az egyenletes "nemtúljólvagyok" állapotot, s ezzel együtt élménydús napokat adni a fiamnak (persze többnyire apai segítséggel). Megszokom lassan a szuszogást, a gyomorégést, a hátfájást, a szédelgést. Csak néha kap el a sírógörcs, hogy miért pont én és így, bár megtanultam így is élni, túlélni. De azért az ilyen maihoz hasonló napok kimaradhatnának. Persze a baba nagyon jól van. Ma ő is csúcsformában volt, amikor pihenni vágytam akkor próbálta ki, hogy még mire képes a pocakban. Szóval az egyetlen ami még nehezíthetné a helyzetemet az anyáink kismama dzsörzé ruhái lehetnének.

És azért ma is volt program, három gyerek tombolt PiciMamáéknál (Zsófi, Gábor és Soma).