


... 8 körül, épp vacsorázunk kettesben Somával, amikor jönnek tesómék, és meglepetés vendéget is hoznak, méghozzá Apámat. Akit január óta nem láttunk. JóskaPapa nemhogy eljött, de még Soma névnapjáról sem feledkezett meg, hatalmas ajándékot hozott beki. Egy felfújható delfint, amit Gábor fel is fúj, szájjal és piros fejjel. Mire való egy Keresztszülő, ha nem erre? Meg hát gyakorolnia is kell elkövetkezendő apaságára. :-) A gyerkőc rettenetesen örül a vizilénynek, rögtön meg is lovagolja, alig akar leszállni róla. Legszívesebben még vele is aludna. Ez teli találat volt! JóskaPapa, meg csak ül és bámulja a kiskrapek önfeledt játékát... alig szól valamit, és rögtön ki is derül, hogy most nem humbug, hogy "JóskaPapának fáj a lába, mindíg fáj a lába.", hanem tényleg komoly gondjai vannak, de orvoshoz nem akaródzik mennie. Hiába ő már nemnagyon fog változni 60 éves létére... Csak attól félek hirtelen lerobban, és a tesómra marad. Mi nemhiszem, hogy gyakrabban fogjuk látni, de annak nagyon örültünk, hogy most sikerült találkozni vele. Főleg Soma örömét volt jó látni.


"- Anya, mi a neve ennek a delfinnek?"
- Hát az amit te adsz neki. Mi legyen a neve?
"- Hümm-hümm-hüüüm, hát (S)peciális."
A váratlan élménytől alig bírom Somát ágybatuszkolni. Peciálisra is takaró kerül és fél 11-kor már alszanak is...
A váratlan élménytől alig bírom Somát ágybatuszkolni. Peciálisra is takaró kerül és fél 11-kor már alszanak is...
(... a delfin neve másnap reggel is még mindig Peciális...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése