Soma minden reggel nehezen, pityergősen indul el oviba. Ma is, sajnáltam is, zengett a lépcsőház. Óvatosan kilopóztam az erkélyre, hogy meglessem az elindulását. Egy hang nélkül ült a kismotorján és persze észrevett. Mosolyogva integetett fel hozzám:
"- Sok puszit és szeretgetést a Zsombornak!"
Én meg elolvadtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése