"Rossz kiszfijú"

Nem lehet egy rossz szavam sem erre a gyerkőcre. Igen jól bírja a bezártságot. Szülei fáradtsága, levertsége miatt nem nagyon mozdul ki. De jól elvan. Sőt nagyonis aktív napközben, folyton esik-kel. Tegnap még az ajka is felrepedt, a fején kék hupli, az orra lekaristolva... stb. Rengeteg szerepjátéka van. Épít, főz... És folyamatosan olvas, olvas... hihetetlen, hogy mennyire szereti a könyveket (de a szerszámkatalógus is megteszi).

- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.

Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.

- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!

Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)

Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...