Ma végre útrakeltünk egy baráti látogatásra Helga barátnőmékhez. Rég nem voltunk sehol. Már egy rövid kocsikázástól is kirázott a hideg ezidáig. Most azonban mehetünk! (Persze ha nincs front.) Bár alaposan elfáradtunk mindannyian, azért nagyon jó volt. Soma életében először kihagyta a nappali alvását. Ugyebár nagy húzóerő, ha a nagy majdnem4éves nem alszik napközben. Aki talán még Sománál is álmosabbnak és nyűgösebbnek tűnt (bár fifti-fiftiben lehet, hogy kiegyezhetünk). Mindenesetre jót sűrűsödött a három szöszke gyerkőc és igazán finomat és sokat ettünk. Főleg én ez utóbbit, hiába, ha kívánja az ember lánya. És még lett volna miről beszélgetnünk... De Som befáradt és haza kellett jönnünk. Hihetetlen, hogy kibírta az egész napos fennlétet, amikor két órát simán alszik minden nap. Lehet, hogy az evés meghozta az energiát, mert ennyit még életében nem evett mint ezen a szép napsütéses napon. Köszönjük!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése