kedd, október 21, 2008

Az ÚT

Csütörtök (okt. 16.)

Itt volt JóskaPapa. A szokásos 'nemistudomhogymikorhogyan, de jövök' című előadását adta elő. Mi meg vártuk, vártuk... Na mindegy, megérkezett. Velem nem beszélgetett, de Somával jól eljátszott egész délelöttön át, és ez a fontos. Sőt, Soma kizárt engem. ("Anya konyhába ki!", és becsukta a szobája ajtaját.) Tényleg jól elvoltak, Soma teljes repertoárját bemutatta mozgásból és beszédből is. Jól el is fáradt délre. És alvás után rögtön JóskaPapát kereste. Mielőtt elaludt volna (elő)szülinapoztunk egyet. (Persze a kellékeket hozzá, ideértve az ajándékokat is - még jó hogy mindig van talonban egypár - én szereztem be.) Soma pofija csakúgy ragyogott az örömtől a sütibe szúrt gyertya láttán. És az ajándékok is lenyűgözték, egy nagy rajztábla, az Őszi böngésző, valamint egy kis műanyag helikopter. Mindegyiket egyből áttanulmányozta. A helikopter vitte a prímet, azzal is aludt el.

Soma az ajándékok bontását mindig másra hagyja, viszont a csomagolásból előtűnő ajándékoknak szívből tud örülni. Azt a várakozást, izgalmat nehéz leírni...


Napközben pedig pakolásztam a hosszúhétvégénkre... megtehettem, mert Soma ugyebár elég rendesen mellőzött engem a nap folyamán.

-----------------

Péntek (okt. 17.)

Elindultunk Budapestre, jobbanmondva Budára a XI. kerületbe, útközbe beiktatva az IKEÁ-t... :-) Kinéztük Soma gyerekágyát. Meg vettünk jó sokmindent... nem tehetek róla, annyi a praktikus dolog, jó áron. Kicsit megcsúszva értünk a szállásunkra, Soma alvását tekintve. Olyan furcsa, hogy a kiskori 'kocsi beindul = Soma alszik' szokását teljesen kinőtte. Most ez a képlet: kocsi beindul = Soma tágra nyitja - egyébként sem kicsi - szemét, és azt még az álmosság sem tudja becsukatni vele. Teljes átéléssel utazik. "Utazunk, dejő!"

A szállásunk: barátságos közgazdász házaspár házában, a festőművész lányuk korai zsengéivel díszített tágas kényelmes szobában. A képek olyannyira beindították Soma fantáziáját - "Micsinál a néni?", "Hol kukucskál a bácsi?"...stb, hogy a végén le kellett szedni őket. Mihelyst ez megtörtént Soma birtokba vette a helyet, játszott és aludt is jókat.


(Est)ebédre Keresztanyámhoz (Csöpike) voltunk hivatottak. Babakocsival vágtunk neki. Gondosan megválasztott szállásunk gyalogosan elérhető közelségben Gyöngyi barátosnémék és Csöpike lakása között volt. Soma ámult-bámult... villamosok, buszok, rengeteg autó és építkezés, darukkal!!! Soma számára isteni világba csöppentünk. És ez keresztanyámnál csak fokozódott. Csöpike istenit főzött nekünk, amiből Soma nagyon keveset evett, de azt hajtogatta később, hogy "Isteni vót!". Ha mondjuk a vendéglátásra, hangulatra értette, akkor igaz is. :-) Nagyon rég találkoztam ilyen bensőségesen a Keresztanyámmal. Talán 11-12 éve mikor még a Dekorba jártam... Csöpike nagyon fiatalos, tevékeny, de a 16 éves és kilós dög macskája miatt nem mozdul ki vidékre. Mi meg, mindig másmerre csavargunk. Sajnos csak az utolsó pillanatban jutott eszünkbe fotót készíteni...



-----------------

Szombat (okt. 18.)

Egésznapos programot szerveztünk Emi barátnőmékkel. Két lányuk van, Dia 6ésfél éves, Hanna 9 hónapos. Dia a mi keresztlányunk, édes kis Hófehérke (talán egy kicsit babásabb az átlagnál, de a mienk!). Náluk ebédeltünk Érden, ezt le kell írnom: csodás brassóit. :-)



Majd délután elmentünk a közelben lévő bobpályához... minő meglepő, bobozni. Soma Apával egyszer, velem kétszer csúszott, aztán sajnos besötétedett, pedig ment volna még. Nagyon élvezte. És én is. Jácint nem, neki kicsinek bizonyult a bob. (Naja.)
Megjegyzés: Gyöngyiék is jöttek volna, de sajnos nagy bánatunkra be kellett mennie Zolinak dolgozni. Gyöngyi pedig a két lurkóval (Tomi, Zsizsi) nem merte bevállalni az utat egyedül, amit megértek. Pláne, hogy a neten leírt játszótér egyáltalán nem közelítette meg a várt színvonalat.



-----------------


Vasárnap (okt. 19.)

Ma délelőtt végre Gyöngyi és családja vitt minket el egy igazi gyerekbarát játszótérre. Itt nálunk csak EU-snak mondott játszóterek vannak szegény eszközválasztékkal és körbeketítés nélkül. No persze azért Bp-en sem mindegyik lehet ilyen. Itt nálunk a lakótelepen is végre átépítik a vasjátszóteret… Nagggyon kíváncsi vagyok milyen lesz. No de elkalandoztam… szóval Somát elkápráztatta a sok izgalmas játék, amiket ki is akart próbálni, egy ’telefonos’ mászóka teljesen rabul ejtette, de igazándiból felmászni nem nagyon tudott rá, de feladni sem akarta a dolgot. Lesz itt még kitartás! Bár többször sírásba fulladtak a próbálkozásai, de elérte a célját, és büszkén feszített a csúcson. Sajnos Tomi nem nagyon díjazta Soma mászókás tevékenységét, már rég arra készült, hogy együtt fognak homokozni, amihez Somának csak pár pillanatig volt kedve, mert homok ugyebár itthon is van. Azért volt egy kis közös labdázás, hintázás. Soma alig akarta otthagyni a játszót, de a Fenektetlen tavi kacsák megvigasztalták, pláne, hogy egy kedves kislány a nagymamájával megengedte neki, hogy kukoricát dobjon a kacsáknak.

Ide nem tudtam képet választani... (a bőség zavara) bocs Gyöngyi család!

Délután babaszobás találkára voltunk hivatalosak Kingáékhoz. Van egy
fórum, aminek egy ideje aktív résztvevői vagyunk. Időnként találkozunk is egymással, nyaraltunk is június végén együtt, de a közel lakók akár havonta is találkoznak. A csapat mostanság eléggé megfogyatkozott, de vannak akik kitartanak… Mi vagyunk már csak az egyetlen vidéki ’játékosok’. Néha mondjuk gondolok rá, hogy kilógunk a sorból, és nemkellene nekünk sem menni, de aztán mindig megyünk. Annyira jó látni a sok aprónépet nyüzsögni, látni, hogy ki hogyan fejlődik. Na meg sok tanácsot, infót is kapok-nyerek ezzel a kapcsolattal, amire mindig jószívvel gondolok. Szóval most a második szülinap volt az apropója a találkozónak. Nagyon jól éreztük magunkat. Ott volt Hanna (aki egyben otthon is volt), Sára, Máté, Gergő, és Soma a kétévesek közül és két testvér is, Hanna kishúga: Mikolt és Sára elsős báttya: Kolos. Soma egyfolytában dolgozott, egy markolóautó lopta be magát legjobban a szívébe. De hogy Soma Soma legyen kipróbálta a zuhanyfülke kényelmét is, ahonnan a szintén kétéves Hanna halászta ki. Amin viszont nagyon meglepődtem, az a kézlenyomat készítésben való együttműködése volt. (Ezt találta ki a csapat közös emléknek.) Szépen tartotta a kezét amíg én bekentem a tenyerét, és lila lenyomatokat tettünk minden papírlapra (amit én terveztem). Később Máténak (aki nem vett részt semmilyen tevékenységben) igyekezett megmutatni, hogy hogyan kellene kézlenyomatot csinálnia. A tortákból Soma nem evett, de mindenki gyertyájának elfújásában élharcosnak mutatkozott. Láthatóan élvezte a nyüzsit. És ő is nyüzsgött... én meg általában utánna, mindig olyasmit nézett ki magának amihez gyerekkezeknek nem kellett volna nyúlnia. Pedig jó lett volna többet beszélgetni a szülőkkel is. Na de az a fő, hogy Ő jól érezte magát.




-----------------

Hétfő (okt. 20.)


Szerettünk volna Somának valami jó kis szülinapi élményt nyújtani... hiszen nem mindennap két éves az ember (fia). Így az utiterv a Csodák palotája lett busz-metró-villamos megközelítéssel, Som az utóbbi kettőn nem ült még. Mondjuk a csuklósbusz is kuriózum-számba ment. Na meg a mozgólépcsőkről ne is beszéljek.



Szóval a Csodák palotájába el sem kellett volna mennünk. :-) Márcsak azért sem mert kétéveskénk kicsinek bizonyult a dologhoz. Bár a hatalmas tér és a sok kütyü azért lenyűgözte, de igazán használni a különféle csoda-dolgokat úgy tízévesen fogja. Legalább mehetünk megint, mert nekünk nagyon tetszett az egész felfogása, rendszere. Igazán jó 'találmány'.




A hazaút még hátravolt és szerencsésen lefárasztottuk gyermekünket. Úgyhogy egy jó kis déli alvás után indultunk haza... valamint Keresztanyám jóvoltából megvenni a kinézett gyerekágyat Somának. "Kutyusosat, cicásat." :-) Későn és igazán fáradtan értünk haza, de nagyon jól szórakoztunk mindvégig.

Összegezvén: Ez volt ám az ÚT!

1 megjegyzés:

SKY írta...

Olyan jó volt visszagondolni ezekre az időkre... És mennyit nőttek azóta, fantasztikus!!! A mancsos kép a jövő héten postára kerül, hogy teljes legyen a sztori :)
Puszi nektek
Kinga