Tüdő Gyula kilakoltatása folyamatban

Soma jó beteg, ha van ilyen. Még mindig a láz az úr, sajnos. De Soma jól viseli. Már nem mindig olyan levert. Vág, ragaszt, rajzol. Irdatlan feladat lehet lekötni egy ekkora gyereket. Látogatni KatiNagyi és Apa jár, egyik délelőtt a másik délután, ekkor tehermentesítik kicsit a PiciMamát. Én csak telefonon beszélek Somával, nem akarjuk megzavarni azzal, hogy bemegyek, valamint bacit benyelni sem szeretnénk Zsomborral. Márti nagynénémnek nem volt ilyen szerencséje, a Zsomborlátogatósdi kiütötte őt a nyeregből. PiciMama hangja sem tetszett nekem, már megijedtem, de kiderült, csak fáradt és berekedt a sok meseolvasástól. Most milyen jól jön, hogy imádja a gyerek a könyveket! Van egy szobatársa Somáéknak, egy hasonló korú, azonos betegségű kislány, Bogi. Vele már nehezebb, mindenért hisztizik. Soma gyógyulni akar, egyetlen félelme, hogy fájni fog, pedig nem fáj, mert mindent a kanüljébe kap. Csak nyugton kell maradni, nem ugrabugrálni. Már nem olyan beteg (szerencsére), hogy természetéből adódóan ez utóbbira ne áhitozna, de megérti (jajj, ez olyan jó!), hogy nem szabad. Így készségesen tartja, rakja, fekszik, pihen, bármi is a kérés. Csak szóljon a mese...