Verkli

Így telik (néha) nálunk egy esős nap:
Reggel Soma úgy ébred: "Menjünk sétálni!" Ok - mondom -, de előtte enni kell reggelit! Som megissza a két deci kakaóját és hozzá a 2X valamit (X kisebb mint egy kávéskanál). Ez az étkezés minden reggelünkre jellemző, és ezzel ki is húzza délig. Még délelőtt 1. pizsiből átöltöztetem, 2. kabát-sapka-sál kerül rá... ő meg feszíti magát és sír, hogy "Nemakarok sétálni menni!". Nagy nehezen leviszem. Végül is már jön magától és kurjongat a lépcsőházban. Mindig. Lenn fát hoztak a házban lakó kedves idős házaspárnak, és éppen azt pakolják be a fáskamrába. Som lecövekel (jó kis séta!). És folyamatosan kérdez, mint egy megakadt lemezjátszó: "Mit csinálsz Jancsibácsi? Mit csinálsz Jancsibácsi? Mit csinálsz Jancsibácsi?", "Hol lyukas a kesztyűd? Hol lyukas a kesztyűd? Hol lyukas a kesztyűd?..." stb. Néha témát vált az előbbi stílusban, kicsit megkönnyebbül ilyenkor a hűségesen válaszolgató Jancsibácsi és én is. De aztán kezdődik minden elölről: "Mit csinálsz Jancsibácsi?..." Aztán végre elfogy a fa. Som mindent megnéz, és már mehetünk is sétálni, persze az eső is eleredt közben. El is jutunk úgy kb 5 méterre a házunktól, egy terasz alá. Jázmin (kb 15 hónapos) és anyukája (Anikó) levegőzik ott. Som udvarol: "Gyere Jázmin... Fogd meg a pinponglabdát! Neked adom. Nem akarod megfogni?", "Gyere Somához játszani!". A kislány néz hiperkék szemeivel és nem adja be a derekát. Aztán Anikó táskájából előkerül egy buborék fújó (figyelem, jó ötlet!) és Jázmin nagyon néz, Som fúj és mindkét gyerek kacag. A buborékok hatalmasak és színesek és viszi őket a szél...

Minimál ebéd következik a reggeli stílusában: rizs magában 2X husifalattal (és mint tudjuk X kisebb mint egy kávéskanál), kakaó helyett gyógyítóteával (3 teáskanál kamilla, 2 kis levélke borsmenta, 1 csipet kakukkfű, 1 teáskanál almahéj - 1 liter vízhez, ízesítés ízlés szerint: barnacukor, cukor, méz). Ja és nincs baja Somának, csak finom az ital és megelőzőnek is tökéletes.

Aztán mesélős-böngészős bealvás fél 1-kor... fél 3-ig. Ez a két óra jó lenne nekem arra, hogy pihenjek-aludjak, mert iszonyú álmos vagyok, de ehelyett kínlódok... csak úgy (meg nemcsak úgy, de erről talán később).
Kettő körül ihletem támad by Helga > ők jönnének hozzánk, de a két gyerekkel nem mer elindulni esőben. De nemúgy én! Simán nekiindulunk mikor felkelt Soma.

"Jujj, mit látok én: markolós antó!" .... "Jujj, mit látok én, ez Somorja!" - így utaztunk. A pontpontok helyén sok-sok "Jujj..., Jajj..., Uristen... Istenem, hát ez meg mi!" felkiáltás hangzott el. Önszórakoztatta magát. Nekem csak vezetni kellett. Az út végére azért akadtak kérdései: "Hol a Zsolti? Hol a gazdabolt?" És mivel elmagyarázni nehéz lett volna, megmutattam. Volt is nagy öröm! A Baumax-os újságon felcseperedő gyermekem élőben találkozott a kedvenceivel, úgy mint: "fükasza, szivattyu, fürész, fünyiró..." :-) Zsoltinak hála a kitartó magyarázásért, Soma kérdéseire - ami a fentebb olvasható verkli-módban zajlott.

És hipp-hopp már ott is voltunk a célállomásnál, ahol az eredetileg tervezett két gyerek helyett 2+2 várt ránk. Liza, Szonja, Kornél (4+), Flóri (2,5). Hatalmas nyüzsibe csöppentünk. Lizát meg is viselte azthiszem, ő sírt a legtöbbet. Ovis edzettsége révén harcolta ki magának a sírást, egy-egy anyai intés miatt. Ugyebár az oviban mindig meg kell védenie magát, na ezt itt is alkalmazta, olyankor is amikor nem is lett volna rá oka (pl egy gyerek hozzáért). Soma most nem sírt, ügyesen kikerülte a konfliktusos helyzeteket (nagy kerek szemekkel nézte a többiek konfliktusait), ő maga nem ment bele a másik szférájába. Próbált játszani amivel csak lehetett, és bevonni az éppen arra csellengő lurkókat. A nagy játszásban, hamar beesteledett, így egy vacsora erejéig maradtunk még és (Soma-időn túl) hazaindultunk. A gyerkőc még véletlenül sem aludt el az autóban, teljes sötétben-csöndben (kérésére) pihengetett, aztán mikor hazaértünk sétálni akart menni. Ki-el-túlfáradt. Nem fürdettem... csak altattam... elég nehéz volt. Hullámzott az akarata. Nem csodálom a mozgalmas nap után. Én is elfáradtam, azért esőben nem leányálom vezetgetni. Részemről nem így képzeltem a délutánt - a jó kis beszélgetés Helgával kimaradt. Somának viszont szuper napja kerekedett.