1. A beígért játszóterezést egy fagyizás előzte meg. Majd egy fa és így árnyék nélküli játszótérre mentünk, ahol Soma egy kisbarátra tett szert (Patrik, kb fél évvel idősebb Sománál). Hamar egy csapatként működtek és remekül eljátszottak, nekünk - a Keresztszülőkkel kiegészülve - többnyire a rötyögés rajtuk jutott. Soma majd szétesett ahogy futott, de még fociztak is. Vakondot kerestek, teljes meggyőződéssel, hogy találnak is. Kötélpályán csúsztak. Soma látva a nagyobb (helyi lakos) profi csúszását, szintén csúszott. Azt hittem még kicsi ehhez, de nagyon ügyesen kapaszkodott, és a telivigyor arca mindent elárult. Szépen egymást váltva mentek, senki nem tolakodott, egymás nevét skandálták amikor a másikra került a sor. Pedig mindketten rettenetesen élvezték, mégis kivárták a sorukat. Azt hittem ilyen sem mostanában történik a mindenazenyém gyerekemmel. Azt még hozzá kell tennem, hogy biztosan megfőttünk volna, ha közben a ránk találó Anikó nem hoz nekünk frissítő italokat. Csodás az ellátás mikor nyaralunk! Köszi!
2. KatiMami szerette volna megköszönteni Somát. Ami meg is történt. A szerzemények: talicska, kapa, lepke/hal háló. A kapa vitte a prímet. Módszeresen a kapu előtt akart dolgozni, ahol pár hónappal ezelőtt a Mamival egyszer ténykedtek. A munkát fürdések szakították meg, ahonnan általában tiltakozó, lila szájú gyereket kellett kihalászni. Soma egy beleülhetős úszógumival csapta a habokat. Ez az az eszköz, amit még tavaly vettünk és Som még kipróbálni sem volt hajlandó. Most meg egybeépült vele, bár leért a lába a medencében, de mégis biztonságot adott neki. Szóval az úszógumi-parája is elmúlt. Kíváncsi vagyok, hogy a karúszóval most hogy áll. Hamarosan azt próbáljuk ki.
Lassan úgy látszik lesz egy bátor, sőt merész gyerekem. Talán a "nyaralás" végére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése