Már megint egy tipikus helyi rendezvény. Ami mindig csalódást okoz. De megint elmentünk rá. És, hogy miért? Mert ma APA ZENÉLT ott.
Délelőtt Somát végigrángatta az Anyája a városon csemegekukorica mindenáron való beszerzése okán. És kaptunk is, a gyermek totál le-ki-elfáradása árán. De megérte! Ilyen egy kívánós anya-létem van nekem. (Mellékesen: magamat is lestrapáltam.) Délután pedig Somébredés után irány a rendezvény, amiről inkább nem is mesélnék sokat, csak a lényeget. 5-kor léptek volna fel a Steamy-vel Apáék. Fél 7-kor el is kezdődött a koncert. Ezalatt a hosszú várakozási idő alatt újbóli le-ki-elfáradáson estünk át. Soma 3 szám erejéig bírta a zenét, amikoris keservesen sírva fakadt, hogy "Apa jöjjön le a színpadról és jöjjön velünk haza." Édesem. Érzékeny gyerek az biztos. A kései koncertidőpontok miatt Soma még nem volt Steamy koncerten. Így ilyen furcsa szerepben még sohasem látta az apját. El is hagytuk a helyszínt. Pedig pontosan tudja ki milyen hangszeren játszik, és büszkén mondogatja is ("Apa basszusgitáron játszik, bizony ám!"). Azért még próbálkozunk hasonló szitukkal. Ahogy a karúszóval való megbarátkoztatását sem adtuk fel még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése