BabaBácsi

A nagy sopánkodásban még írni is elfelejtettem Zsomborról, de megblogolás nélkül is növekszik rendesen. Már elmúlt 4,5 hónapos. Súlyát tartja (7,2 kg), mostanában hosszra gyúr. Kezd a nyaka is látszani. Kisdinnyéje vidáman pörög a nyakán. Alig pislog, annyira érdekli minden. Mindkét irányba simán gurul oldalra. Egyik nap már át is fordult (hátról hasra), de senki nem látta hogy és miként. Tegnap reggel viszont az ágyunk hepéjének jóvoltából - hasa alá szorult kézzel -, de átfordult. Azóta nem történt ilyesmi. Kedvenc időtöltése a játszószőnyeg elhagyás háton, pörgés-csúszás technikával. És ugyanezen technikával a kiságybejárás. Ez azért jópofa, mert két másodpercre nem figyelsz oda és már a lábának folytathatod a gügyögést szövegelést. Teliszáj vigyorok röppennek folyton folyvást. És rátalált a síkító hangjára is. Félelmetesen hangos, csak akkor hagyja abba, ha rögzíteni akarod videóra. Mindenért nyúl, mindent megmarkol és mindent visz be a szájába. Pelust gyüröget. Alvás terén a helyzet változatlan. A dézsában feláll. Agyő dézsa, pedig hogy imádtam.
Az elmúlt napokban mondták rá, hogy még nagyon babás és azt is, hogy ejha, kész férfi, majdhogynem bácsi. Nekem egy kis hős, aki hagyja, hogy cseppentsek a szemébe, bár ordít az orrszívásnál, de utánna hálás mosollyal jutalmaz. És sohasem köpi be a tesóját, csak akkor ha az teljes súlyával esik rá.