HaliHó!

Ma reggelre szép havas táj fogadott minket. Először az ablakból csodáltuk meg, Soma nagyon meglepődött. Persze hol van már a tavalyi emlék, túl kicsi volt még, hogy emlékezzen rá.

- Huhúú (hogy) néz ki! - amikor meglátja a havas teraszkorlátot

- Anya, mi ez hab?
- Nem, hó.
- Halihó!

(Hull a, hull a, hull a hó!
Hinti, hinti Hóapó
Hali, hali, halihó
Hűha, hűha, hull a hó!)

Aztán útrakeltünk, kellő felszereléssel, úgymint hótaposó és napszemüveg. :-) Ez utóbbit el is hagytuk, így az meg is kapta Soma életének 'első elvesztett dolga' címet. (Azért jó arány több mint két év alatt, nem?) A hótaposót tegnap ő szedte elő a cipősszekrényből, és rájött, hogy egyedül is feltudja venni, úgyhogy vagy egy órát abban masírozott a lakásban. Pedig akkor még egy szem hó sem volt... tán megérezte.

És élveztük... Húztam a piros szánkón (végre valami ami tényleg piros). Mindenkinek ujságolta aki szembejött velünk, hogy "szaladunk". Persze lábnyomot is hagytunk a hóban és megbámultuk a hógolyózó gyerekeket. Sajnos már el is olvadt minden. De megvolt az első HÓ!