OdiFanni

Ma még egy utolsót karácsonyoztunk Soma kisbarátnőjénél, Fanninál. Soma rendszerint keveri a kiscsaj nevét a kutyájáéval... (Bocs Fanni!) Hogy miért, rejtély. Bár Odi kutyus is helyes, de azért Fanni a nyerőbb. Sajnos most sem voltak igazi partnerei egymásnak. Fanni szemlélődőbe helyezkedett többnyire. De ez Somát nemnagyon zavarta, jól elvolt a lányos játékokkal egyedül is. Főzött is sokat. "Jézuska hozta a Fanninak a mikrót. Megmikróztam Anyának a combikát. Nyomtam a gombot." (Múltidő!!) - újságolta a PiciMamának. Egy műanyag mérleghintával viszont nagyon jót játszottak (ha mindenki a másik által megengedett helyre ült), sőt Fanni volt a vezérerő. Rengeteg energia lakozik abban a kislányban, csak sajnos mi ebből ritkán tapasztalunk valamit is. Vali bánatára főleg az éjszakákra tartogatja a Fanni. Eljöttünkkor meg is ríkattuk a kis fürtöskét. Mit sem sejtve azt mondtam Somának, hogy adjon puszit Fanninak. Aki csücsörítve üldözőbe is vette a lánykát. De az "nem, nem, nem" felkiáltásokkal elszaladt és irtózatosan zokogni kezdett az apja vállán. Nagyon érzékeny kis lélek. Soma meg toppantott: "De akarom!" - vagyis ő puszizkodna... lehet, hogy pont ez volt olyan rémisztő. Tán többet kellene találkozniuk...

Vali, várom a képeket!!! :-)