Hó-nap

A gyerekek alig várták a havat, be is üzemelték a szőnyegen a szánkónkat. Valamint óvatlan pillanatban a vastalpak a lakást is bejárták. Szóval a gyerkőcök várták a havazást. Még Soma is, ami nagy szó, mert ugye a hó 1. kint van, 2. hideg, és ezek egyike sem bejövős nála. Zsombor tapasztalata kétséges, de lelkedése meggyőző. Aminek Zsombor most már hangot is ad: Szajnosz nincen hó. Hó van hó? (Sajnos nincsen hó. Hol van hó?) Minden reggel ezzel nyit. Volt egy reménykeltő fél nap mikor esett, de aztán szinte azonnyomban el is olvadt. De kedd reggel, hatalmas pelyhekben hullt alá a HÓ. Végre.

 A háztömbünk az óvodasarokról.
(Balra a bölcsi, jobbra egy nagy tér a házak ölelésében, közepén játszótérrel.

Erre néz a fiúk és a nappali ablaka.)

 Zsombor nekivág - még a cumi biztonságából - a nagy hidegnek.

Csak HóMuklát (Pettson és Findusz után szabadon) sikerült építeni, méretét és formáját tekintve is.

 Volt ilyen is...

és ilyen is. Mert a hó TÉNYLEG hideg.

És volt akit ez cseppet sem zavart.

Pláne így.

  

Sajnos már e délutáni kinnlétünk is az erősen olvadó fázisban történt. Nem kényeztetett el minket Holle Anyó.