Is-is...

Azt gondoltam, hogyha leírom, hogy nem alszik a gyerekem, akkor aludni fog. :-) Általában beszokott jönni ez. Most nem. Éjjel 3-tól negyed 6-ig voltunk fenn. Legtöbbször ez volt: "Szobába!" Milyen szobába? "Másik szobába, Anyájé, Apájé szoba... légyszives!" és lenyom egy sírós-nyálas puszit. És ilyenkor mit csinálok (hisz olyan esendő az ember, pláne az éjjel közepén), persze engedek, és azon tűnődöm, hogy most elrontottam-e valamit, vagy pedig a gyerek bizalmát erősítettem irányomban. Lehet, hogy is-is.
Olyan fáradt vagyok, hogy angolra sem tudtam elmenni... szerencsére jött a Mama reggel, így tudtam aludni egy kicsit.