Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.
Délután: A Soproni Ifjúsági Fúvószenekar Ünnepi koncertjére mentünk. Ilyen komoly rendezvényen még nem voltunk vele. Soma hatalmas meglepetést okozott nekünk. A 2 x 50 percet végigülte és bámulta!!! Pedig a koncert nem is volt olyan nagyon jó, mint szokott lenni. Direkt a sor szélére ültünk, hogy ha menni kell... de nem volt rá szükség. Soma a kezével ütötte a taktust. A körülöttünk lévők (voltak zenészek is) jókat kuncogtak rajta. Merő figyelem volt a gyerek. És persze némely dolgot kommentált is: "Ott van a kar a mester bácsi.", "Fuvola van ott.", "Anya, dobónak!", "Ezek a zenészek!"... stb (Ez az elöttünk ülő és videokamerázó néninek lehet majd otthon kellemetlen.) Ja és párszor lekiabált a kedves rokonoknak a karzatról. "Hol a... Márti, KatiNagyi, Evci?" És ezt néha egy-egy szám közepén tette. De inkább édes volt, mint zavaró. Hát nemtudom hány kétévesről lehet ezt elmondani, hogy így figyel és elvan ilyen hosszú ideig. Olyan büszke vagyok rá! Bár lehet, hogy ez most csak a véletlen műve volt, de lehet, hogy tényleg zenész lesz (Apa után szabadon)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése