szombat, január 17, 2009

Pettson

Ma 60 éves az Apám és holnap lesz 86 az Nagyapám (Apám apja)... vagyis Soma szemszögből: "Boldog, boldog szülinapot!" és fújhat gyertyát. Ez utóbbit már mindenki ráhagyja. Szóval ma délután Soma Dédipapájánál jártunk... na ezt úgy kell elképzelni, mintha a valódi Pettsont látogattuk volna meg. Rajzfilmen édesek a pókok és a muklák is... na de élőben??! Szóval nem részletezném. Igyekeztünk mindenre hunyorogva nézni. A konyhaablakhoz volt a legtöbb szerencsénk. Soma szerint egy "szegény rádió, fáj a feje" (rossz volt) és "kiállítás" volt ott, és talán ez volt a legjobb megközelítése a dolgoknak. Talán a csoffadt virágokra és az őskosz-pókháló keverékével beborított ramatyra célzott. Én gyorsan visszahúztam a függönyt, de egy életre belémivódott a látvány. Legyen az öreg mellett védőszó is, tényleg idős és egyedül van. Meghát egész életében ilyesmi módon élt. Most is piszkosul (szó szerint) kiöltözött, szerintem a nyúletető-disznóvágó felszerelése volt rajta, pedig várt minket. Most leírva humorosnak tűnik, de amikor Somát az ölébe fogta... úúú... Az ajándékba vitt képekre (a mi kis családunkat ábrázolják) annyit mondott, hogy jó, bár már van elég képe. Tán érthető is, hogy miért megyünk olyan ritkán hozzá.

Nincsenek megjegyzések: