Régen nagyon gyakran jártunk ide strandolni, de pár éve már nem voltunk. Valahogy meguntuk. De most gyerekkel megint más, újra rátaláltunk a helyre. A határtól kb 15 km-re. Kavicsos kiépített partja van, a magyar iszapossal ellentétben. A gyerekeknek egy lassan mélyülő apróbb kavicsos részt alakítottak ki, ami előtt szuper játszótér van, meg hihetetlenül szép zöld gyep (Poldi bácsi is megirigyelte volna). Osztrák rendezettség mindenhol. Sétahajók is indulnak innen, vagyis ilyen látnivaló is van. A bujkáló nap, és esőszagú szellő ellenére indultunk erre a helyre. Meleg volt, de nem főttünk meg, és még belépődíj sem volt a viharra készülődő idő miatt. (Bár a vizibicikliket vízre engették, és a hajók is jártak.) A strandon alig voltak, s így a játszótéren szintén. A gyerek uralhatta az egészet. Mi csak lábáztattunk, de Som megmártózott a vízben és mezítláb ment mindenhova. Mi papucsban is néha elég érdekesen közlekedtünk a köveken. A játszótér lenyűgözte Somát, a kavicsra és vízre épülő játékaival. Alig tudott választani az izgalmasabbnál izgalmasabb elemek között. Szinte meg sem állt egy pillanatra sem, apát jól lefárasztva ezzel. Itt köszöntöttük meg, a névnapját ma ünneplő Somát. Az ajándékok mind tetszettek a fiatalúrnak, kész öröm ajándékozni neki (papírsárkány, vizipumpa, horgászfelszerelés, könyv). De azthiszem a környezet volt a legnagyobb ajándék számára. Még visszafogunk térni ide. Nagyon jól éreztük magunkat.
Képek jönnek még ide...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése