Tegnapelőtt azt mondta: enyém (fúró). Helyesen használta és már ma is mondta. Jól is ragoz. Most egy hete nagyon intenzív lett a beszédfejlődése (eddig sem volt kutya!). Eddig Oma, mondta magára, most már kimondja - két napja -, hogy Soma, és a vezetéknevével is próbálkozik. A nehéz szavakat favozizálja, mint a taktor, kombájn, benzinkút, elipszis, tessék, köszönöm (Jól használva! Még a múlt héten keverte őket.). Olyan büszke vagyok rá! Nagy szerepe van ebben a környezetnek is - Mama, Papa, (Kati)Mami, (Kereszt)Papi, Akió(Anikó), Evci, Anti, Bandi, Hajni és ez csak a szűkebb család, no meg a kisbarátok egész hada (szülőkkel együtt)... húúú és még mennyien - aktív részesei gyermekem életének. No és persze APA(Jácint). Aki megérdemli, hogy csupa nagybetűvel emlegessék. Soma meg csak figyel és figyel... aztán egy váratlan pillanatban előjön belőle az ellesett dolog. Már picinek is ilyen volt.
Most szinte mindent utánunk mond. Vigyázni is kell mit mondunk. Már csúnya szó is van a repertoárban (egyik kedves rokon jóvoltából). Ami meglepő ezzel kapcsolatban, hogy helyesen (ha lehet ilyet mondani) használja. Jött a vihar, dörgött-villámlott... Soma megszólal: Ha(!), dörög... ba***us! Következtetéseket von le mondatban, pl mikor a kutyánk az udvar közepén végezte el a dolgát: "Peti kakilt, rossz kutya!" És ami meglepett: eléggé elvont szerepjátékot játszik. L alakot formáló kockát vizipisztolynak nevez ki és spriccel vele. Kerekes építőelemben "bácsik csücsülnek bent" és integet nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése