Sárkányos

Felhős odakint is és bent is. Kint igazi, bent bacifelhő. Zsombor szeme begyulladt (csipa, könny, duzzanás), olyan mint Somának 3 hete. Gyógymód ugyanaz mint akkor a nagynak, szemcsepp. Bár én az anyatejre esküszöm. Egész szépen kitisztult tőle a szeme. De a biztonság kedvéért tegnap elvittem dokihoz. Mára alig látszik, hogy lett volna valami vele. Vagyis látszódna, ha nem sírna állandóan/egész nap. Aludna, de fúj a szél (vagy mi), ő pedig egyre csak dörzsöli a szemét és zeng a ház. Enni sem nagyon akar (már megint megjött időszak van). Minden összejött neki. Alig bírom megnyugtatni. Ma még nehezítő körülményként Apósnakvaló sopánkodását is el kellett viselnem: "Valami baja van annak a gyereknek, jajj-jajj!". Persze ha én sem látnék (brr!), én is így reagálnék. De látok, és mégsem találom a kulcsát-nyitját. Soma hisztisebb mint valaha. Fejhangon üvölt mindenért. Ide is kellene türelem, megértés... ami van, az kevés a frekvenciához képest. Jácint 3 hete beteg, nagyon, alig bír aludni. A miszobánk túl meleg neki, így átköltözött Somához. Elvesztettem a támaszomat, ágytársamat... J csak árnyéka önmagának, egy vadul köhögő árnyék. Én meg nem bírom tolerálni már, hogy beteg. Mérges vagyok rá miatta. Miért nem tud meggyógyulni már?! Derekam, testem teljesen oda, agyam helyén is kocsonya. És még tél is van. Teljesen elsárkányosodtam. Írni sincs kedvem. Tudom, hogy most nekem kellene helytállnom, és azt is teszem, de a kedves állapotom szabadságra ment. Nem könnyű mellettem jelenleg betegnek lenni. Morgok, ám teszem a dolgom. Bár időnként tüzet lehelek. Szerencsére füstöt Soma-sárkány fúj a zsepibe. És még örülünk is neki.

Szeretnék csak! Soma képzeletbeli várában Anyasárkány lenni...