Lubickolunk

Ma délben voltunk először babausziban. Az utolsó csoportba sikerült kerülnünk. Zsombor nyűgös volt, mert előtte anyahiányban szenvedett (angolon voltam). Aztán amint vízbe ért, minden baja elmúlt. Víz alatt még nem volt, de szivacsból zúdított vízzel vizeztem az arcát. Semmi sírás. Vigyorgott, s úgy csinálta a feladatokat mintha már sokadszor csinálná. A háton lebegés is nagyon ment, meg a medence szélébe való kapaszkodás is (két kiskezét a medence szélén megtartottam, de a teste többi részét ő lebegtette, fejét kiemelte. (Ez utóbbi szárazon is nagyon megy neki.) Két kezdő kiskrapek volt a vízben. S minő meglepetés a másik kisfiút is Zsombornak hívták, aki csak pár héttel volt idősebb mint a mizsomborunk. Ő az első Zsombor akivel élőben találkoztunk. Zsombort a végén letusoltam, ez sem riasztotta meg. Hiába, az is vízből van. Most már tisztán látszik, hogy tényleg a VÍZ jegy szülöttje ő. Ez az ő közege (ha el nem kiabálom). És nekem is tetszik, mert ilyenkor van egy pillekönnyű babám.

Most meg kifáradva alszik a kis úszóbajnok...

Fotók nem készültek (mivel én is vízben voltam), pedig sajnálom. Jó lett volna kívülről is látni Soma úszónaciját lebegni a vízen. Sok-sok emlékkép cikázott bennem. Szeretem mozi.