Nőcsábász. És ez ki lenne más mint Soma, ez a kis bókoló fiú. Sokszor jön: "Jajj, de csinos vagy Anya!" - és simogat. Megfésüli a hajamat, puszilgat. Nagyon óvón bánik velem... Irtó jól esik. (A pocaknak és lakójának is töbször jut puszi, simi. "Anya megnőtt a pocakod? Mi van benne? Kinyomja a kistesó? Adok a Zsombornak is puszit.") De jut ilyen figyelem másnak is, főleg lányoknak. Jöhet kicsi, nagy, ő megpróbálja becserkészni. A módszerei elég változatosak. Legtöbbször szóban udvarol: például ha egy mondatban tízszer hangzik el az adott lány neve, ill. "Jajde édes vagy!" - szól a kisebbekhez és simogat. És persze ezekhez a mondatokhoz illő nézés is párosul. Soma a lányokat sem hagyja hidegen, szívesen játszanak vele, várják jöttét.
Színbiztos. Piros, sárga, zöld, kék, narancs, fekete. Sohasem(!) téveszt. És kezdi az árnyalatok közötti különbséget is észrevenni.
Beszéde egyre árnyaltabbá kezd válni. Pl. "Hol van az én kis családom?" Eddig is jól beszélt, de most már összefüggéseket lát meg és közöl. Összehasonlít. Számol, 1-től tízig. Versek, mondókák szövegét nem tudja pontosan, de elmeséli a tartalmukat, kicsit kiszínezve a történeteket. Sokszor handabandázik, sztorijainak semmi értelme, viszont hosszan meséli őket, akár játék közben önmagának is.
• Ma reggel átjött a mi szobánkba és közölte: "Most már látom hova vezet ez az ajtó." - és a két szobát elválasztó ajtóra bök, amit rolettával zártunk/takartunk le.
• Evés közben: "Becsukom a szemem, hogy tudjam, a Papa hogyan eszik." (PiciPapa szinte semmit sem lát.)
És nem utolsó sorban irtó fürge, míg én egyre jobban lassulok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése