Vírus

Na ezünk van. Két napos, talán. Som tegnap éjjel megint kiadta ami benn volt... azóta megint aktív, de még mennyire! Csakhogy én is csatlakoztam hozzá. Általános rossz közérzetemet most a klotyóra rohangálás teszi változatossá. Nehezen éltük túl a tegnapi napot. Én alig éltem, Soma túlzottan is élt. Apa meg dolgozott, ő ott rágta a kefét miattunk. Ezer hála a nagyszülőknek a segítségért! Nem is értem, hogy hogyan csinálják azok, akiknek nincsenek a közelben ilyen segítőik. Érdekes, hogy ma hajnalban már összetudtam kaparni magam mikor Som megindult a szokásos sétájára. Egész magamnál voltam. S megetettem a farkaséhes gyereket. S némi vágyat éreztem, hogy én is egyek. De mihelyst a gyerek csillapította éhségét és elaludt, inkább én is az alvás mellett döntöttem. Gyenge vagyok. De szerintem vége. Nem is magam miatt aggódok, hanem a bennem lévő manócskáért. Meg a kinnt lévőért. Fura, hogy egyáltalán beteg vagyok. Én csak karácsonykor szoktam kidőlni, de akkor alaposan, amikor vége az egész éves hajtásnak. Most mióta várandós vagyok mindent benyelek amit a gyerek. Hát régi idők, új idők...