szerda, október 05, 2011

Ha jó, hajó

Narancssárga sünik a padlón mutatták az utat. És megnézte. Anyába csimpaszkodva, vegyes érzelmekkel. Érdeklődve, mégis visszahúzódva. Szemével páztázva igyekezett mindent magába szívni. Tetszett is, meg nem is. Sokan voltak. Sok idegen arc. Sok jónak tűnő játék (távolról). Kedves óvónéni, dadus (elég közelről). Barátságos környezet. Adták volna a sünit is jelnek, ha nagyon akarjuk. De egy elsuttogott hajó győzött. Az udvaron már jobban kinyílt, - nem a csoportjával, és persze senki mással sem - jót homokozott.

A kocsiban azt mondta, hogy "Úgy dörömböl a szívem, hogy majd kiugrik a felső csücske." Persze mindez egy játszótéri rohanga után volt. Egy biztos, hogy az én belsőm ide-oda vándorlóban volt, és hát én egy kicsit sem mászókáztam. Izgultunk na.
 

Nincsenek megjegyzések: